11.rész

*Sziasztok!Csak tájékoztatás képen,nagyon nagy fordulat vesz a történet bár nem fog látszódni,mert igazából rajtam kívül senki nem tudja/tudta,hogy mit akartam eredetileg:D és ez a rész Daisy szemszögét mutatja,amiben visszatekinthetünk a múltba. :3 *

-Szia.Eljössz értem?-kérdeztem Louis-tól,amint kiszabadultam a szüleim házából.A szüleim nem tudják,hogy Louis és Harry visszamentek az egyetemre tanulni,ahogy azt sem ,hogy ott tanítok,nekik.Nem tudják,hogy újra tartom velük a kapcsolatot,mi több Louis barátnője vagyok jelenleg.Igazából miattam van az,hogy nem kedvelik őket.
Minden akkor kezdődött,mikor még kicsik voltunk.
Louis-al egy utcában laktunk.Két ház választott el minket egymástól.Sok időt töltöttünk együtt.A szüleim jóban voltak az ő szüleivel,így ismerkedtünk meg.Még csak tizennégy éves voltam.Törékeny kislány ,és ő sem volt sokkal idősebb nálam.Jól nevelt kislány voltam,de ő jött és felborította az egész életemet.Mindent megváltoztatott.Belevitt a rosszba. Őszintén bevallva nem is kellett nagyon belerángatni,mentem én magamtól is.Az otthoni szigor,miatt elegem lett, kiakartam törni és Louis ebben segített is.
Kitűnő tanuló voltam,osztály első egész életemben.Hat hangszeren tudok játszani,balettoztam,röplabdáztam,művészeti órákat vettem.Mindegyiket anélkül csináltam,hogy én valaha is szerettem volna.Hiába voltak barátaim sosem mehettem át hozzájuk,ahogyan ők sem jöhettek át hozzám.A napjaim csak abból álltak,hogy reggel elmentem iskolába,majd hazamentem öt egész percre és indulhattunk is a külön órára.Még csak észre sem vették rajtam,hogy mennyire meg vagyok gyötörve és mennyire fáradt vagyok.Louis viszont látta rajtam.
Eleinte csak átjártunk egymáshoz,mikor a szüleink meglátogatták egymást.Louis volt az egyetlen barátom,aki átjöhetett hozzám szinte akármikor.Egyre több időt töltöttünk együtt.Reggel értem jött és megígérte a szüleimnek,hogy ő majd bekísér engem a suliba,de helyette más helyre mentünk.És a külön órákkal is így lett.Hetek,hónapok teltek el,így míg rá nem jöttek.Akkor viszont olyan nagy botrányt csaptak a szüleim,hogy soha többet nem találkozhattam vele. Eltiltottak minket egymástól,de ezzel csak rontottak a helyzeten.Louis éjszakánként beosont a kertünkbe és megszöktetett.
-Gyere már!-suttogta az ablakom előtt.
-Ebből baj lesz-válaszoltam,miközben a cipőmet húztam fel a lábamra.
-Siess!-sürgetett.
-Már megyek-kaptam fel a pulcsim és kiugrottam az ablakon.
Louis elkapott,majd letett a földre és szaladtunk.
-A másik irányba kellene mennünk-mondtam,hiszen nem arra mentünk,amerre eddig szoktunk.Teljesen az ellenkező irányba tartottunk.
-Ma bemutatlak a barátaimnak-indokolta meg,hogy mért is ebbe az irányba jöttünk,de amint meghallottam ezt megálltam. Louis visszafordult,majd visszasétált hozzám.
-Menjünk-ragadta meg a karom.
-De milyen barátaidnak?-kérdeztem.Soha nem említette a 'barátait',akinek most hirtelen be akar mutatni.
-Hát a barátaimnak-húzott maga után.
-Louis...eddig nem is beszéltél róluk.
-Nem kérdeztél róluk.
-Mert nem tudtam róluk-vitatkoztunk.

-Mindegy.Már várnak.Menjünk-karolt belém és tovább sétáltunk.
-Miért vannak fent ilyen későn?
-Mert megbeszéltem velük,hogy találkozzunk a 'rejtekhelyünkön'-válaszolta.
-Én miért nem tudok erről a 'rejtekhelyről'?
-Nem kérdeztél róla.
-Louis,ezt nem hiszem el.Miért nem meséltél dolgokról?Te mindent tudsz rólam!Én mindig mindent megosztok veled,te miért nem?
-Soha nem beszéltem nekik rólad,ahogyan neked sem róluk,mert...én...-olyan naiv voltam még akkoriban.Eszembe sem jutott soha,hogy talán többet érez irántam Louis,mint barát.Nyaggattam,hogy miért nem számolt be eddig a barátairól.Csak magammal foglalkoztam.
-Megjöttünk!-terelte el a témát.
-És most?-kérdeztem.
-Jó.Elmesélem.Megbeszéltem már tegnap velük,hogy itt találkozzunk,de közben te csak ma szóltál,hogy találkozunk,így nem tudtam már lemondani,viszont neked sem akartam nemet mondani,ezért gondoltam akkor elhozlak ide.Ők sem tudnak semmit rólad.Soha nem meséltem rólad.Nekik is újdonság lesz ez,de nyugi.Nem lesz semmi baj.
-Jó,de...-próbáltam feldolgozni a hallottakat.-Hányan vannak?
-Négyen.Menjünk be-tolt be az ajtón.-Egyébként hol vagyunk most pontosan?-jutott eszembe.
-Harry-nél.Ő a legjobb barátom.A szülei nincsenek ma itthon.
-Értem-bólogattam és benyitottam.
-Megjöttünk!-kiabált Louis.
-Jöttünk?-kapták fel a fejüket a fiúk és másodpercek alatt kiviharzottak az előtérbe.
-Ő itt egy barátom-mutatott be Louis a négy fiúnak.-Ő itt Niall,Harry,Zayn és Liam-mutatott a fiúkra.
-Szia!-integetett Harry mosolyogva.
-Sziasztok!-köszöntem vissza.
-Lou barátja vagy?Még sosem hallottunk rólad...-karolt át- azt hiszem Zayn - a vállamnál fogva.
-Igen,tudom-bólogattam.
Fura volt visszagondolni az első napra,mikor megismertem a fiúkat.Már akkor látszott,hogy Louis és Harry mennyire jó barátok.Mindenki mindenkivel jól meg volt,de ők ketten igazán jó barátok voltak.Az nap este kitaláltak a srácok,hogy mivel nem ismerjük egymást-gyenge indok volt,de bedőltem neki- játszunk felelsz vagy merszt.
Az nap este volt,hogy először kipróbáltam a cigit és először ittam alkoholt,valamint először csókolóztam.
Tisztán emlékszem arra a pillanatra.Zayn volt soron,ő adta fel ezt feladatot,mégpedig Harry-nek.
Remegett a gyomrom,kezem,lábam és nagyon féltem.Az első csókom egy teljesen ismeretlen fiútól.Nem így képzeltem el,de miután véget ért a csókunk Louis feltápászkodott a padlóról és hazaindultunk.Szinte még magamhoz sem tértem a csók hatásából.A remegés megszűnt és helyette pillangókat éreztem a gyomromban.
-Hova rohansz?-eszméltem fel.
-Haza viszlek-válaszolta Louis.
-De miért?-értetlenkedtem.
-Mert nem soká reggel és ha nem találnak otthon tudod jól,hogy mi lesz.
-Nem baj.Nem érdekel.Nem akarok hazamenni-ellenkeztem.Vissza akartam menni a többiekhez,Harry-hez.Jól éreztem magam velük.Még csak el sem tudtam köszöni tőlük.
-Haza kell menned-nézett a szemembe Louis.Olyan mást volt a szeme.Nem tudtam megmondani milyen,de nem olyan volt,mint amilyen azelőtt.Csak később értettem meg,hogy Louis nem azért akart haza vinni,mert valóban haza kellett mennem,hanem,mert nem tudott mit kezdeni azzal  a ténnyel,hogy a legjobb barátja megcsókolt.Én kis naiv lányként egy újabb ellenséget láttam magam lőtt,aki meggátol attól,amit tényleg szeretnék.Haragudtam rá.Fogalmam sem volt,hogy ő már akkor szeretett.Szinte az első találkozásunk óta belém volt zúgva.Én pedig a legjobb barátjába.
Mesés szerelmi háromszög volt.
Mikor hazaértünk égtek a lámpák a házban.Most aztán végképp nem akartam belépni azon az ajtón.A szüleim fent voltak és valószínűleg engem kerestek.
-Louis ne menjünk be-néztem könyörgő tekintettel rá.Hiába haragudtam rá,ő volt az egyetlen,akire számíthattam.
-De hova menjünk?-kérdezte inkább magától,mint tőlem.-Hozzánk sem mehetünk,mert a szüleim egyből értesítenék a tieid-Mind a ketten tudtok,hogy csak egy hely van,ahova visszamehetünk,mégpedig Harry-hez.
-Mi lenne,ha...-kezdtem,de nem mertem befejezni.Vártam,hogy rájöjjön magától.

-Nem-válaszolta.
-De miért?Ő az egyetlen-hadakoztam.
-Inkább csak menj be és kész.
-Mi?Most csak viccelsz,ugye?-ijedtem meg.-Ha bemegyek nekem végem,ezt te is jól tudod-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Jó,ne haragudj-ölelt magához.-Visszamegyünk Harry-hez,de ha nem fogad be nem tudom mit csinálunk.
-Rendben-egyeztem bele,így visszamentünk az említett személyhez.
-Hát ti?-lepődött meg Harry,mikor kinyitotta nekünk az ajtót.Nem mertem a szemébe nézni.Végig lehajtott fejjel vártam,hogy Louis és Harry megbeszéljék a dolgokat.A pillangók csak úgy tomboltak a gyomromban és,majd kiugrott a szívem a helyéről.Alig pár órája,hogy ismertem máris,így éreztem iránta.
-Nem mehet haza,mert megszöktettem a szüleitől,akik most rájöttek,hogy nincs otthon.
-Értem-bólogatott Harry-Na és?-kérdezte.Úgy tűnt még sem értette.
-Nem akar visszamenni oda.Viszont én sem tudom magamhoz vinni,mert a szüleim egyből szólnának,hogy nálunk van.
-Aha-bólogatott vadul Harry.
-Szóval itt kéne maradnia nálad-bökött a homlokára Louis.
-Jó,gyertek be-invitált be minket.
-A többiek már elmentek?-kérdeztem,miközben leültünk a kanapéra.
-Ja.Nem sokkal utánatok,ők is leléptek-ült le mellém Harry.-Szóval miért nem akarsz hazamenni?-kérdezte.
-A szüleim egy beteg állatok.Folyton túl hajtanak és még csak fel sem tűnik nekik-kezdtünk el csevegni,mintha már ezer éves barátok lennénk.
-Miért nem ellenkezel?
-Mert...nem tudok.
-Dehogynem!Most is itt vagy és nem ott.
-Amiért meg fognak ölni.
-Akkor ne menj vissza.
-Vissza kell,majd mennem.Nincs hova mennem-válaszoltam,majd félbeszakadt a beszélgetésünk,mert megérkezett Louis,aki a mosdóban volt.
-Harry,beszélhetnénk?-kérdezte Louis.
-Persze-állt fel Harry,majd kimentek a konyhába,ahol jó pár percig voltak,majd visszasétáltak.
-Figyelj,nekem muszáj hazamennem,de reggel eljövök érted,rendben?-kérdezte Louis.
-Igen-feleltem.
-Feküdj le és aludj.Harry is megy a saját szobájába és nem sokára itt vagyok.
-Rendben.
-Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra,majd Harry nézett és kiment a házból.
-Miről beszélgettetek?-kíváncsiskodtam,mikor Harry újra leült mellém.
-Titok-válaszolta.
-Hé!-ütöttem meg.
-Ha már itt tartunk...miért is rohantatok el ,olyan hirtelen.Még be sem fejeztük,amit elkezdtünk.
-Dehogynem!-válaszoltam.
-Dehogyis!-mondta.
-De igen!
-Nem-mondta és ő nyert.Magához húzott és ismét megcsókolt,majd a kezei ,olyan helyekre tévedtek,ahová nem kapott bejutási engedélyt.
-Harry-toltam el magamtól-Leszeretnék feküdni-mondtam.
-Rendben-mosolygott ,majd közelebb jött és száját a számra tapasztotta.
-Úgy értem aludni-helyesbítettem.
-Oh,persze.
-Megmutatnád a szobám?
-Aha-állt fel.
-Az én szobám jó lesz?-kérdezte.
-Persze-válaszoltam,majd követtem öt a helyiségbe.-Öhm...kaphatok valami pizsamát?
-Ez megteszi?-mutatta fel az egyik hosszú pólóját.
-Igen-válaszoltam,majd elvettem tőle és a fürdőbe sétáltam,ahol át tudtam öltözni.Visszasétáltam a szobában,ahol Harry már az ágyában feküdt.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem,mikor beléptem a szobába.
-Fekszek...?-válaszolta.
-De itt én alszom-akadt ki.
-De ez az én szobám-válaszolta.
-De azt mondtad itt alhatok.
-Igen,de nem mondtam,hogy én elmegyek.
-Akkor mutass egy másik szobát.
-Csak a szüleimé van,de az zárva van.
-Akkor alszom a nappaliban.
-Nem olyan kényelmes az a kanapé,mint amilyennek tűnik.
-Akkor hol aludjak?
-Mellettem-paskolta meg maga mellett a helyet.
-De nem érsz hozzám!-kötöttem le.
-Csak,ha te kéred-mosolygott.
-Szemtelen-jegyeztem meg,majd leoltottam a lámpát és befeküdtem az ágyba mellé.
-Jó éjszakát!-mondta,majd megfordult a másik irányba,így csak a hátát láthattam.
-Harry...
-Igen?-kérdezte,de nem fordult meg.
-Ha most...szóval...ha...-motyogtam.
-Igen?-értette meg Harry,hogy miről is beszélek.
-Akkor elmondanád akárkinek is?
-Ha nem akarod,nem-fordult meg.Bár vak sötét volt,tudtam hogy a éppen egymás szemébe nézünk.
-Oké,hozzám érhetsz-kacagtam fel,majd Harry közelebb jött és megcsókolt.
-Biztos vagy benne?
-Igen-vettem egy mély levegőt.

-Már úton vagyok-szakított ki Louis a gondolataimból.
Furcsa érzés kapott el,miközben visszagondoltam a rég történt dolgokra.Önkénytelenül is,de elmosolyodtam.Most már érthető,hogy miért is kötődöm annyira Harry-hez.Tudom,bár rég jöttem rá,de tudom,hogy Louis első pillanattól fogva kedvel és szeret engem,de Harry volt az,akivel megtörtént az első csókom és ő volt az első nekem.Nem szabadna rajtam gondolkodnom,de nem tudom irányítani már a gondolataimat sem.
És csak az tudja igazán,hogy milyen érzés is ez,hogy úgy kell viselkednem,mintha nem is ismernem Harry-t,aki átélte ezt.A szemébe nézni és elutasítani őt.Megjátszani,hogy kemény vagyok és elérhetetlen,miközben bármit,bármit a világon megadnák azért,hogy csak egy percet együtt töltsek vele.Szeretem Louis-t.Igen,most már szeretem őt,de mindig is Harry lesz az első és örök szerelmem,viszont még ő maga rá nem jön a dolgokra,míg vissza nem emlékszik ezekre,hogy ki is vagyok én....addig nem akarok tőle semmit.Addig csak a matek tanára vagyok és semmi több.

Miután lefeküdtem Harry-vel valóban nem mondta el senkinek,mégis rájöttek.Semmi jelét nem adtuk annak,hogy akármi is történt volna köztünk ,mégis tudták.
Még mielőtt Louis visszajött volna Harry-hez,Harry-vel felkeltünk korán és elmentem lezuhanyozni,majd felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni.
Louis kopogtatott,majd mosolygósan ajtót nyitottam.
-Jó reggelt!-köszöntöttem.
-Neked is.Mehetünk?
-Persze csak elköszönök Harry-től-Harry pont akkor sétált le a lépcsőn,majd mellénk ért.
-Hazamegyek-mondtam.
-Oké-válaszolta mit sem törődve.
-Akkor szia!-köszöntem el,majd becsuktam magam mögött az ajtót.Tudom,hogy én kértem,hogy csináljon úgy,mintha semmi sem történt volna,de mégis rosszul esett.
-Mit csináltatok?-kérdezte Louis.
-Semmit.Miután elmentél,lezuhanyoztam gyorsan,majd lefeküdtem aludni,akárcsak Harry-válaszoltam,miközben bevillantak képek az estéről.
-És nem száradt meg a hajad?-fogott meg egy tincset,ami még egész nedves volt.
-Úgy tűnik-kaptam ki a kezéből.Louis egy mély levegőt vett és témát váltott.
-Melletted legyek,mikor bemész?
-Nem kell.Megoldom-mosolyogtam rá.Igen,tényleg azt hittem,hogy majd egyedül is megoldom.Egy kimaradt éjszaka után csak úgy belibbenek és úgy teszek,mintha semmi sem történt volna.A szüleim,majd leszidnak,de én bezárkózom a szobámba és pár óra múlva mindent elfelejtenek.Így képzeltem el,de nem így alakult.
-Hívj fel,ha baj van-köszönt el Louis nem messze a házunktól.
-Rendben-mondtam,majd az ajtóhoz sétáltam és benyitottam.A szüleim azonnal az ajtóhoz termettek.Ordítottak és kiabáltak velem.Olyasmiket,mint például,hogy 'Mégis hol a francban voltál?' ,'Nem tudom elhinni,hogy elszöktél!' ,'Mi mindent megadunk neked és te,így hálálód meg?', 'Louis-al voltál,igaz?', 'Hányszor kell még elmondanom,hogy eltiltalak tőle!Nem találkozhattok többet'.
Amúgy sem akartam hazajönni.Nem,hogy még ezeket hallgatni,így hát megfordultam,kiléptem az ajtón és becsaptam magam mögött az ajtót.Többet nem mentem vissza a szüleimhez.
Azóta persze már kibékültünk,de éveken keresztül nem láttam őket és nem beszéltem velük.Louis eltiltott Harry-től,mikor rájött -fogalmam sincs hogyan - hogy mi történt köztem és Harry közt.Én erre belázadtam és összevesztem vele,majd heteken keresztül nem találkoztunk és nem beszéltünk.
És most itt tartunk.Harry semmit sem tud a múltról.A többiek pedig mindent tudnak.Én és Louis végre egymásra találtunk.