24.rész

*Halibogyok!^^Megerkeztem:)Ah!Vegre beindulnak a Niall-os reszek is˘˘*

Nem is tudom,hogyan lehettem ekkora idióta,hogy pont Zayn-t kérem meg erre a -mellesleg könnyű- feladatra.

Hogy felejthet el az ember egy ilyen egyszerű dolgot?

Végre már minden jól alakult,mígnem Zayn elcseszte az egészet.Remek!

El sem hiszem,hogy tényleg ezt tette.Még mindig képtelen vagyok felemészteni a dolgokat.Az agyam folyton a történteken kattog.Ez csak egy rossz álom,ugye?Nem is történt meg.
De sajnos hiába áltatom magam ezzel, igenis megtörtént.Tisztán 
emlékszem Adeline szavaira.A tekintetére,amikor meglátta Zayn-t.
Amikor felfedezte az szívbemarkoló igazságot.Rettenetes vagyok.Ismét magamnak köszönhetem az egészt.Nem Zayn volt a hibás,hanem én.Még,ha ő el is rontotta akkor is csak köszönettel tartozom neki amiért segített.Viszont most mindenkire ráharagítottam Adeline-t.Nem csak engem gyűlöl,hanem a többieket is.

Már minden egész jól alakult.Legalábbis úgy tűnt elég jó irányba tartok a tervem megvalósításával.
Miután olyan szenvedélyesen megcsókoltam Adeline-t,majd pofon vágott és elviharzott Niall szobájába Zayn-el átvitattuk a témát.Nem sokra rá úgy döntöttem utána megyek és megnézem hogy van.
Benyitottam Niall szobájába,ahol Adeline békésen szundított.
 Ráterítettem egy pokrócot és leültem a földre,onnan figyeltem őt.
Az arca olyan békés volt,nyugodt. Kisimítottam egy tincset az arcából,mire lágyan megszorította a kezemet.Egy pillanatra megijedtem,mert azt hittem felkelt,de nem.A kezét simogattam,amivel a ujjaimat szorította.Egy puszit leheltem a homlokára,majd mocorogni kezdet.Nem nyitotta még ki a szemét csak motyogott halkan.
-Tudom,tudom-motyogta magában.
-Adeline-simítottam meg a vállát.Abban a pillanatban felugrott és elengedte a kezemet.
-Mit keresel itt?Nem voltam elég világos az előbb?-kiabált.Felhúzott szemöldökkel félmosolyra húztam a számat.
-Mi olyan vicces?-kérdezte és hozzám vágott egy dísz párnát.Elkaptam a párnát és feltört belőlem a nevetés.
-Most meg mi az?-kérdezte és egy apró mosolyt véltem felfedezni az arcán.
-Jobban szeretlek mikor alszol-válaszoltam mosolyogva.-Akkor nyugodtabb vagy.
-Magamra hagynál?Nincs kedvem veled társalogni...-fordította el a fejét.
-Természetesen-válaszoltam,majd felálltam és kisétáltam a szobából.
A nappaliban ültem és a tv előtt bambultam.Tudtam,hogy akármelyik percben csatlakozhat hozzám.Ismerem őt.Tudom milyen.Elhiteti velem,hogy már nem érdeklem,pedig nagyon is.Most viszont a saját taktikájával vágok vissza.
Amint mondtam pár perc múlva megjelent és leült mellém a kanapéra.Nem néztem rá csak a tv-t bámultam.
-Szeretném,ha most meghallgatnál...-kezdte,de még mindig nem néztem rá.-Nézz rám!-követelte,így engedelmeskedtem neki.Már épp nyitotta volna a száját a következő mondathoz,mikor Zayn ordítva jött le a lépcsőről.
-Elment már?-kiáltotta,miközben leszáguldott a lépcsőn.
Mindketten odakaptuk a fejünket,majd Adeline kigubbasztott szemekkel figyelte Zayn-t.
-Basszus!-káromkodott Zayn.
-Ugye csak én látok rosszul...-mormogta Adeline,majd rám szegezte tekintetét.Szúrós szemekkel nézett rám.
-Várj!-kaptam a keze után.Ekkor persze megszólalt a csengő.Megérkeztek a többiek.Jobban mondva Lou berontott a házba,majd megtorpant.Elengedtem Adeline kezét,aki zavartan a háta mögé rejtette karját.

Zayn a lépcső utolsó fokán állt gipsz nélkül  alábán.Én a kanapén ültem Lou-t nézve.Nem sokra rá a többiek is bevonultak a nappaliba és feszült hangulat keletkezett.
-Köszönöm,hogy ennyire hülyének néztetek minket.Remélem élveztétek.Megbíztam bennetek és ti becsaptatok.Becsapott az az ember,akiben  a legjobban bíztam. Harry-fordult felém Adeline. Felnéztem rá és tudtam,hogy semmire jóra nem számíthatok már.-Most én mondom,hogy soha többé nem akarlak látni és úgy is gondolom.Egyikőtöket sem akarom többé látni.Nem vagyok játékszer!-csuklott el a hangja.-Gyűlölöm,hogy ezt kell csinálnom-suttogta.-Csak hagyj békén végre!-nézett mélyen a szemembe.
Elsétált.Levette a fogasról a kabátját és táskáját,majd hangosan becsapta maga mögött az ajtót.Lou egy szúrós pillantást vetett rám,majd szem forgatva néztem vissza rá.
-Soha többet meg ne lássam a közeledben.Ha csak egy ujjal is hozzá érsz...-de nem fejezte be a mondatot.Adeline után ment.
-Asszem ezt jól megcsináltok-veregetett hátba Liam.
-Ne haragudj-foglalt helyett mellettem Zayn.
-Hagyjuk.Inkább haza megyek!-válaszoltam és leléptem.
Talán mégis hagynom kéne.Az lenne  a legjobb.Senkinek sem jó ez így.

*Niall szemszöge*

-Daisy!-kopogtattam az ajtóján.-Tudom,hogy bent vagy...

-Menj el!-kiabálta ki.

-Most miért csinálod ezt?

-Menj el Niall!

-Ugyan már!

-Te is benne voltál ebbe a kis játékba.Tegyük még hülyébbé Adeline-t.Miért is ne?!-mondtam...leginkább magának.

-Nagyon sajnálom...hadd menjek be és elmagyarázom-könyörögtem.

-Nem.Állj csak ott kint-duzzogott.

-Na már!-noszogattam tovább.

-Nem beszélek veled.

-Akkor most mit csinálsz?-mosolyogtam magamban.

-Miért akarod megmagyarázni?-lépett tovább.

-Nem akarom,hogy haragudj rám.

Kinyílt az ajtó,ahol Daisy mosolygott rám.

-Rád haragszom a legjobban...-jegyeztem meg,miközben befele tartottunk a nappaliba.-Harry után.

-Én csak segíteni akartam.

-Tudom...de becsaptál.

-Elmagyarázhatom?-néztem rá kis kutyaszemekkel.

-Louis már mindent elmondott.Bent volt a kórházban és megkérdezte az orvost,aki elmesélte neki,hogy nem igaz az egész.Tudod...nem értelek téged Niall. Először segítesz abban,hogy Louis megbocsájtson...most meg Harry-nek akarsz segíteni.

-Én nem segítettem abban,hogy Lou megbocsájtson.

-Te hívtad fel.

-De te beszéltél vele.

-De...!

-Nincs de.Addig jó,míg kiszámíthatatlan vagyok-kacagtam fel.

-Miért jó az?-értetlenkedett.

-Csak-válaszoltam.

-Szóval akkor...?

-Bocsánatot kérek,amiért becsaptalak.

-Megbocsájtok-mosolygott rám,majd átölelt.-Nem lenne kivel beszélnem,ha haragudnék rád-nevetett fel.

-Kivel beszélgettél ,mikor még a mamádnál voltál?
-Vele-válaszolta lehajtott fejjel.
-Nem voltak barátaid?
-Hát nem.Inkább kerültem az embereket.Tudod,hogy milyen mama.Csak magoltam és magoltam egész életemben.
-Úgy tűnik sok mesélni valód lenne...
-Nem igazán.
-Dehogynem!Holnap érted jövök és elmegyünk valahova.
-Nem fog menni.Louis...
-Majd beszélek vele-mosolyogtam rá.
-Jó-bólintott.