23.rész

*Majdhogynem egy hét elteltével,de megérkezett az új rész^^

Sajnálom,hogy ennyi ideig nem hoztam,de hétvégén még csak gépközelben sem voltam...
Olvastátok már az Elakadó lélegzet c. könyvet? 

nagyszerű könyv...nagyon IMÁDOM^^*

Másnap már kora reggel visszamentünk Zayn-hez a kórházba és hazavittük.Mármint Niall,Liam és Én.Lou és Adeline csak akkor csatlakoztak mikor már otthon voltunk.
-Na jó...most vagy eljátszód gyorsan,hogy halálos beteg vagy és itt maradsz vagy Zayn-re bízod,aki sík hülye-suttogta Niall a konyhában,miközben egy szendvicset készített.Biztos vagyok benne,hogy Zayn tiltakozott volna ez ellen,de bent volt a szobában Lou-ékkal,így halvány fogalma sem volt arról,hogy Niall lehülyézte.
-És mégis mit csináljak?Ájuljak el?-kérdeztem.
-Mondjuk-válaszolta Liam.
-Túl feltűnő lesz-ingattam a fejem.
-Oké-válaszolta Niall.
-Ennyi?-kérdeztem.

-Figyelj,hazudtam miattad Daisy-nek...és Lou-nak is.Mindannyian hazudtunk a kedvedért,de nem kötelességem még az is ,hogy folyton előálljak neked egy frappáns tervvel.
-Igaza van-helyeselt Liam.
-Jó,tudom-forgattam a szemeim.-Itt marad vele Zayn.Legfeljebb megpróbálok hamarabb eljönni a stúdióból-legyintettem.
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát Niall.
-Mehetünk?-kiabált Lou.
-Goooo!-kiabált vissza Liam.
Lou érzékeny búcsút vett Adeline-tól,majd egy szúrós pillantást vetett rám és Zayn-re.A többiek kimentek a kocsihoz és beszálltak.Mielőtt én is kiléptem volna az ajtón még visszanéztem Adeline-ra és rákacsintottam.Ismét zavarba jött akárcsak tegnap.
Beszálltam az autóba,hátra Lou mellé és elindultunk.

*Adeline szemszöge*

-Szóval mit szeretnél,mit csináljunk?-kérdeztem Zayn-től.

-Kajás vagyok-válaszolta.

-Remek!-álltam fel a kanapéról.-Ki tudsz jönni a konyhába vagy segítsek?

-Hmm...-'gondolkodott'.-Itt megvárlak-válaszolta.

-Rendben...és mit csináljak?

-Inkább hagyjuk a kaját-kapta el a csuklómat.Hülyén néztem rá ezért folytatta.-Beszélgessünk.Hogy vagy?Milyen Lou-val lenni?Olyan más lettél...És mivan Harry-vel?Látom ám,hogy érzel még iránta valamit...ő is -hadarta el gyorsan,de a végét csak elsuttogta.

-Szerintem neked az agyaddal van baj és nem a lábaddal.
-Na,de most komolyan.Mesélj Daisy...semmit sem tudok rólad.
-Mindent tudsz-vontam vállat.
-Dehogy!-tiltakozott.-Miért lettél ilyen...szófogadó?-találta meg a helyesnek vélt szót.
-Nem értelek-ráztam a fejem.
-Úgy viselkedsz,mintha Lou terrorizálna...-nevetett. kínosan.
-Nem,dehogyis!-vágtam rá azonnal.Még a gondolattól is megrezzentem,hogy ilyet feltételezne róla.Sosem lenne képes bántani.
-Akkor?-kérdezte.
-Én csak...szóval...a lényeg,hogy Louis nem bánt.Soha nem bántott és soha nem is bántana.Se lelkileg, sem fizikailag.Én is tudom nagyon is jól,hogy mennyi bonyodalmat okoztam és ezért is akarom befejezni-sütöttem le a fejem.-Harry felnyitotta a szememet,hogy semmi értelme nem volt annak,amit tettem.Véget vetettem a kettőnk kapcsolatának már,ha volt egyáltalán olyan.Ne aggódj értem.Jól megvagyok Louis-al.-küldtem felé egy hihető mosolyt,amit el is hitt.
-Öhmmmmmm....rendben-bólogatott.Talán túl sok volt ez neki.
-Szóval csináljak valami kaját?-tereltem el a témáról.Nem hiszem,hogy ezt ő egymaga találta ki.Mármint a vallatásomat.Annyira biztos vagyok benne,hogy Harry volt.Csak tudnám miért csinálja...Hiszen ő mondta,hogy végeztünk.Ő nyitotta fel a szememet.Itt hagy kételyek közt.
-Hát persze!-csapta össze a tenyerét.-De,ha nem baj akkor itt maradnék-fűzte még hozzá,de most sokkal kedvesebb volt,mint az elején.Nem úgy értem,hogy akkor nem volt az,hanem akkor inkább nem érdekelte az egész dolog.
-Jó,persze-bólogattam.
Miközben a konyhában készítettem Zayn-nek egy szendvicset ugyanúgy Harry-n gondolkodtam.
-Nem,nekem nem szabadna róla gondolkodnom!-ütöttem magam fejbe.majd felszisszentem.-Aú!Ez fájt!-simogattam a fejem,ahol az imént ütöttem meg magam.
-Miért ütöd magad?-kérdezte egy hang.Ahogy hallottam elég szórakoztatott volt.Sikerült felvidítanom a szerencsétlenkedésemmel.
A hang irányába fordultam,hogy meggyőződjek róla valóban az a személy áll ott,akire számítottam.Igen.ő volt az.
-Miért vagy itt?-kérdeztem.Ő csak hanyagul vállat vont,miközben az ajtófélfának volt támaszkodva.
-A többiek?-folytattam a kérdezősködést.
-Ahol lenniük kell-válaszolta diplomatikusan.
-És te?-vallattam tovább,bár inkább beszélnem sem kellett volna vele.
-Azt hiszem elrontottam a hasam-fogta meg a hasát az egyik kezével,miközben próbált fájdalmas képet vágni,de én átláttam rajta.Összehúzott szemmel figyeltem minden apró kis mozzanatát.
Ellökte magát az ajtó félfától és közeledni kezdett felém.Már csak pár lépésre volt tőlem.
-Zayn?-kérdeztem zihálva.
-Már vagy fél órája lepihent a szobájában-fél mosolyra húzta a száját.
-Kamuzol-válaszoltam.
-Komolyan mondom.Negyed órája bámullak itt,amint magaddal veszekszel.
-Dehogy!Csak két perce,hogy itt vagyok-nevettem.
-Ahogy gondolod.
-Mit akarsz tenni?Megpróbálsz a bocsánatomért esedezni?-vágtam hozzá nyersen.
-Az már megvolt-mondta.-És úgy emlékszem nem is kellet érte esedeznem.
Semmit sem tudtam kivenni a tekintetéből.Mire készül?
-Akkor?Meggyőzöl,hogy ne legyek Louis-al?Esetleg bemagyarázod nekem,hogy nem is szeretem őt?Megbabonázol ezzel a semmit mondó tekintettél és apró kis mosollyal az arcodon?Azt hiszed beveszem ezt?-csak úgy hánytam a szavakat.Most semmi sem számított.Csak el akartam üldözni a közelemből.
-Ugyan Adeline...-ingatta jobbra-balra a fejét.Te is tudod-húzta még szélesebbre a száját.
Majd hirtelenjében megragadta a derekam és erősen magához húzott.A száját a számra tapasztotta.Ellenkezés képen a mellkasára  a támasztottam a két tenyerem,de hiába.Engedtem,hogy elrepítsen onnan engem egy másik világba.
Mire felocsúdtam a csókunk varázsából és ellöktem magamtól Zayn-t vettem észre az ajtóban állva,amint minket néz.Meddig csókolt?És mióta áll itt Zayn?
Észhez tértem és úgy hittem még menthető a dolog.Pofon csaptam Harry-t.De olyan igazából.Jó nagyot is csattant.A feje oldalra dőlt,a göndör fürtjei az arcát takarták.Az arcához kapta kezét és a tenyerem piros nyomát simogatta.
Felvettem a tálcát,amin a szendvics volt és Zayn felé sétáltam.Bár nem ő tehetett erről, vagyis részben igen...mindegy.Rá is dühös voltam,így hozzá vágtam a tálca szendvicset.Nem szó szoros értelmében.
Otthagytam őket és dühöngve berontottam Niall szobájába.
Egy apró kis szoba volt.Tele gitárral és a falra ragasztott kottákkal.Egy kis szófa és egy tévé volt benne.Se több se kevesebb,de nekem most pont megfelelt.
Mire volt jó ez neki?Teljesen hülyét akar belőlem csinálni?
Zayn vajon hallgatni fog?Mit fogok én tenni,ha visszaérnek a többiek és legfőképp Louis.A szemébe fogok tudni nézni?