17.rész

*Péntekre egy kis rész^^Igen,tudom.Nem tudok nyugton maradni a popsimon és megint lett egy kis változás a blogon,de az sosem árthat. :P Ne haragudjatok,hogy így lett vége,de remélhetőleg holnapra hozom a kövi részt:))*

Kinyitottam az ajtót,majd nagy meglepettségemre Daisy-vel és Niall-el találtam magam szemben.
Felhúzott szemöldökkel figyeltem és vártam a magyarázatukat.
-Bemehetnénk?-kérdezte Niall.
-Te igen-válaszoltam.
-Tessék?-kérdezte Daisy.
-Csukd be magad után-mondtam Niall-nek.
-Harry!Daisy is velem van.
-Nagyszerű!Olvastam-említettem meg,miszerint én is láttam,amit írtak róluk.
-Harry,te tudod a legjobban,hogy ennek mennyi részek igaz!-válaszolta Niall.
-Hmm...nem,én már nem tudok semmit.Először Lou most meg te...és,hogy még neki fontosabb a munkája...ch...
-Harry ,fejezd be!
-Miért?Nincs igazam?-tártam szét a karom.
-Nincs!-szólt közbe Daisy.-Fogalmad sincs.Semmit sem tudsz!
-Akkor jössz vagy sem?-kérdeztem Niall-től figyelmen kívül hagyva Daisy-t.
-Bejöhetne ő is?
-Semmiképpen sem-ingattam a fejem.
-Harry!-szólt rám Niall.
-Mi van?-kérdeztem kissé durván.
-Ez az egyetlen hely,ahova hozhatom.Te is tudod,hogy nála,nálam és a fiúknál is mennyi paparazzi és riporter van.
-Aha-bólogattam.
-Ha nem engedsz most be és meglátnak minket azonnal ide teremnek.
-Ide nem jöhetnek.Szerződésem van.
-Az lehet,de mi ránk nem szól.

-Bent van Aaron-mutattam a szoba felé.
-Nem érdekel-forgatta a szemeit Niall.
-Húzzatok be!-mondtam végül,majd becsuktam utánuk az ajtót.Mindenki helyett foglalt a szobában.
-Niall?Daisy?Itt??-kérdezte Aaron.
-Igen-válaszoltam.
-Tudod Daisy...nagyon gyanús vagy nekem.Először Harry-vel flörtölsz ,majd Lou-val látlak most meg azt írják Niall-el kavarsz...
-Nem tudnád elküldeni?-kérdezte Niall.
-Mi?-döbbent le Aaron.
-Nem-vontam vállat.-Ha ő itt lehet-mutattam Daisy-re.-Akkor ő is-mutattam Aaron-ra.
-Kösz!-válaszolta Aaron.-De valaki mondja már el,hogy mi folyik itt?-kérdezte Aaron félig tőlem,majd Daisy-től.Mindannyian Daisy-re néztünk,aki Niall-re pillantott egy percre,majd a szemebe nézett.
-Semmi közöd hozzá-válaszolta.
-Dehogynem!-csattant fel Aaron.Daisy rám nézett,mire én csak elkaptam a fejem.-Amúgy tudom a felét...csak kíváncsi voltam a válaszodra-nevetett Aaron.
-Milyen felét?-kérdezte Daisy.
-Hát,hogy Lou-val voltál.
-Komolyan?-kérdezte.-Elmondtad Aaron-nak?Ennek az idiótának?!Akárkinek elmondhatja!-kiabált Daisy.
-Hé!-szólt közbe Aaron.
-Nem mindegy?Holnapra már úgysem lesz munkahelyed,ha elmondja,ha nem-tártam szét a karom.
-Harry fejezd már be,kérlek!-szólt Niall.

-Nem.Még nem végeztem-válaszoltam.
-És mikor fogsz?-kérdezte.
-Nem tudom-vontam vállat.-Még a felénél sem tartok...-ecseteltem.
-Szóval?Mi lenne,ha velem is kavarnál egy kicsit?-kérdezte Aaron Daisy-től.
-Fogd be hülye gyerek!-csitítottuk le Niall-el. 
-Seggfej!-jegyezte meg Daisy halkan.Bár nem tudom kinek szánta,mert rám nézett,miközben mondta.
Majd mindenki csendben maradt.A feszültség akkor volt a szobában,hogy már azt hittem bármelyik percben felrobban a helyiség.
-Oké...tudom,hogy ennek most te sem-mutatott Niall Daisy-re.-És te sem fogsz örülni-nézett rám.-De itt kell,hogy hagyjalak titeket.
-Tessék?-kérdezte Daisy.
-Ha te mész ő is-mondtam.
-Harry,te inkább fogd be!Daisy te itt maradsz akármi történjék,te pedig vele jössz Aaron-ragadta meg Aaron kezét.
-Niall...-nézett rá kétségbeesetten Daisy.
-Azt hiszem van egy kis megbeszélni valótok,ami nem ránk tartozik.
-De én tudni akarom!-vágott közbe Aaron.
-Azt mondtam semmi közünk hozzá.Ne üsd bele az orrod!
-Niall,komolyan mondom,hogy ha te mész neki is mennie kell.
-Ugyan Harry!Már rég kidobtad volna,ha annyira zavarna.
-Kösz!-mondta Daisy.
-Tudod mit?Inkább elmegyek én!Ti maradjatok nyugodtan.
-Nektek kell beszélnetek!-fogta meg a karom Niall.
-Szerintem lépjetek csak le-nevetett Aaron.-Én szívesen kettesben maradok vele.
-Oh,atyám!-fogta a fejét Daisy.
-Na, jó!-vett mély levegőt Niall.-Hívlak,ha tiszta a terep-búcsúzott el,majd megfogta Aaron-t és kituszkolta a szobámból,becsukta maga után az ajtót.
Felültem az ágyamra és bekapcsoltam a tévét.Daisy csendben ült a kanapén és a mobilját szorongatta.
-Nem értelek-szólaltam meg,mire Daisy felnézett rám.-Miért Lou?Ő egy seggfej!
-Nem az a kérdés,hogy miért ő,inkább az,hogy miért nem te-válaszolta.
-És miért?-kérdeztem.
-Mit látsz,ha rám nézel?Ha a szemembe nézel?Semmit sem látsz?Nem ismerős az arcom?A hangom?
-Nem értem miről beszélsz...-válaszoltam,majd Daisy felállt és felült az ágyamra.
-Gyere közelebb-mondta,majd közelebb mentem hozzá.A pólómnál fogva magához húzott,majd megcsókolt.Visszacsókoltam őt,de egyből el is engedtem.Még mindig az járt a fejemben,hogy Lou-t választotta,mikor ő egy idióta.
-Mire volt ez most jó?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Semmire-válaszolta.
-Igazából nem értem hogy vagy erre képes...szerinted ezt nem fogja megtudni Lou?
-Lou szakított velem-válaszolta.
-Nem csodálom.
-Harry,könyörgöm fejezd be!Miért kell ilyen idegesítőnek lenned?!
-Magyarázz el mindent!
-Mindent?-kérdezett vissza.
-Mindent tudni akarok.Az elejétől a végéig.Tudni akarom,hogy mi volt közted és Lou között.Tudni akarom,hogy miért tanítasz az egyetemen?Mert kötve hiszem,hogy annyira oda vagy a matekért,mint amennyire állítod.Tudni akarom,hogy miért szórakozol velem!Miért adsz reményt,ha esélyt nem?!
-Tényleg kíváncsi vagy rá?-kérdezte.
-Mondtam,hogy igen.
-Nézz mélyen a szemembe!Mond ki a nevem!-hajolt közelebb.
-Daisy-mondtam egyszerűen.
-Mond ki a nevem!-kiabálta.
-Daisy-válaszoltam.
-Harry!Gondolkozz!-ütött meg.-Mond.Meg.A.Nevem!
-Basszus Daisy,mire jó ez?!
-Tudni akarod ki vagyok?-kérdezte eszelős tekintettel.-Jöjj rá te magad!
-Mégis hogyan?
-Mond meg a nevem.Emlékezz vissza!Emlékezz ki vagyok!
-Oké,kezdem azt hinni,hogy te teljesen begolyóztál...
-Igen Harry?
-Igen-bólogattam.
-Szeretlek Harry!-súgta a fülembe.Hirtelen annyi minden játszódott le a fejemben.Annyi minden kavargott ott.A szívem kihagyott egy ütemet.-Szeretlek!Mindig is szerettelek.Miattad jöttem vissza.Csakis miattad,de te még csak azt sem tudod ki vagyok.Annyi mindent kockáztattam érted...soha nem fogsz újra emlékezni rám...Bárcsak...csak még egyszer a nevemen szólítanál-sírta el magát.

16.rész

*Hali!Bocsi,hogy tegnap nem hoztam új részt,mert úgy terveztem,hogy hozok,de nem tudtam ,mert szó dolgozatra kellett tanulnom :c de most itt van ^^*

Mire reggel az ébresztőm megszólalt Niall már sehol sem volt. Kikecmeregtem az ágyból és körül néztem,de valóban már elment.Belenéztem a tükörbe és csak akkor vettem észre,hogy mennyire feldagadt az egész arcom az órákon keresztül tartó sírástól.
-Így akarok menni?-kérdeztem magamtól.-Kivan zárva-vitatkoztam a tükörképemmel.-De muszáj.
Belebújtam egy ruhába,felraktam a sminkemet és a smink segítségével sokkal jobban festettem,mint előtte.Legalábbis tűrhetőbb volt.Megittam a reggeli kávémat,majd a mobilomért nyúltam.
-Jó reggelt!-köszönt Niall.
-Tudom,hogy tele van velem a hócipőd is.Este nem hagytalak aludni,most meg már kora reggel zargatlak.
-Akkor hívsz,amikor csak akarsz-Annyira jól esett,hogy számíthatók rá.Tényleg szükségem van most egy barátra,aki mellettem van.Pillanatnyilag elvesztettem Lou-t és Harry-t is és talán a többieket is.
-Borzalmasan festek-ecseteltem ezt a kis tényt.
-Mire számítottál annyi sírás után?-kacagott a telefonban.
-Nem erre-nevettem el magam.
-Szeretnéd,ha érted mennék?-kérdezte.
-Megköszönném.
-Csak egy feltétellel-mondta.
-Igen?
-Csinálj addigra reggelit.
-Rendben-egyeztem bele.Amint letettük a telefont nekiálltam gofrit készíteni.Mire Niall megjött már készen voltam.Letettem az asztalra egy kis lekvárral és narancslével együtt.
-Nem is festesz szarul-mondta,mikor kinyitottam az ajtót.
-Köszi-nevettem el magam.
-Kész a reggelim?-kérdezte.
-Igen az asztalon van-válaszoltam,de addigra már bele is kezdett.
-Bevigyelek?-kérdezte miután végzett a reggelivel,amiből mellesleg én is szerettem volna enni.
-Nem szükséges-vontam vállat.
-Aha...akkor azért hívtál át,hogy megetess?-húzta fel a szemöldökét.
-Jó.Fuvarozz el-nevettem.-De,ugye nem lesz ebből baj?
-Nem.Miért lenne?
-Hát...csak,mert tegnap...amit mondtál és...?
-Daisy-nézett a szemembe.-Mondtam,hogy nem állok az utadba.Barátok vagyunk és a barátok számíthatnak egymásra.Mindig.Itt leszek melletted és tudd,hogy rám bármikor számíthatsz.
-Köszönöm.
-Na,akkor induljunk-karolt belém.
-Várj!A táskám-szaladtam vissza a táskámért,majd beültem az autóba.

-Meg leszel egymagad?
-Persze.-szálltam volna ki,de a kezem után kapott.-Igen?-fordultam vissza.
-Hívj fel,ha valami baj van,rendben?
-Oké.
-Daisy,komolyan mondom.Ha bármi történik azonnal hívj és ne foglalkozz semmivel-utalt arra,hogy őt nem izgatja,hogy a munkahelyem vagy sem.És,hogy meglátják ott.-Nem hiszem,hogy ma bemenne Harry vagy Lou.

-Oké-válaszoltam,majd elengedett.Megvártam,míg elhajt az autóval,majd egy hatalmas levegőt vettem és felkényszerítettem magamra a magabiztos és erősnek mutatkozott álarcom.Igen erősnek is éreztem magam a második óráig.Hirtelen mindenki mobilja pityegni kezdett az órámon és úgy éreztem mindenki rólam sustorog.

Mikor hátrafordultam mindenki elhallgatott,majd kicsöngettek.
Eszeveszetten rohantak egymáshoz és mutatták meg,hogy mi történt.
-Tanárnő!-jött felém Aaron.
-Igen?-kérdeztem.
-Ez...igaz?-mutatta felém a telefonját,amin egy cikk volt megnyitva.
Niall és én voltam egy képen ezzel a szöveggel; 'Niall Horan a One Direction szép fiúja Daisy Hill-t fuvarozza az egyetemre.' -kivettem a kezéből,majd rákattintottam a bővebbre.
'Ki gondolta volna,hogy Niall Horan lesz,maj aki Daisy Hill-el fog kavarni?!Daisy Hill,aki nem más,mint Harry Styles és Louis Tomlinson egyetemi tanára.Biztosak voltunk benne,hogy Harry fogja elcsábítani esetleg Louis,de nem.Ma reggel küldték be ezt a képet' -a képen Niall és én voltam,miközben kiszállok az autójából.
'Niall Horan fuvarozza Daisy Hill-t?Vajon mi van kettőjük közt?'-úgy éreztem kicsúszik a talaj a lábam alól és perceken belül összerogyok,de nem tehettem meg mindenki engem bámult.
-Daisy!-szólalt meg Aaron,mire újra feleszméltem.
-Ajánlom,hogy ez csak valami rossz pletyka legyen-szorította meg a kezem Katie.-Először Harry-re,majd Lou-ra mászol most meg Niall-re?Mit képzelsz magadról,te kis ribanc?!-rángatott.
-Engedd el!-szólt egy harmadik ember a 'beszélgetésünkbe'.
-Niall?-lepődött meg Katie,majd én is Niall felé fordultam,aki felénk sétált.

-Süket vagy?Azt mondtam engedd le!-emelte fel a hangját.
-Én...én...csak...-dadogott Katie,majd elengedett.
-Gyere Daisy-fogta meg a kezem,majd maga mögött húzott.Átkecmeregtünk a sok paparazzin és újságírókon,majd beültünk Niall autójába és minél hamarabb elhajtottunk onnan.
-Nem meg mondtam,hogy hívj?-kérdezte.
-Csak akkor tudtam meg...de nem úgy volt,hogy a fiúk kötöttek egy szerződést,amiben az van,hogy nem jöhetnek az egyetem területére zavarni őket.
-De...de az csak rájuk vonatkozik most viszont egyikőjük sincs ott.
-Remek!-csattantam fel.-Akkor az én házamnál is gyülekeznek?-jutott eszembe.
-Bizonyára.
-Várj!Hova megyünk?-kérdeztem,mikor észrevettem,hogy elhajtottunk a fiúk háza előtt.
-Nem vihetlek oda.Láttad mennyien voltak ott?
-De akkor hova megyünk?
-Hozzám.
-Miért?Nálad nincsenek?-kérdeztem,hiszen,ha nálam és a fiúknál is vannak minden bizonnyal nála is.
-Egy pillanat-húzta ki a zsebéből a telefonját.-Aha.Én vagyok.Igen.Komolyan?Nagyszerű!Jó.Oké.Szia!-tette le.
-Na?-kérdeztem,majd Niall fordult egy hatalmasat az autóval,amivel meg is adta a választ a kérdésemre.-Hova tartunk?
-Ha elmondom nem fogsz neki örülni...
-Niall!-szóltam rá.Nem sok lehetőség volt,hogy hova tarthatunk.
-Csak egy helyre tudlak vinni.
-De hova?
-Harry-hez.
-Harry-hez?Hiszen gyűlöl engem.
-Dehogy gyűlöl.
-Akkor csak utál-vontam vállat.
-Daisy!Nem utál Harry.Te is jól tudod,de te mégis hogyan reagáltál volna,ha megláttad volna őt egy lánnyal?Őszintén!-jogos volt.Igaza van Niall-nek.Teljes mértékben kiakadtam volna.Azt hiszem.-Na látod!

15.rész

*Elsősorban.Elkészítettem életem első fejlécét szóval kérlek nézzétek el nekem,amiért béna lett.Másodszor.Mielőtt elolvasnád ezt a részt mindenképp olvasd el ezt a pár sort előtte.Szeretném felhívni a figyelmeteket arra,hogy nem vagyok Larry utáló,nem vagyok Elounor utáló és Taylor utáló sem,ami azt jelenti mind a hármat szeretem csak most ez illett ide.Nagyon sokat törtem a kis buksim,hogy mégis hogyan oldjam meg ezt a részt és ezt született meg belőle.

Még valami!Mivel imádom Niall-t ezért képtelen voltam kihagyni őt,így most egy kis Niall-ös rész is lesz^^.Jó olvasást és szavazzatok oldalt,hogy legyen második évad-e vagy sem.Tudom,hogy még kevés rész van,de lassan lezárul az első évad:))*

-Louis...kérnék tőled valamit-ültem fel az ágyra vele szemben és megfogtam a kezét.

-Mondd csak-mosolygott rám.

-De mielőtt elmondom ígérd meg,hogy nem mondasz nemet.

-Rendben...-válaszolta,majd azonnal meg is bánta.

-Hadd feküdjek le Harry-mondtam ki gyorsan,majd becsuktam a szemem.Talán percekbe tellett,mire Louis felfogta,amit mondtam és végre válaszolt.

-Ugye csak viccelsz?-nevetett kínosan,miközben kezével beletúrt a hajába.

-Louis...csak...

-Daisy!Ezt nem gondolhatod komolyan.Ilyenre kérsz meg?Hogy a barátnőm hadd feküdjön le a legjobb barátommal?-szaladt a szemöldöke a plafonig.

-Louis...megmagyarázom-fogtam meg a kezét,hátha azzal letudom nyugtatni.

-Eldobom az agyam!-lökte el a kezem.-AMióta csak együtt vagyunk azzal áltatom magam,hogy 'Lou!Daisy tényleg szeret és nem csak Harry miatt van veled'.

-És ez így is van.

-Francokat!Akkor mégis,hogyan kérhetsz tőlem ilyet?!

Én...úgy hiszem...hogy...ha...-nyögdécseltem,majd csúnyán félbeszakított

-Ha majd lefekszel vele minden a régi lesz.

-Nem.-ráztam meg a fejem hevesen.

-Miért Daisy?Miért akarod ezt?Mire jó neked?Mi értelme annak,hogy feltépd a sebeket?!Miért jöttél vissza?Akkor elmentél...miért?!-ordított,amitől sírásra késztetett.Megijedtem tőle.Még soha nem láttam őt,ilyen dühösnek.-Oh,istenem!-kapott a fejéhez,majd újra visszaült az ágyra velem szemben és magához ölelt.-Sajnálom-súgta a fülembe.-Hiba volt újra reménykednem kettőnkben-mondta,majd ezzel elengedett és felállt.

-Louis...

-Elmegyek Daisy.Tégy,amit jónak látsz.Én többet nem szólok bele-lehelt egy puszit a homlokomra és elment.Elvesztettem őt.

A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz ,majd átkaroltam és úgy sírtam.Én nem akartam megbántani őt.Soha nem akartam neki fájdalmat okozni.Soha.

A könnyeket gyorsan letöröltem az arcomról és a telefonhoz nyúltam.Második csörgésre már fel is vette.Féltem beleszólni.Attól tartottam,hogy Louis már mindenkinek elmondta,ami történt.

-Daisy?-kérdezte.

-Igen,itt vagyok-válaszoltam.-Át tudnál jönni?-kérdeztem.

-Tisztában vagy vele,hogy hajnali kettő?-Tudom és sajnálom,de muszáj beszélnem veled,kérlek.

-Rendben.Már úton vagyok-válaszolta,majd végett ért a beszélgetés.

Elmentem a fürdőbe arcot mosni és kissé rendbe szedni magam.Negyed óra múlva meg is szólalt a csengő.Kinyitottam az ajtót és beengedtem Niall-t.

-Köszönöm,hogy átjöttél.

-Tudod,hogy számíthatsz rám-simította meg a karom,mitől újra könny szökött a szemembe.

-Mi a baj Daisy?-kérdezte kedvesen.-Hol van Lou?-folytatta,miközben én levegő után kapkodtam a sírás miatt.-Daisy,ezzel nagyon megrémítesz.Összevesztettek?

-Még ha csak összevesztünk volna-szipogtam.

-Üljünk le-invitált a kanapéra,majd helyett fogaltunk mindketten.

-Csinálnál nekem egy kávét?-kérdetem meg.

-Kávét?Inkább egy teát,rendben?

-Rendben-bólogattam. Niall gyorsan készített egy teát,majd a kezembe nyomta és visszaült mellém.

-Szóval...mesélj,min kaptatok össze megint?-kérdezte és egy apróbb mosolyt véltem felfedezni az arcán.Azt hitte ez csak egy újabb kis vita,de nem.Ez most komolyabb volt  többinél.

-Ezt most nem olyan-fordultam el.

Elmondod,ha már áthívtál így az éjszaka közepén vagy hozzam a fogót és azzal húzzam ki belőled?-kérdezte,majd önkénytelenül is elmosolyodtam.

-Louis-t...szóval...hát...megkértem,hogy hadd feküdjek le Harry-vel-mormoltam el a végét,majd újra elfordultam.Nem szerettem volna a szemébe nézni.

Niall nem válaszolt.

-Nem válaszolsz semmit?-kérdeztem,de még mindig nem fordultam vissza hozzá.

-Mégis mit mondjak?-kérdezte.-Mondjam,amit hallani szeretnél vagy az igazat?
-Melyik a jobb?
-Egyik sem-nevette el magát.
-Akkor...mond azt,amit te látsz.
-Én?Hm...Úgy gondolom még mindig szereted Harry-t.-még csak egy mondatott mondott,de máris szúrni kezdett tőle  a szívem.-Fáj neked,hogy nem úgy törődik veled.Fáj,hogy nem emlékszik rád.Mert neked ő a mindened.Hiába mentél el akkor,azt hitegetve 'Így,majd könnyebb lesz',nem lett az.Azt hitted,hogy majd elfelejted,de helyette ő felejtett el,s azért mert nem voltál ott vele,mikor szüksége lett volna rád.Úgy látom csakis miatta jöttél vissza,mert bár te azt mondod már lezártad a történteket,nem igaz.Még mindig érzel iránta valamit és mindketten tudjuk jól ,hogy mit.Viszont!-emelte fel az ujját.-A tudat,hogy Lou akkor,régen mit tett érted és mennyire szeret az első pillanatól fogva,arra a döntésre késztette részben a szeretett hiányod miatt is,hogy összejöjj vele.Próbáltad szeretni őt és szereted is,de nem úgy,mint Harry-t.Hiszen mégis csak ő volt az első fiú az életedben.Ő volt az első szerelmed.
Emlékszem,úgy tervezted,hogy majd hozzáköltözöl vagy együtt megszöktök.Bármire képes lettél volna érte-mondta,majd egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon.Valóban,így terveztem.Terveztük.
-Ha akkor este nem történik az a baleset...talán még mindig együtt lennénk-szaladt ki a számon.

-Talán,de nem olyan biztos.Hadd folytassam-kért szót,mire bólintottam,így tovább mesélt.-Három napja tartott,te mégis olyan vadul beleszerettél,hogy akármit megtettél volna.A szüleid a rendőrökkel kerestettek,de te ki sem mozdultál Harry-ék házából egy pillanatra sem.Lou teljesen kétségbeesett.Ellenszegültél neki és nem hallgattál rá,pedig ő csak jót akart neked.
Késő este volt.Mindannyian ott voltunk,kivéve Lou-t és a kanapén ülve néztük a tévét,miközben hülyéskedtünk.
Harry telefonja megcsörrent,mire kényelmesen odabotorkált és felvette a kagylót.Mindenre számított csak arra az egyre nem,hogy a közeli kórház keresi őt azzal,hogy a szülei ott vannak és lehetséges,hogy nem élik meg a reggelt.Harry eszeveszetten rohant be a kórházba a tudomásunkra sem adva,hogy mi történt.
Ott hagyott téged,ahogyan engem,Liam-et és Zayn-t is.A mobilját nem vette fel,hiszen kit is érdekelne hogy ki hívja őt,olyankor,mikor a szülei haldokolnak-a szavai késként hatoltak belém.Minden egyes szava fájt,amit kiejtett a száján.A levegő vétel is fájdalmat okozott.-És mit tettünk ezek után?Vártunk.Csak vártunk és reméltünk.Bíztunk benne,hogy hamarosan visszajön vagy legalább valami hírt kapunk róla,de nem jött hír,ahogyan Harry sem.
Emlékszem egy ideig nálam húzódtál meg,majd Liam-nél és Zayn-nél is.De ő nem jött.Végül te-mutatott rám,hogy megerősítse mondani valóját.-Úgy döntöttél,hogy nincs több időd várni rá.Neked lépned kell,s léptél is.Összepakoltad a cuccodat,majd se szó,se beszéd és felszálltál egy vonatra.Még csak egy levelet sem hagyva magad után.
Elutaztál a nagynénédhez.Soha többet nem hallottunk rólad augusztus 26.-ig. Mikor is visszatértél és első utad idevezetett hozzánk.
És hogy Harry min ment keresztül?Fájdalom.Egy nagy fájdalom volt az egész élete.A szülei meghaltak,te eltűntél és mi még csak megmondani sem tudtuk,hogy hol vagy.Rád lett volna szüksége. Törődésre,vigasztalásra,szeretettre volt szüksége.Mi hiába voltunk ott,az mégsem volt ugyanaz.Keresett téged.Mindenhol keresett.Végül feladta.Nem talált meg.Lou nem bírta sokáig nézni,hogy Harry mennyire egy szar helyzetben van,így megbocsájtott neki.Szüksége volt a legjobb barátjára,de sajnos ez sem tudott rajta segíteni.
Igen,droghoz nyúlt,de szerencsére hamar közbeléptünk,így megakadályoztuk,hogy nagyobb kárt tegyen magában.Próbálta erősnek mutatni magát,de nem volt az.Teljesen összetört lelkileg és testileg is egyaránt.
Rábeszéltük,hogy vegyen részt egy kezelésen.Egy pszichológiai terápián.Beleegyezett,hiszen az sem érdekelte volna már,ha kitörik a harmadik világháború közben.
Az elején rettenetes volt.Úgy éreztük egyáltalán nem sikeres a terápia,de idővel mégis csak bevált.
Ahogy minden rosszat,téged is elfelejtett.Nem azért,mert te rossz emlék voltál,de akkor annak titulált a doki,miszerint ott hagytad egymagára.
Igen,végre meggyógyult.Újra hasonlított a régi énjére.Vidám volt. Mindig azon voltunk,hogy egy olyan szót sem ejtsünk ki a szánkon,amitől újra a padlóra kerülne,de sajnos ez nem csak rajtunk múlott.Csak aztán jött ez a Larry-s dolog.
-Igen,olvastam róla-szakítottam félbe,miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról.-Az összes újságot,cikket elolvastam,ami rólatok szólt.Az összes zenéteket meghallgattam és a filmjeiteket is megnéztem.Azt hittem,majd segít és közelebb érzem magam hozzátok,de nem.Nem ti voltatok.Mások voltatok,mint valójában.-Niall bólintott és tovább mesélt.Lassan a végéhez közeledtünk.
-Az,hogy ez a Larry-s dolog elkezdődött Harry újra a padlóval találta magát szemben.A sok Larry shipper már annyira elhitette vele,hogy ő maga is hitt abban,hogy több van közte és Lou között.Persze ezt a menedzsment nem hagyta szó nélkül,így Harry-t és Taylor összeboronálták,ahogy Lou-t és Eleanor-t is.Harry sebei újra feltépődtek.Emlékezett minden rosszra,ahogyan rád is.Ismét pszichológushoz kellet járnia kezelésekre,aki újra talpra állította őt,mielőtt még nagyobb baj lett volna.
Sokáig bírtad Daisy-nézett a szemebe.-De még tovább kellett volna,míg el nem felejted.

-Hidd el próbáltam.
-Harry már nem a régi.Ő már nem az a tizenéves fiú,akibe régen beleszerettél és még mindig szereted.Te abba a fiúba vagy szerelmes még mindig.Ő viszont már nem a régi.Elfelejtette azt a lányt.Ő most Daisy-be szerelmes.Neked ez még sem elég.
Figyelj-fogta meg a kezem.-Nem akarok beleszólni az életedbe.Nem akarlak befolyásolni,de azért meséltem most el ezt neked,hogy tudd min is ment keresztül Harry és értsd meg a mi nézetünket is.Nekünk sem volt könnyű.Lou-nak sem volt egyszerű.Elvesztette a lányt,akit szeretett és részben a legjobb barátját is.Erre te újra felbukkantál reményt adva neki.Bízott benned.Bízott abban,hogy ez valódi és nem Harry miatt csinálod.Bízott abban,hogy tényleg szereted őt,hiszen ő mindig is csak erre vágyott.Átverted őt Daisy.Figyelj!-törölte le a könnyeimet az arcomról.-Én nem haragszom rád.Sosem haragudtam rád.Elfogadtam a döntésedet.Elfogadom a mostanit is akármi is lesz az.Nem ítélkezem feletted.De gondolj bele,hogy Harry mennyit küzdött,azért hogy elfelejtse a rosszat.Ha úgy érzed,hogy muszáj vagy tudni,amit tudni szeretnél-nézett rám rosszallóan.-Akkor tedd ,amit jónak látsz.-mondta,majd Louis jutott eszemben.Ő is ezt mondta.
-Daisy,te arra vagy kíváncsi,hogy az a régi fiú,aki a szíve mélyén lapozik vajon szeret-e még téged.Tudni akarod,mert neked nem a mostani énje kell.Akármennyire is szeret most.Hiába szeret Harry,Lou vagy én téged ez nem érdekel.Figyelmen kívül hagyod,mert neked a régi Harry kell csak is kizárólag ő-fejezte be,de a végét szinte már nem is hallottam.Megragadtam egy bizonyos résznél.
-Megismételnéd,kérlek?
-A régi Harry-t akarod-mondta.
-Igen,amit előtte mondtál.
-Téged más nem érdekel-nézett furán.
-Azelőtt-sürgettem.
-Nem érdekel,hogy szeret Lou vagy a mostani Harry-ismételte.
-Nem ezt mondtad.
-Igen,Tudom.Azt mondtam,hogy én is szeretlek és téged ez sem érdekel.Nem veszed észre,mert csakis Harry-t látod.
-Niall...
-Semmiség-legyintett.-én szinte mindenkit szeretek.
-De...mégis mióta?
-Azt hiszem,amióta Lou-val vagy-nevetett.Nem fedeztem fel rajta,hogy kipirulna,dadogna esetleg verejtékezne.Egyáltalán nem volt kínos számára.
-Voltam-javítottam ki.
-Ne aggódj-szorította meg lágyan a kezem-Nem foglak akadályozni.Téged amúgy is mindenki szeret,hiszen te voltál az első lány barátunk az életünkben.
-Oh,Niall...
-Na jól van.Azt hiszem elég volt ennyi mára-állt fel.
-Ne menj még el-kérleltem.
-Rendben-mosolygott rám.Bekísért a hálószobába és betakart,de mikor kifele indult volna a karja után kaptam.
-Kérlek ne hagy egyedül,míg elalszom-néztem rá kétségbeesetten. Arrébb csúsztam az ágyban,így ő leült mellém és simogatta a karom,míg el nem nyomott az álom.

14.rész

*Nagyon boldog vagyok,hogy elértünk a 2000 megtekintéshez és hogy egyre többen fedezik fel a blogom^^Köszönöm. Jó olvasást!*

-Te meg mit keresel itt?-nyitott ajtót Daisy.

-Beszélnünk kell-válaszoltam,majd az engedélye nélkül beléptem a házába.

-Harry-fogta meg a karom.-Várj!Inkább beszéljünk kint.

-Nem,menjünk be-erősködtem.

-Nagyon nagy a rendetlenség odabent.

-Nem érdekel-mondtam,majd kirántottam a karom a fogásából és bementem a szobába,ahol körül néztem.

-Harry!-futott utánam.

-Hol van?-kérdeztem.

-Nem tudom miről beszélsz-ingatta a fejét.

-Itt vagyok-jött elő Lou egy szobából.

-Hát persze-nevettem kínosan,majd közelebb léptem Lou-hoz és az ökölbe szorított kezemet az arcához emeltem,de az utolsó pillanatban még sem ütöttem meg.

Daisy-re néztem,akinek a kezei a számán pihentek és könnyezett a szeme.

-Szép húzás volt!-mondtam Lou-nak,majd Daisy felé indultam.Megálltam előtte és a fülébe súgtam.

-Soha többé nem akarlak látni!-majd kimentem a házból.

-Harry!-futott utánam Daisy.-Harry!Beszéljük meg!Elmondok mindent csak kérlek hallgass meg!

-Nem-álltam meg.-Nem érdekel.Csak...csak hagyj békén-ráztam a fejem.

-Harry!Ne menj el!Kérlek.Hallgass meg!-kiabálta,de már tényleg nem érdekelt.Becsaptak.Hazudtak mind a ketten.

Beszálltam az autóba és elhajtottam.Igen,a következő állomáshoz ahol megcsinálhatom a balhét.Lemerném fogadni,hogy mindannyian tudtak...tudtak arról...hogy Lou és Daisy...

-Szia Harry,mi hozott ide ijen későn?-kérdezte Zayn.

-Az autóm-válaszoltam.-Hol vannak a többiek?

-Odabent-mutatta.

-Remek.Te is gyere-intettem a fejemmel és beljebb mentem.

-Harry?-kérdezte Niall.

-Mind benne voltatok,ugye?-kezdtem a közepén.

-Mégis miben?-kérdezte Zayn.

-Daisy és Lou...mindannyian tudtátok,hogy együtt vannak és nem szóltatok,igaz?!-ordítottam.

-Harry nyugodj le-mondta Liam.

-Nem basszus.Nem nyugszok le.Tudtátok,hogy mennyit jelent nekem Daisy...tudtatok erről az egész dologról...és nem szóltatok!

-Ez nem a mi ügyünk volt-válaszolta Liam.

-A barátaim vagytok.El kellett volna mondanotok.

-Nem a mi dolgunk-hajtogatta Liam.

-Szólnotok kellett volna!

-Harry...értjük,hogy ez most rosszul esik,de nem mi tehetünk róla.-mondta Niall.

-Aha,értem.Akkor én sem szólok,majd hogy kilépek a bandából-mondtam végszóként,majd kimentem a házból és beszálltam a kocsiba.A fejemet a kormányba ütöttem.Már a sírás határán voltam.Én tényleg akartam őt.Mindennél jobban...miért pont Lou-t választotta?Tőlem akárkit csak ne Lou-t.

Lou egyáltalán nem érdemli meg őt.

Majd a nagy elmélkedésemet valaki megzavarta,aki a kocsi ablakon kopogott.Lehúztam,majd Daisy nézett be rajta.

-Harry...-fújta ki a levegőt.

-Nem megmondtam,hogy nem akarlak többé látni?-kérdeztem,bár igenis látni akartam,de akárhányszor ránéztem Lou jutott az eszembe.

-Sajnálom.
-Nem érdekel-húztam volna fel az ablakot,de lefogta.
-Én...én...csak...azt akarom,hogy magától jöjj rá.
-Mire?Hogy te és Lou együtt vagytok?Rájöttem.Nagyon remek.Most már békén hagynál?!
-Nem Harry...nem erre-sétált be a fiúk házába.Mégis miért ment most be oda?Miért jött ide?Tudom,hogy azt mondtam nem érdekel...de érdekel.Elegem van már ebből a titkolózásból.

*Daisy szemszöge*

-Mi történt?-kérdezte Niall,mikor helyett foglaltam mellettük a kanapén.

-Harry átjött és Lou-t kereste nálam,majd meg is találta.

-Daisy...mi kitartottunk eddig melletted,d ideje lenne elmondanod neki-mondta Niall.

-Tudom,de ha ettől ennyire kiakadt...akkor mi lesz,ha elmondom neki,hogy ki vagyok...?

-Azért akadt ki,mert nem tudja ki vagy-szólt Liam.

-Ha tudná...akkor is így vagy még rosszabban reagált volna-mondta Zayn.

-Nem...nem mondanátok el neki ti?-kérdeztem.

-Daisy...éppen most mondtuk el neki,hogy ez nem a mi dolgunk-válaszolta Niall.

-Rendben.Elmondom neki...a megfelelő pillanatban.

-Daisy,olyan sosem lesz-mondta Niall.

-Ne húzd tovább-mondta Liam.

-Az imént azt mondta,hogy kilép a bandából-említette Zayn.

-Tessék?-kérdeztem.

-Mielőtt elment ezt mondta...szerintem csak hirtelen felindulásból mondta,de tudod milyen makacs.Bármire képes-válaszolt Niall.

-Mikor jöttem akkor még az autója kint állt a ház előtt.

-Beszéltél vele?

-Mondjuk...csak még egy kis időt kérek és elmondom neki...rendben?-kérdeztem.
-Persze-válaszolták megértően.
-Nem lesz könnyű feladat-mondta Niall.
-Hmm...az biztos-egyezett bele Zayn is.
-Nem nektek kell megtenni-emlékeztettem őket.
-Tudjuk-nevettek ki.Liam és Zayn kimentek,hogy megnézzék Harry kint van-e még.Addig mi Niall-el tovább beszélgettünk.
-Lou mit reagált?
-Louis... ő rettentően haragszik most rám.
-Miért?-érdeklődött.
-Hát...én Harry után mentem...meg akartam neki magyarázni...
-Jaj Daisy...-ingatta a fejét.
-Most mi az?
-Még mindig szereted őt-válaszolta mosolyogva.
-Nem,én nem...csak...
-Dehogynem!Te is tudod.
-Nem.Tényleg nem.
-Ne csodálkozz,hogy Lou-nak ez rosszul esik.Ő tényleg szeret téged,amióta csak ismer.
-Azért nem teljesen.
-Jóóó...de akkor is érted.
-Értem.
-Ne játsz vele Daisy...és Harry-vel sem.Lehet,hogy nem tökéletesek,de senki sem az és senki sem érdemli meg,hogy játszanak vele.Nem érdemlik meg,hogy becsapd őket,te is jól tudod.
-Tudom,tudom...
-Akkor minél hamarabb tisztázd velük.Mond meg Lou-nak az igazat.Jobb,ha tudja,minthogy nem mondod meg neki,de akkor is tudja.És Harry-ről se felejtkezz meg!
-Veled mindig olyan jó volt lelkizni-mosolyogtam.
-Tudom.Most nézz meg!Kész főnyeremény vagyok és senki sem szeret-biggyesztette le a száját.
-Dehogynem!Én imádlak!-öleltem magamhoz nevetve.
-Gyerekek!-jött vissza Liam,aki nevetve nézett minket,majd mi is visszanevettünk.
-És én kimaradok?-kérdezte Zayn,majd beült közénk és átölt minket.

13.rész

*Hello*.* Bocsi,de ez megint Lou szemszögéből van:)) Jó olvasást!*

-Lou már ezerszer elmondta,hogy ne gyere értem-ingatta a fejét mosolyogva Daisy.
-Sajnálom,de nem bírom ki nélküled.
-Mégis hogyan tudsz,ilyen korán felkelni?-kérdezte.
-A kérdés,hogy hogyan tudok nélküled aludni-cseleztem ki,majd egy csókkal hálálta meg hirtelen szeretettemet.
-Harry nagyon berágott rám-mondta,mitől egyből elment a kedvem.
-Miért kell mindig róla beszélni?
-Én csak...
-Akárhányszor találkozunk mindig róla van szó.Te is tudod,hogy mennyire önfejű.Inkább csak mondd el neki és kész.Zárjuk le.
-Louis...
-Ne haragudj!-öleltem meg,majd egy puszit nyomtam a fejére.-Sajnálom csak...úgy érzem,mintha még mindig őt szeretnéd-hunytam le a szemem.
-Csak...bosszantó,úgy a szemébe nézi,hogy tudja ki vagyok,de mégsem.Rossz,hogy veled vagyok mégsem árulatom el neki,sőt senkinek sem.Rossz érzés,hogy át kellett tennem őt a másik csoportba.Rossz,hogy semmiről sem tud.Bűntudatom van,de nem mondhatom el.Hiányzik a régi énje.
-Neki sem könnyű...
-Tudom...de úgy érzem,mintha minden nehézség csak ránk terhelődne.
-Gondolj bele...folyamatosan marja a kíváncsiság és senkitől sem kap rá választ,mert megígértük neked,hogy nem szólunk neki.
-Tudom.Inkább ne beszéljünk erről.
-Ahogy akarod...de egyszer muszáj lesz elmondanod neki,mert magától nem fog rájönni.Sok idő kellett neki,míg mindent elfelejtett.
-Ha elmondom talán csak feltépem a sebeket.
-Ezt már elrontottad...már nem tudnád kimagyarázni a dolgokat.
-Igen,tudom...de akkor potyára járt a pszichológushoz annyi ideig.
-Daisy...csak a kifogásokat keresed-simítottam meg az arcát.
-Nem...de neked hogyan sikerült túl lépned?
-Nehezen-vettem egy mély levegőt.-Olykor-olykor még nekem is eszembe jutnak a történtek...de ma már csak mosolygok rajtuk és úgy gondolok rájuk,mint egy régi szép emlékre.
-És...már...?-motyogott,de tudtam mire gondol.
-Már nem-nyugtattam meg.-És te?Milyen volt nevet változtatni A...
-Ne!-fogta be a számat.-Ne mond ki,kérlek.
-Rendben-vettem el a kezét a számtól.
-Még mindig emlékszel rá?-csillant meg a szeme.
-Még jó hogy!-nyomtam egy puszit a homlokára.-Daisy-kacagtam fel.
-Nem jó választás volt?-esett kétségbe.
-De,tetszik-mosolyogtam rá.
-Na azért!-lökött vállba.
-Induljunk-emlékeztettem,miszerint még be kell vinnem őt Harry előtt az egyetemre.
-Rendben.Szerinted ma bejön?-tértünk vissza ismét Harry-re.
-Fogalmam sincs.A srácok tuti kitaperolják maguktól,de max visszamegy a koleszba-vontam vállat.-Ne érezd magad hibásnak.
-Rendben-hajtogatta...kezdtem azt hinni,hogy már csak egy berögzött monoton hang beszél hozzám.Rendben,rendben,rendben.
Miközben az egyetem felé tartottunk felhívtam Harry-t.
-Kit hívsz?-kíváncsiskodott Daisy.
-Psszt!-szóltam,így csendben hallgatott.
-Harry?
-Mi az?-kérdezte,mintha csak most ébresztettem volna fel.-Ember,még csak fél öt van!
-Felébresztettelek?-nevettem magamban.
-Ja-válaszolta.
-Jössz ma?
-Nem-mondta azonnal.
-Hát jó!
-Ja.
-És meddig játszód ezt?-érdeklődtem.
-Amíg kedvem tartja.
-Oké.Akkor további kellemes napot!-köszöntem el,majd leraktam.
-Mit mondott?-kérdezte Daisy kíváncsian.
-Nem jön ma-válaszoltam és leparkoltam az egyetem előtt.Kiszálltam az autóból,majd Daisy is,mikor megpillantottuk a felén igyekező Aaron-t.
-Lou?Daisy?-kérdezte.
-Szia!-köszöntem neki.
-Aha...-bólogatott.-Ti...ketten??
-Ne is álmodj róla!-válaszolta Daisy.Igen,amint kiszálltunk a járműből mindketten felvettük az álarcunkat.
-Akkor mégis hogyan...?
-Csak lerobbant a kocsim.Louis elhozott reménykedve,hogy majd jobb jegyet adok neki.
-És igen?-kérdezte Aaron.
-Nem-felelte egyszerűen Daisy,majd besétált.
Igen,Aaron volt,olyan sötét,hogy mindent bevett,amit Daisy mondott neki.Nem firtatta tovább a témát.Lezárta és el is felejtette.
Elmentünk külön-külön az óráinkra,majd együtt beültünk Daisy órájára.Miután kicsengettek Daisy-nek az utolsó órája volt,így összepakolt és elindult haza.Még csak el sem köszönt,de vállaltam,hogy a suliban semmi gyanúsnak vélt pillanat nem történhet.
Daisy lelépett,mi pedig Aaron-al úgy döntöttünk nem megyünk be a következő órára,inkább kint leszünk az udvaron vagy csak valahol botorkálunk a suliban.

A folyóson befordulva Daisy-t és Katie-t pillantottuk meg.Katie Daisy kezét szorította,miközben magyarázott neki.Nem tudtam,mit kereshet itt Daisy vagy hogy mit csinál vele Katie,de nem hagyhattam tovább,Odamentem és megszorítottam Katie kezét,hogy engedje el Daisy-t.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Csak elbeszélgettünk a...Daisy-vel.
-Oké,végeztél?-néztem Katie-re.
-Mondjuk-válaszolta.
-Akkor húzz el innen.-tanácsolm neki,mire unottan rám pillantott,majd elengedte Daisy kezét ezáltal én is az övét,de mielőtt elsétált volna még visszafordult.
-Szia Harry!-köszönt Harry-nek,akit  nem messze tőlünk állt a folyosó közepén és minket bámult.Mindhárman Harry-re kaptuk a fejünket,majd elengedtem Daisy kezét,aki lefagyva állt mellettem.

12.rész

*Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm az öt féliratkozónak és a sok-sok kommentet! <3 Bocsi,hogy ennyit késtem,de nagyon sok tanulni valóm van és ihletem sem volt,de megérkeztem.
Ez a rész már újra Harry szemszögéből van.:))*

-Azt hittem már nem is jössz-vágtam Lou fejéhez,mikor belépett a szobámba.
-Hát te már fent vagy?-kérdezte.
-Ne tereld a témát.Hol voltál?Egész hétvégén egy szót sem beszéltünk.
-Tudod...buli,másnaposság,újabb buli...-sorolta.
-Hát persze!-motyogtam az orrom alatt.-És engem miért nem hívtál?
-Nem jöttél volna!
-Honnan tudod?
-Eddig akárhányszor hívtalak sosem jöttél.
-Most mentem volna!
-És honnan kellett volna tudnom?
-Mondjuk onnan,hogy megkérdezhetted volna!
-Te jó ég Harry!Hallod min veszekszünk?!-csapta rám az ajtót.Ch...még ő van megsértődve!
Miután Lou lelépett felkaptam a hátizsákom a vállamra,majd bementem egyedül a suliba.Matek volt az első órám,ami azt jelenti,hogy kora reggel találkozom Daisy-vel.Leültem a helyemre Aaron mellé,aki már jó ideje bent lehetett.
-Szia!-köszöntem neki,de nem válaszolt.Aludt.-Te is voltál bulizni Lou-val?-kérdeztem,mire egyből felkapta a fejét a buli hallatára.
-Nem!-válaszolta.-Lou volt bulizni nélkülem?-akadt ki.
-Engem sem hívott.
-Az már megszokott,de az,hogy nélkülem??!
-Kösz!-válaszoltam,de rám sem bagózott.Elfoglalta magát azzal,hogy feldolgozza ezt az új hírt,miszerint Lou nélküle ment el bulizni.
Pár másodperc múlva becsöngettek,de Daisy sehol sem volt.Nem szokott késni.Legalábbis eddig még sosem késett.
Az órából eltelt tíz perc és Daisy sehol sem volt.Rajtam kívül senkinek sem tűnt fel,hogy óra van és nincs tanár,majd végre kinyílt az ajtó,amin belépett Daisy,majd őt követően Lou.
-Jó reggelt!-köszönt Daisy.Néhányan visszaköszönt,míg a legtöbben a telefonjukat nyomkodták.
-Harry,kijönnél egy pillanatra-mondta Daisy,így felálltam,de közbe szólt.-A cuccoddal együtt.-Nem ígérkezett jónak.Tudtam,hogy miről lesz szó.Lassan lebaktattam mellé,majd megálltam vele szemben.
-Szóval...-vett egy mély levegőt,majd kifújta.-Arra a következtetésre jutottunk a többi tanárral,hogy átteszünk téged Lou csoportjába ,ő pedig átveszi a te helyed.
-Tessék?
-Harry,én  mondtam,hogy javíts.-szólt rám.
-És azon is vagyok,de még csak esélyt sem adsz rá!
-Ne beszél velem így!
-Ugye ez csak valami rossz vicc?-nevettem.
-Nem Harry,nem viccelek.Mától nem az én óráimra jársz.
Lou-ra néztem,aki egész végig ott állt mellettünk csöndben,majd rántottam egyet a táskámon és kimentem a teremből.Nem mentem át a másik csoportba,helyette inkább átmentem a fiúkhoz.
-Sziasztok!-köszöntem,majd lehajítottam az egyik sarokba a táskámat és kivettem egy szendvicset a hűtőből.Tényleg képes volt erre a 'következtetésre' jutni?Hogy tehette ezt velem?Nem ártottam neki semmit.Miért pont Lou-val kellet 'kicserélnie'
-Nem a suli padját kéne koptatnod?-köszönt Niall.
-De-válaszoltam.
-Akkor?-kérdezte.
-Nem érzem jól magam-fogtam a hasam.
-Hu,akkor nehogy megfertőzd a többieket,inkább minket jöttél megfertőzni a bacijaiddal.-gúnyolódott.
-Haha!-válaszoltam.-Hol vannak a többiek?
-Csak én vagyok itthon.Nem tudom hova mentek.-vont vállat.
-Oké-foglaltam helyett a kanapén,majd nyomkodni kezdtem a távirányítót.
-Inkább kapcsold ki!-szólt rám Niall,mivel csak nyomkodtam,de nem állapodtam meg egy csatornánál sem.
-Nézni akarom.
-Akkor nézd és ne kapcsolgasd!-mondta,majd hirtelen felé fordultam,amitől kissé ráhoztam a szívrohamot.
-Niall...-kezdtem.
-Igen?-nézett rám neheztelően.
-Te elmondanád nekem,ha tudnál valamit,ugye?
-Mire gondolsz?-értetlenkedett.
-Daisy...Lou...nem stimmel valami.
-Hogy érted?
-Hát Daisy ma közölte velem,hogy szar vagyok,ezért átrak a rossz csoportba,Lou-t pedig a jóba.
-Értem-bólogatott.
-Basszus Niall,most miért csinálod ezt velem?
-Honnan kéne tudnom?Te jársz vele egy egyetemre.
-Jó,de Lou nem szokott mesélni?
-Harry!
-Ahj már!Mondj valamit!Annyira érzem,hogy valami ne stimmel,de nem tudom megmondani,hogy mi...
-Ha majd akarják, elmondják.
-Mit?
-Amit akarnak...
-Bővebben??-erőszakoskodtam.
-Csak annyit mondok...minden rajtad áll-veregetett vállba,majd elsétált.
-Mi?Ezt hogy érted?-kiabáltam utána.-Niall!-hiába kiáltottam,nem válaszolt,majd kinyílt a bejárati ajtó.
-Te?-kérdezte Liam.
-Ja,szia!
-Mit csinálsz itt?
-Betegeskedek-vágtam szomorú fejet és a hasamat simogattam.
-Megtehetnéd ezt a koleszban is...
-Most kidobsz?
-Nem,bár megtenném.
-Kösz!
-Szívesen!
E csodás beszélgetésünknek a telefonom csörgése vetett véget.
Daisy hívott,de kinyomtam,amit meg is bántam,mert szerettem volna beszélni vele,de haragudtam rá.
Megvártam,hogy újra hívjon,majd ismét kinyomtam.Jó ,kis játéknak tűnt,de a harmadikra mégis csak felvettem.
-Miért nyomtad ki?-'köszönt'.
-Miért hívtál?-mondtam unottan,mintha olyan nagy fáradtság lenne vele beszélni.
-Miért nem mentél be órára?-kérdezte dühösen.
-Miért raktál át?-kérdeztem vissza.
-Miért nem voltál egész nap bent?-vágott vissza.
-Miért pont Lou-val kellett kicserélned?
-Miért nem emlékszel a dolgokra!-kiabált,majd lerakta.Mégis milyen dolgokra kéne emlékeznem?Miért nem válaszol már végre valaki?!