5.Rész

 *Halihóó! :3 5.rész!!! Jó olvasást:)) 
Mellesleg komizni és feliratkozni >.<
Ja és mostantól két-három naponta hozom ,majd a részeket.Puszii:3*

'-Bocsi a zavarásért,de nem megy a matek.'-írtam Daisy-nek,mikor már vagy fél órája csak bámultam a füzetem,könyvem
'-Hol akadtál meg?'-jött nem sokra rá a válasz
'-Hát...a legelején.'-válaszoltam
'-Oh,atyám!Tudunk találkozni valahol?'-írt vissza
'-Persze.Hol?'-kérdeztem rögvest
'Gyere az egyetemre.'-beledobtam a matek cuccom a hátizsákomba,majd felkaptam a vállamra és elindultam az egyetemre.
-Szia Harry!Ugye tudod,hogy ma próba van és már itt kéne lenned?-kérdezte a telefonban Niall,aki útközben hívott fel
-Tudom,tudom,de tanulok.
-Azért hallom az autókat...
-Matek korepre megyek.
-És Lou?
-Nem tudom.Nincs velem.
-Oké,mindegy.Majd hívj,ha végeztél.Szia!
-Szia!-mire az egyetemre értem már Daisy is ott volt
-És most?-kérdeztem
-Megyünk matekozni-nyitotta ki a kaput,majd besétált.Egészen a matek teremig követtem és útközben csak a lábait tudtam nézni.Ha sikerül neki megértetni velem a matekot én esküszöm veszek neki egy palotát.Lehetetlen lenne mellette bármire is gondolni.
-Ülj le!-utasított,majd helyett foglalt.Kényelembe helyezte magát mellettem én pedig elővettem a cuccom.
-Szóval...akkor kezdjük az elején-lapozta fel a könyvem
-Miért segítesz?-kérdeztem
-Mondjuk nem akarom,hogy pont az én tantárgyamból bukj meg?Egyébként mégis mi a francra figyelsz te órán?Mert eléggé érthetően magyarázom el a feladatokat.
-Tudom...
-Akkor meg?
-Bocsi.
-Mindegy.Szóval akkor...-és elkezdte a magyarázást.Mondta,mondta én pedig csak bólogattam és próbáltam megérteni őt.
-Érted már?-kérdezte
-Nagyjából-bólogattam
-Nagyszerű!Akkor most próbált ezt megcsinálni-bökött az ujjával egy feladatra.
Ajaj.Azért ennyire mégsem értem...Minden erőmet beleadva csináltam meg a feladatot és csak remélni tudtam,hogy jó lesz és nem fogja lekiabálni a fejemet Daisy.Bár mondjuk,ha lekiabálná se sokat értenék abból ,amit mond.Mikor beszél teljesen mást hallok,mint amit valójában mond.Elvarázsol a hangjával.
-Kész...-válaszoltam félénken
-Remek!Mutasd!-kapta ki a kezemből-Oké,ez j lett-mondta
-Tényleg?-kérdeztem,mivel nem hittem a saját fülemnek sem
-Igen,de nehogy elszállj magadtól.Ez nagyon könnyű volt.
-Oké.Akkor jöhet a következő-csaptam össze a tenyerem.Daisy egy újabb fajta példát magyarázott el nekem,majd abból is feladott egy feladatot,amit sikeresen végre hajtottam.
-Most már meg fogod tudni csinálni a beadandót is.
-Ennyi?-kérdeztem csalódottan,hiszen már annyira belelendültem
-Igen-felelte egyszerűen
-De...még nem állok készen-erősködtem kicsit túlzottan
-Dehogynem!-tette a kezét a vállamra-Sikerülni fog.Bízom benned!-mondta ,majd kiment a teremből
-Hát ez remek!Itt hagyott egyedül ennyi feladattal-durcáskodtam magamban,majd összekaptam a cuccom és Daisy után futottam,de már nem volt sehol.Tényleg itt hagyott.
Visszamentem a koleszba és rácsörögtem Lou-ra.
-Hol vagy?-kérdeztem
-Aaron-nal egy buliban-válaszolta ordítva,amit azonnal csengeni kezdett a fülem.Kösz,hogy megsüketítesz.És amúgy is mit keres ő egy buliban,amikor próbán kéne lenni.
Én nem fogok neki falazni.Beköpöm és kész.Én tényleg szenvedek a tanulással ő meg csak bulizgat.Kapja be Aaron-nal együtt.Fogadni mernék,hogy nincs is kész Aaron-nak a beadandója.
-Remek!Tudod,hogy próbán kéne lenned?
-Ja,neked is.
-Igen csakhogy én azért nem vagyok ott,mert tanulok nem pedig agyónra piálóm magam.
-Oké!-válaszolta és letette.Az agyam eldobom.Minek van ő itt?!És Aaron-t is csak magával rántja.
Leültem az íróasztalomhoz és csak figyeltem a példákat,amiket nem rég Daisy-vel oldottunk meg.Erősen koncentrálva készültem fel,hogy most magamtól kell megcsinálnom ,teljesen egyedül és le is fogja osztályozni.
Majd szokásához híven Niall megzavart.Hagytam,hogy percekig szóljon a mobilom és rezegjen magában,majd inkább kikapcsoltam.
Megcsináltam egy feladatot,majd összegyűrtem ,mert mégsem lett jó.És ezt eljátszottam vagy jó párszor.Közben úgy elszaladt az idő ,hogy észre sem vettem.Mikor bekapcsoltam a telefonom rengeteg nem fogadott hívásom volt és üzenetem a fiúktól és egy Daisy-től.Nem törődve a többivel rögtön Daisy üzenetét nyitottam meg.
'-Na hogy megy?'-írta tíz perce.
'-Megy...'-válaszoltam neki.Most mit írhattam volna?Hogy még mindig ott tartok,ahol eddig tartottam.Teljesen kiborulna.
-Bocsi Niall,de a beadandómat csinálom-vettem fel a telefont,mikor Niall vagy ezredjére hívott.
-Aha és olyan nehéz lett volna szólni...?Lou miért nem veszi fel?-anyáskodott.
-Oké,ne haragudj.Még sehol sem tartok és már hulla fáradt vagyok.Mellesleg Lou bulizik,mint mindig.
-Nagyszerű!Tegyünk úgy,mintha minden fontosabb lenne a bandánál.Persze!Miért nem találjátok ki,hogy az egyetem vagy éppen a bulizás miatt kiléptek?!-csapta rám a telefont.Te jó ég!Hogy juthat ilyen az eszébe?!Eszem ágában sincs,hogy kilépjek,de most tényleg nincs időm arra,hogy próbáljunk.Majd próbálunk holnap vagy azután.Talán nem is az bántja őt,hogy nem próbálunk,hanem hogy mostanában már nem töltünk annyi időt együtt.
Sajnálom...még ezt az évet lehúzom itt és újra minden a régi lesz.
Lou pedig szerintem még év közben visszamegy.Nem hiszem ,hogy lefog diplomázni.Ha így folytatja hamar repül.
A telómat az ágyamra hajítottam,majd elmentem letusolni.
Zuhanyzás után felültem az ágyamra hátamat a falnak támasztva és magam elé vettem a matekot.Két óra alatt összedobtam,majd felöltöztem és hívtam egy taxit.
Nem akarom,hogy rosszba legyünk Niall-el.A legjobb haverom.Nem akarom,hogy azt higgye igaz,amit a telefonban említett.

Little Black Dress~(novella)

Little Black Dress

https://www.youtube.com/watch?v=h70qwjL-jzM

-Lou!Az a lány nagyon nézz téged!-lökött meg Niall,aki mellettem ült és velem együtt a pohár sörét fogyasztotta el,míg a többiek a tömegben táncoltak.

A lányra néztem,akire Niall biccentett a fejével.Egy kis fekete koktél ruha volt rajta,ami teljesen kiemelte tökéletes alakját.Enyhe hullámok lombozódtak a vállára,ami szinte már eltakarta azt a gyönyörű arcát.Talán mindig a mögé búj.

Amint oda pillantottam elkapta fejét és gyorsan más irányba nézett.Talán félt attól,hogy megláttam.De akkor meg miért bámult?

Visszapillantottam Niall-re,majd úgy,hogy ő se vegye észre kicsit körbe néztem,hogy megbizonyosodjak valóban engem néz.

-Szerintem nem engem nézett-válaszoltam Niall-nek,majd lehúztam a maradék pohárban lévő italt.

-Ahogy gondolod,de szerintem megint téged figyel-reagált válaszomra,majd ő is lehúzta az utolsó kortyot.

Ismét a fekete ruhába bújt lányra néztem,aki újra elkapta tekintett,amint ránéztem.

-Menj oda!-lökött vállba Niall.

-Hát persze!-válaszoltam,majd kértem még két italt a pultostól.

Niall elvette a pultról a poharát,majd megfordult és két könyökével az asztalt támasztotta meg.

-Ha te nem,majd én igen-kacsintott egyet célozva arra,hogy majd ő közeledik a lányhoz.

És tényleg megtette.Elképedve bámultam,amint odasétált a lányhoz,majd megáll előtte.Beszélni neki,mosolyog rá,majd a lány megrázza a fejét és Niall visszabaktat hozzám.Leül a székére és rám vonja tekintetét.

-Téged akar!-mondta,mintha ez,olyan egyértelmű dolog lenne.

-Ezt mondta?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Nem,de engem elküldött a jó,büdös francba.-nevetett egyet.

Úgy éreztem muszáj beszélnem azzal a lánnyal.Miért játssza velem ezt a gyerekes játékot?Nem tudom pontosan megfigyelni az arcát,mert akárhányszor ránéznék elkapja a tekintetét.

-Menj már!-szól rám Niall kissé már idegesen,mikor már ő is észre veszi,hogy mit csinálunk.

-Nem akarok-vonok vállat és inkább nem nézek oda többet.De nem sokáig bírom megállni ugyanis Niall a következő percben ismét rám szól,hogy 'húz már oda!'.

Erőt veszek magamon és megindulok a lány felé.Mikor félúton vagyok feláll a székéről és hátat fordítva nekem, ő is elindul.Visszanézek Niall-re,aki csak bólint egyet,miszerint kövessem.Követem őt a tömegen keresztül.Hagyom,hogy ő vezessen,majd mikor megérkezünk egy ajtóhoz,amin ő belép megtorpanok.A női mosdó az.Nem mehetek be.Sarkon fordulok,majd úgy döntök visszamegyek inkább a pulthoz,de ekkor egy kéz megragadja a karomat s behúz az ajtón belülre.Bent vagyok a női mosdóban.Senki sincs itt rajtunk kívül.Rajtunk?De ki is ő?Ki az,aki behúzott?Akit eddig követtem?

Megfordulok nagy kíváncsiságomban,hogy végre felfedezzem a lányt/nőt és megtudjam a választ a kérdéseimre.Még mielőtt megláthatnám az arcát ő hátat fordít nekem.Már megint.

A tükörbe pillantok hátha onnan,majd láthatom arcát,de nem.Pont úgy áll,hogy semmiképpen se láthassam őt.De akkor miért csinálja ezt?Miért néz engem?Miért húz be a női mosdóba?

Közelebb megyek hozzá és kezeimet a vállára teszem.Mintha megrezzenne érintésemtől és én is beleborzongok.

Egyik kezemet a vállán hagyva -reménykedve,hogy ezzel meggátlom,hogy ismét elforduljon- lépkedek el,majd megállok testközelben előtte.Fejét lehajtva nem látom az arcát.Sokkal kisebb nálam.A nyakamig érhet még,így magassarkúban is.

Csak a gyönyörű,fényesen csillogó barna haját láthatom.

Másik kezemmel lágyan megfogom az állát,majd megpróbálom felemelni fejét,de elrántja.E mozdulatsort rögvest követi haja is,ami megint csak eltakarja őt.Az arcát,ami már szinte kínozz,hogy nem láthatom.

Nem szólunk egymáshoz csak állunk a csendben.Nem tudni,mire várva.Talán,hogy valaki benyisson,megtörve ezt a csendet,majd ő menekülőre fogja?Vagy azt várja,hogy én menjek ki magamtól?Megbánta,hogy behúzott?Fél tőlem?Miért nem szólal meg?Mit akar?

-Louis vagyok-mutatkozom be végül.

-Azt hiszed nem tudom,ki vagy?-feleli kissé gúnyosan és szarkasztikusan.Ismer.Hát miért ne ismerne?Mindenki ismer.-Na,de te ismersz engem?-kérdezi és az egyik wc ajtónak tol közben.Még mindig nem vesz rám egy pillantást sem.

-Emeld fel a fejed-mondom neki,reménykedve,hogy talán hallgat is majd rám.

-Ismersz?-kérdezi újra.Lágy hangja,mintha tényleg ismerős lenne,de nem tudom meg mondani honnan.Látnom kell az arcát.

-Nem-válaszolom végül,hátha most már tényleg felemeli a fejét.

-Rossz válasz-mondja és ránt egyet rajtam.

Nem nézném ki belőle,hogy ilyen erős.

-Mi a neved?-kérdezem,de már megint hibázok.

-Rossz.Válasz.-csendül fel újra előző válasza és annyira közel tol a falhoz,hogy a csontjaim koccannak meg,majd kezeit a nyakam köré csavarja.Annyira közel van hozzám,hogy érzem a szívverését.Minden bizonnyal ő is az enyémet.A testünk szinte összeforr és végre felemeli fejét,majd mélyen a szemembe néz.

-Rachel?-kérdezem,mire csak bólint egyet.

Rachel...a lány,aki oly sok fájdalmat okozott nekem.Aki megtanított szeretni.Akiért bármit megtettem volna,de ő itt hagyott.Szó nélkül.Emlékszem milyen jól meg voltunk.Mi ketten a világ ellen.Szerettem őt.És ő is szeretett engem.Szerettük egymást.Kitartottunk egymás mellett.

De aztán...egyik nap csak úgy itt hagyott.Szó nélkül elment és én semmit sem tudtam.Nem tudtam hol lehet,hova ment.Vagy hogy egyáltalán miért ment el...De ez már rég volt.

Túl rég volt.Miért nem ismertem meg?Hiszen oly sok időt töltöttünk együtt.Egymás karjaiban.

Miért jött vissza?Fel akarja szakítani a beforrt sebeket?Miért kínozz?

-Minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?

-Hiányoztál-válaszolta.Ch...még hogy hiányoztam?Hol volt eddig?Három év telt el...!

-Rég volt már Rachel...te sem akarhatod,hogy feltépjük a sebeket.

-Bocsáss meg Lou!

-Mindegy.Nem számít.-toltam el magamtól.

-Sajnálom Lou.Féltem...

-Féltél?Mégis mi a franctól féltél Rachel?Mitől?-ordítottam és belevertem egyet az egyik tükörbe,ami szilánkokra tört.

Nem éreztem fájdalmat.Nagyobb fájdalom volt őt látnom,újra.

Érhetetlenül estek le a földre a tükör darabjai.Nem értette miért bántom.Hiszen nem ő tehetett róla.

Rachel odasétált hozzám,majd hátulról megölelt.

-Szeretlek Lou!

-Késő Rachel.Túl késő-válaszoltam fejemet ingatva,miközben kezeitől megszabadultam

-Kérlek...-mondta és,mintha könnyeket véltem volna felfedezni szemeiben.Ő is tudja nagyon is jól,hogyha most elsírja magát nem tudok neki nemet mondani.

-Hagyj Rachel-mondtam ezt utolsó szó ként vélve és ott hagytam.Egyedül.Úgy,ahogyan akkor, ő engem ott hagyott.Egyedül s védtelenül.

Rachel utánam futott és megragadta a karom.Megfordultam és mélyen a szemeibe néztem,amiből már jó pár könnycsepp távozott.

-Miért jöttél vissza?-kérdeztem,hiszen már kimondhatatlanul kíváncsi voltam a válaszra.

-Látni akartalak-válaszolta szipogva

-Rossz válasz-ráztam meg a fejem-Kerestelek.Égen-földön,de sehol sem voltál.Mintha teljesen beszívott volna a föld.Elmentél és magamra hagytál.Még azóta sem hevertem ki,hiszen tudod jól,te is,hogy a mindenem voltál,de...most már...csak egy senki vagy számomra-fejeztem be mondani valómat s közben az én szememből is kicsordult egy könnycsepp. 

Rachel nem tágított.Erőszakos volt,mint mindig.Közelebb lépet,majd lábujjhegyre állt és megcsókolt.Erősen,szenvedélyesen,mint még sosem.Minden érzést átadtunk a másiknak ezzel a csókkal.Felemeltem könnyed kis testét,majd lábat a derekam köré kulcsolta és senkire sem figyelve visszatévedtünk a mosdóba.Erőteljesen a falnak mentem,így szinte már felkenve rá apró,kis testét,de nem bánta.Csak csókolt tovább,majd a következő percben valaki hangosan kicsapta az ajtót és mindketten összerezzentünk. Rachel elengedett lábaival,kezeivel.Értetlenül bámultunk mindketten a férfira,aki az imént lépett be és egy pisztolyt tartott a kezében.Lassan felemelte s Rachel-re célozva elsütötte a fegyvert.

Túl lassú voltam.Túlságosan lassú.Későn kaptam észbe,s mikor már a lányra néztem csak a karjaimba esett a sebet fogva,ahol eltalálta a golyó.Ömlött belőle a vér és sírva nézett engem.A férfi eltűnt és hiába kiabáltam segítségért.Senki sem hallott.A könnyeim potyogtak s nem tudtam most mihez is kezdhetnék.

-Lou...-kezdte erőtlenül Rachel.

-Ne,nem...semmi baj.Nem lesz semmi baj.-fogtam a lányt,miközben már a hideg mosdó kővére rogytunk.

-Lou...sze...szeretlek-mondta,s ez volt utolsó szava.

Majd hirtelen minden elsötétült és felébredtem.

-Nyugi,nyugi!-ölelt át Harry-Csak egy rossz álom-vigasztalt,amiért üvöltve,sírva keltem fel az éjszaka közepén.Magamhoz szorítottam barátomat és csak a vállán sírtam.

-Mi történt?-kérdezte

-Csak egy álom-válaszoltam

-Rachel?-túl jól ismer már.Bólintottam egyet.-Még mindig?Lou...már lassan három éve,hogy elment...

-Tudom,Jó?!Én is tudom!.kiabáltam rá.

-Ne haragudj!-kért bocsánatot.

-Én sajnálom.Nem te tehetsz róla.

-Ahogyan te sem.Ő döntőt így...Lou...ideje lenne,hogy elenged.Nem jön vissza.

-Tudom...

*Bocsi,ez most nem a Daisy Is My Favourite Teacher-höz tartozik.Ez csak egy rövid novella,ami az éjszaka közepén kipattant a fejemből és gyorsan leszöszmötöltem.Bocsi még egyszer és nem sokára jön a következő rész Daisy-ből.:))*

4.Rész

*Helloka!Még nem igazán kaptam semmilyen visszajelzést a blogon,de azért még folytatom!Aki esetleg olvassa annak jó olvasást hozzá!:))*

Másnap semmi kedvem sem volt,ahhoz hogy bemenjek az egyetemre,de Lou szokásához híven már kora reggel jött és felébresztett.
-Gyerünk!Kelj már ki az ágyból!
-Nem!-mondtam makacsul és a fejemre húztam a takarót
-Ugye csak szórakozol?!-kérdezte,de nem válaszoltam-Miért mindig nekem kell kirángatni téged?-fogta meg a lábam,majd elkezdett húzni,de belekapaszkodtam az ágy oldalába,így nem tudott lehúzni-Harry!-szólt rám dühösen
-Nem akarok menni!-feleltem
-Akkor ma nem látod Daisy-t...
-Pont miatta nem akarok menni.
-Hát akkor barátom...búcsúzz el még csak a gondolattól is,hogy valaha a közelébe kerülsz egymagad.Én mentem!-csapta be az ajtót
-Ahj már!-ültem fel,majd a telómat a kezembe kaptam-Várj meg!-mondtam Lou-nak
-Tudtam én!-válaszolta nevetve.Gyorsan felöltöztem,a táskát a vállamra kaptam és Lou után siettem.
-Félsz,hogy lenyúlom Daisy-t?-kérdezte Lou
-Mi?Engem aztán nem érdekel.
-Akkor nyugodt szívvel fogom megcsókolni.
-Aha.Nincs is vele órád.
-Az még nem olyan biztos és nem mondtam,hogy pont itt.
-Miért pont mateknak kell lennie az első órámnak?-tettem fel a költő kérdést magamnak
-Nekem tesim van.Szóval mentem focizni-mutatott fel egy béke jelet,majd lelépett
-Csá!-köszönt Aaron
-Csá.
-Na mizu?
-Mi lenne?!
-Matek van.Láthatod Daisy-t.
-Inkább hagyj!-akasztottam le magamról,majd helyett foglaltam a szokásos helyemen ebben a teremben.Daisy,mint első nap most is csengetés előtt egy másodperccel lépett be a terembe.
Mintha egy pillanatra összenéztünk volna,majd tovább állt és folytatta a beszédet.

-Oké,akkor holnapra kérem a beadandókat.-eszméltem fel az utolsó mondatára-Aaron,milyen beadandó?-löktem meg Aaron-t
-Mi?-kérdezte
-Milyen beadandóról beszélt Daisy?
-Nemtom'-vont vállat.Hát ez remek.Most menjek utána és kérdezzem meg tőle vagy hagyjam annyiban?Egyik sem jobb a másiknál.Ha megkérdezem tőle azt hiszi,majd hogy nem figyeltem az órájára,ami részben igaz,de miatta nem tudtam oda figyelni.Ha nem kérdezem meg akkor nem fogom tudni megcsinálni és egyes lesz,amiért utáni fog.Bár...akkor legalább érez,majd irántam valamit...
-Köztünk vagy haver?-kérdezte Lou.
-Aha-eszméltem fel ismét-Miről volt szó?
-Csak arról,hogy hova megyünk ma-mondta Lou.
-De ma próbálnunk kell-emlékeztettem.
-Majd azt mondjuk,hogy túl sokat kellett tanulnunk.
-Igen,ami igaz is!Szóval ne bulizni menj.
-Baszki Harry,te mióta lettél úgy oda a tanulásért?-kérdezte Aaron.
-Bele kell húznom matekból és föciből.Bukásra állok.
-Ugyan!Csak Daisy miatt csinálod-mondta Aaron.
-Nem.Nem minden róla szól!Nem akarok megbukni semmiből.
-Ahogy érzed!-mondta Lou-Mentem órára.
-Na mi is lépjünk-karolt belém Aaron és bementünk a terembe.Kémia.Nagyjából jól állok ebből a tantárgyból.Egész órán csak kísérleteztünk.Aaron párja ként pedig nem volt unalmas az óra.
Össze-vissza öntött mindent,amiből különböző színek,füstök lettek.
-Te barom!Ez összetört-mutattam egy kémcsőre,amibe cukrot tett,majd felhevítette és beletette a hideg vízbe
-Bocs.

-Nem hiszitek el mekkora szerencsém van!-ült le közénk Lou
-Na mi van már?-kérdeztem
-Daisy volt bent tanítani!
-Mi?-lepődtem meg.Már megint?Miért?
-Hát...úgy néz ki ő fogja tanítani a fizikát-válaszolta Lou hatalmas vigyorral a fején.
-Miért?Mi van John-al?
-Lebetegedett.
-Tehát ez nem végleges...?Csak most helyettesít pár órát?
-Ja.
-Na és beszéltél vele?-kérdezte Aaron.
-Ja.
-Bővebben?
-Elhívtam randizni.
-És?
-Lepattintott-válaszolta nevetve és mi is elnevettük magunkat.
-Én mondtam.
-Miről van szó?-foglalt helyett mellettünk,az imént említett vagyis Daisy
-Rólad-válaszolta Lou
-Minek köszönhetjük a társaságod?-kérdeztem
-Hát...csak azért jöttem,hogy megkérdezzem,hogy nem felejtették el a matematika beadandót,ugye?
-Ami azt illeti...én nem tom' miről van szó-válaszoltam
-Mégis mit csináltál az órámon?

-Én figyeltem.Csak aztán...mégsem.
-Add meg a telefon számod.Átküldöm,majd.
-Jó,persze-mentem bele azonnal. Teló számot cserélünk. Whao! 
-Nekem is megadod?-kérdezte Lou
-Nem-válaszolta egyszerűen Daisy
-Miért?Én sem figyeltem matek órán.
-Az lehet,csakhogy nem velem vagy matekon.
-Nem sokáig-kacsintott Lou Daisy-re
-Oh atyám!-forgatta meg szemeit
-Mindegy!Harry,majd megmondja,ugye?-kérdezte Lou rán nézve,majd Daisy is rám nézett és Aaron is.Mindegyik engem nézett én pedig nem tudtam mit válaszoljak.
-Nem...?-mondtam végül
-Bízom benned Harry-súgta a fülembe Daisy,miközben felállt.-Sziasztok!-köszönt el és elment
-Baszki add meg a számát!-mondta Lou azonnal
-Nem-válaszoltam
-Oké most már nem kell ezt játszanod-nevetett Lou
-Én nem játszom.Nem adom meg a számát.
-Nekem sem?-kérdezte Aaron
-Nem-feleltem
-Nem lehetsz ilyen szemét...!
-Bocsi-nevettem el magam,majd ott hagytam őket.
Mikor hazaértem vagyis a koleszba ledőltem az ágyra,majd a mobilom pittyegni kezdett.
'-Szia!Na akkor ez lenne az: ...'-küldött át egy képet Daisy
'-Köszi!'
'-Örülnék,ha legközelebb odafigyelnél...és köszönöm,hogy nem adtad meg Louis-nak vagy bárki másnak a számom.'
'-Természetes!'
'-Jó ,most már húzz megcsinálni a beadandót!'
Ezek után kénytelen voltam neki állni a munkának.

3.Rész

*Kukucs! :))
Sorry.Azt ígértem,hogy tegnap hozom a 3.részt,de akkor még nem tudtam befejezni:s
De most itt van,Jó olvasást!* 

-Már ti is?-nyitott ajtót Daisy,mire leesett állal bámultunk rá

-Üdv Tanárnő!Louis Tomlinson vagyok!-mutatkozott be Lou

-Igen,tudom.Mit kerestek itt ti is?

-Egy barátunktól hallottunk a buliról...

-Aha csak hogy ez az én szülinapi bulim és nem hívtam meg a fél társaságot!

-Tanárnő,ne tessék idegeskedni!Árt a szépségének!-mondta Lou nevetve

-Fogd be!-szólt rá Daisy,mire kidülledt szemekkel néztem akárcsak Lou-Nah jó!-masszírozta a halántékát-Fogd ezt meg!-adta Aaron kezébe a puncsos tálat

-Ha zavarunk akkor...elmegyünk-ajánlottam fel

-Először segítsetek kitaperolni őket innen!-mutatott a szobába,ami teles-tele volt emberekkel,de legfőképp három személyre mutatott,akik az asztalon táncoltak,lég gitároztak,kiabáltak és hasonlóak .Niall-ék voltak azok.

-Atyám!-fogtam a fejem

-Igen,a te haverjaid.-bólogatott Daisy

-Mindjárt jövők-indultam el a fiúk felé,akik mikor megláttak egyből be akartak vonni maguk közé-Indulás haza!-kiabáltam

-Hallod Harry!Daisy tényleg jól néz ki!-üvöltötte Niall pont ,amikor valaki kikapcsolta egy pillanatra a zenét.Daisy ránk nézett.A szemöldöke a plafonig futott,majd inkább csak megfogatta a szemeit és tovább csinálta azt,amit eddig.

-Nagyszerű!Örülök,hogy mindenkinek bejön,de most már ideje van,hogy húzzatok innen.Ez egy zárt körű buli.Kurvára nincs meghívótok.Még nekem sincs!-húztam ki a szobából a három jó madárt egyedül.Ugyanis annak ellenére,hogy nem kéne itt lennünk Lou és Aaron is elkezdett bulizni.

-Oké.Én most megkeresem Daisy-t,ti pedig menjetek haza.-forgolódtam össze-vissza,mert az imént még láttam,de aztán hirtelen eltűnt

-De még csak nem rég jöttünk-biggyesztette le a száját Niall

-Nem érdekel!-tártam szét a karom,majd ott hagytam őket.A szobában sehol sem volt.A konyhát is néztem,de ott sem volt.Felmentem az emeletre,ahol egy szoba zárva volt szóval oda nem tudtam bemenni,majd a fürdő,ahol éppen...na mindegy.Maradt egy szoba,aminek nyitva volt az ajtaja és bent találtam Daisy-t.A szoba egyik sarkában összekuporodva.

-Jól vagy?-ültem le vele szembe

-Én...csak nem bírom ezt...a sok embert.-válaszolta

-Sajnálom,hogy így alakult,pont a szülinapodon...

-Nincs is szülinapom...majd csak februárban lesz.

-Az még odébb van.

-Tudom.

-Hány szülinapi bulit rendezel egy évben?

-Hármat...?-tűnődött el

-Akkor úgy tűnik idősebb vagy,mint gondoltam.

-Ch...még csak 21 vagyok-mondta,majd hirtelen a szájához kapott

-21?És egyetemen tanítasz?Még neked is oda kéne járnod...

-Sokat küzdöttem,hogy eljussak idáig.

-Azt meghiszem!Fogadni mernék,mikor megszülettél már tudtad az összes matek képletet.-nevettem
-Az összeset nem.-mosolyodott el
-Az összeset nem...-ismételtem meg
-Na és te?Hogy állsz vele?
-Én?Remekül!Kitűnő vagyok!
-Aha,akkor most az igazat.
-Nem valami fényesen...-vallottam be
-Muszáj lesz javítanod.
-De nem értem...és ezektől az idiótáktól hiába kérnék segítséget...azt sem tudják mennyi 2+2.

-Keress fel egy tanárt,aki korrepetál.
-Jó,majd megpróbálok-válaszoltam.Miért nem ajánlja fel,hogy majd ő korrepetál?!
-Figyelj!Még mielőtt félre értenéd...köszönöm,hogy itt voltál velem és örülök,hogy beszéltünk,de nem lehetünk barátok.
-Sulin kívül sem?
-Nem.Az állásomat kockáztatnám.
-Persze,értem.Akkor én mentem is.-keltem fel a földről ,majd kisétáltam a szobából.A nappaliból összeszedtem a többieket,majd visszamentünk a koleszba.

Mesélj már mi volt?Beszéltél vele?Azért vagy most ilyen?-kérdezősködött Aaron
-Nincs semmi bajom!-tagadtam,de túlságosan is látszott rajtam.Talán egy dolog van,ami vigasztal.Mégpedig,hogy Lou sem fogja megszerezni.
-Aha és azért vagy most ilyen,mi?
-Jó.Beszéltünk és ennyi.
-Áh!Miről?-nyaggatott tovább
-Semmiről.
-Mond már el!
-Azt mondta,hogy semmiféleképpen sem lehetünk barátok.
-Hát...akkor ezt szívtátok.
-Na ne mond!-vertem fejbe a matek könyvemmel
-Áu!-fogta a fejét Aaron
-Én akkor is megszerzem-szállt be Lou a beszélgetésbe,aki eddig csak a telóját nyomkodta
-Nem érted?Azt mondta,hogy még sulin kívül sem haverkodik.
-Harry ne légy már ennyire naiv...ha közeledünk hozzá úgysem fog nemet mondani egy idő után,mert ő is fiatal...meg fogja unni,majd a többi tanárt.
-Mert szerinted nincsenek barátai?
-A bulin volt valaki?
-Nem tudom.Nem ismerhetek mindenkit.
-Hát nekem nem úgy tűnt...-lehet valami abban,amit Lou mond.Talán igaza van,talán nekem van igazam.Csak úgy tudhatjuk meg,ha kiderítjük.
-Lou...
-Hm?
-Semmi-legyintettem.Mégis hogyan mondjam el neki,hogy...hogy azt hiszem szeretem Daisy-t és ne merjen a közelébe menni?

2.Rész

*Hali!:3 Itt is van a második rész:P
Jó olvasást!*

-Mit csinálsz?-jött be a szobámba Niall,majd leült az egyik fotelba a gitárjával.
-Banánba fojtom a bánatom!-feleltem
-Nekem is adsz?-nézett kis kutyaszemekkel ,így elfeleztem vele-Köszi-vette el a nagyobbik darabot
-Chh...
-Na mond mi a bajod.
-Lou!
-Jaaa....az új tanárcsajszi miatt.
-Ahj már!-fogtam a fejem.-Tudom,hogy érhetném el,hogy közelebb kerüljek hozzá!-mondtam Niall-nek

-Hogy?-kérdezte,miközben a gitárja húrjait piszkálta

-Nem vagyok jó matekból!-csaptam össze a tenyerem

-Aha...de nem azt mondtad,hogy ő azt mondta,hogy nem szereti azokat,akik nem jók matekból?-zavarodott össze Niall

-De,ezért fog engem korrepetálni.

-Szép álom!-veregetett hátba

-Meg kell szereznem mielőtt Lou tenné.

-Baromság!Ugye nem fogtok összekapni egy 'tanárcsajszi' miatt-mondta gúnyosan Niall

-Daisy!A neve Daisy.

-Mindegy!A lényeg ugyanaz....-ingatta a fejét Niall,majd Zayn lépett be az ajtón

-Miről van szó?-kíváncsiskodott

-Harry új Tanárnőjére,bocsánat Daisy-ről-javította ki magát még mielőtt szúrós szemekkel néztem volna rá

-Oh,Lou szerint nagyon ott van a csaj.-inkább válaszra sem méltattam.-Niall,lehet,hogy nekünk is vissza kéne mennünk?

-Nem.Én meg vagyok a gitárommal is-felelte és megpengette

-Hát ez nyomi!-nevette ki Zayn-Szóval...mikor láthatjuk?

-Mi?

-Daisy-t?Mikor hozod haza?

-Soha...én legalábbis...eddig kb 5 mondatot,ha váltottunk.

-Az haladás.Lou odáig sem jutott el.

-Mi?-kezdett érdekelni a téma,miszerint Lou még csak nem is beszélt vele

-Hát csak bement órát helyettesíteni.Tehát feladta a feladatot és elfoglalta magát.De nem beszéltek.

-Huh.-fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve
-Sikerülni fog.Tudjuk mekkora egy nőcsábász vagy!-biztatott a két fiú
-Ige,de ez most más....
-Mert?
-Mert nehezen adja be a derekát.Nem akarja kockáztatni az állását.
-Honnan veszed te azt?-kérdezte Zayn
-Ez egyértelmű te hülye!
-Na jól van!Ha kilelkiztétek magatok akkor indulás próbálni!-szólt be az ajtón Liam Lou társaságában

A próba után Niall elfuvarozott a koleszba,mert nem volt kedvem egyedül menni,Lou pedig még maradt.
-Sok sikert!És egyszer,majd mutasd be!-köszönt el Niall,miközben kiszálltam az autóból
-Oké,szia!-csaptam be a kocsi ajtót,majd néztem,ahogyan elhajt.A kolesz szobába menet összefutottam Aaron-nal.
-Mizu?-kérdezte
-Semmi-válaszoltam unottan
-Van már valami terved?
-Én nem játszom ezt a hülye játékot!De...amúgy van.
-Na és mi?
-Korrepetálnia kell engem,mert nem vagyok jó matekból,de szeretnék az lenni,hogy ne bukjak meg.
-Aha-bólogatott vadul Aaron.-Jössz bulizni?
-Milyen buli?
-Házi buli.Az egyik tag hívott meg.
-Hát hogyne!
-Na jössz?
-Ja,csak átöltözöm.
-Jó akkor,majd szólok!-és ezzel lelépett.Becsuktam magam mögött az ajtót,majd levetkőztem és a fürdőbe indultam.Hosszú-hosszú percekig csak áztattam magam a víz alatt,mire végre kiszálltam.Felkaptam egy egyszerű fekete pólót és nadrágot,majd lefeküdtem az ágyamra.
-Az lehetetlen,hogy egy nap...még annyi sincs és már bele is szerettem...-tűnődtem magamban-Ma megtetszett ,holnapra már más fog.-nyugtattam magam-De ez most annyira más....!Idegesít,hogy Lou meg akarja szerezni.
-Jól vagy tesó?-ült fel az ágy mögül egy emberke
-Mi?-kaptam oda a fejem-Te meg,hogy kerülsz ide?Ez az én szobám.
-Tudsz adni valami ruhát?
-Mivan?Csak azt ne mond,hogy pucér vagy!
-Pedig de.Bocsi.
-Te jó ég!-kaptam a fejemhez-Várj egy percet-siettem a szekrényemhez,majd kivettem belőle pólót,nadrágot és alsógatyát-Nesze!-dobtam hozzá-Tűnés innen!Ez meg mit keresett a szobámba?Hogy jutott be?Őrület!-míg én ezen filóztam megérkezett Lou,akinek első útja ide vezetett.
-Hallottál a buliról?-vágta le magát az ágyra
-Ja.Aaron mondta.
-Szuper!Akkor jössz?
-Miért is ne?!
-Jó ,a fiúk is jönnek.
-Miért?Ez nem egy egyetemi vagy koleszos buli?
-Nem.
-Akkor?
-Nem tudok részleteket.-tette védekező pozícióba a kezeit-Csak a címet és hogy buli lesz.Ennyi.
-Indulhatunk?-nyitott ajtót Aaron
-Persze.-kecmeregtem ki az ágyból-Te sem tudod kié a buli?
-Nem.Mióta érdekel engem,hogy kié a buli.A lényeg,hogy buli,ingyen pia,fű,csajok!Húhúú!-tette fel a kezét
-És mikor jönnek a srácok?-néztem Lou-ra
-Ott találkozunk.

1.Rész

*Helloka!Első résszel meg is érkeztem:)) Remélem lesz pár ember,akinek felkelti az érdeklődését.Szívesen várok  véleményeket,kommenteket és Boldog szülinapot Louis-nak,emellett még Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek!:)):))*

-Sziasztok!Daisy Hill vagyok-köszönt egy nő,aki éppen csengetés előtt egy másodperccel lépett be a terembe,majd lepakolt az asztalához.Mind egy emberként köszöntünk vissza.Némelyek álmos fejet vágva azt sem tudták hol vannak páran inkább a kora reggeli fű vagy alkohol miatt nem tudták.
-Senki sem vett észre semmi furcsaságot rajtam kívül?-tettem fel magamban e költői kérdést,majd körbe fordultam a teremben,ahol maximum tizenketten lehettünk.Mindenki szanaszét szóródva egymástól.Tényleg senki sem vett észre semmit.Csak én lennék magamnál?Vagy talán én is csak képzelődöm?
-Hé Aaron!-szóltam a mellettem ülő barátomnak
-Mivan?-kérdezte
-Neked nem tűnik túl fiatalnak az a tanár?-mutattam a tábla felé,ahol éppen felírta a táblára az említett a nevét 
-Whao!-válaszolta Aaron-Tanárnő!-jelentkezett
-Igen?-fordult meg,majd a lágy hangjával teljesen rabul ejtett
-Magázhatom?Olyan fiatalnak tűnik...és jók a mellei is.Hány éves?-kérdezgette Aaron.Baszki ez mekkora barom!Nem kellett volna neki szólnom.
-Khm...-köhögött egyet Daisy feldolgozva a hallottakat.-Szerintem semmi közöd sincs hozzá,másodszor pedig nem tűröm ezt a beszédet szóval,kérlek fáradj ki!-válaszolt erényesen.Félmosolyra húzva a számat néztem Aaron után,aki lebaktatott a lépcsőn,majd becsapta maga mögött az ajtót.
-Szeretne még valaki csatlakozni hozzá?-kérdezte körbe nézve a kis létszámú osztálytól.-Rendben!Akkor kezdhetjük is!-mondta,miután mindenki csak megingatta a fejét jobbra-balra-Daisy Tanárnő vagyok.Matematikát fogok tanítani.Valakinek valami ellenvetés esetleg?-kérdezte,de senki sem válaszolt.-Előre szólok,hogy az óráim kemények lesznek és nem szeretem azokat a diákokat,aki nem szeretik a matematikát!-jelentette ki,mire behúztam a nyakam.A matek nem az én tantárgyam.Nagyjából bukásra állok belőle.
Egész órán csak írt és írt a táblára megállás nélkül mindenféle képleteket,amit jó diák létemre én is mind leírtam a füzetembe hátha egyszer még jól jönnek,ugyanis most nem sokat értettek belőle.
Az órának vége lett,mire Daisy elköszönt és kisétált az ajtón.Gondolkoztam rajta,hogy utána futok,leszólítom,de nem volt bennem annyi bátorság.
Mire feleszméltem a bambáskodásból már egy teljesen másik csoport töltötte be a termet.Felkaptam a fél vállamra a táskám ,majd kimentem a teremből.A folyóson megláttam Aaron-t,amint éppen Lou-val beszél.Biztosan Daisy-ről.Lou-nak nem kellene róla tudni.Azonnal rámozdulna és pillanatok alatt lecsapná a kezemről.
-Sziasztok!-köszöntem,mikor odaértem hozzájuk
-Látnom kell Daisy-t!-mondta Lou.Jaj ne.Csak ettől féltem.
-Miért kellett beszólnod neki?-kérdeztem Aaron-t elengedve a fülem mellett ,amit Lou mondott
-Poén volt.
-Csak mulattál rajta.
-Most meg miért vagy ilyen?
-Amúgy Lou,nem hiszem,hogy összefutsz vele,mivel matekot tanít.-válaszoltam Lou-nak  az előbbi kijelentésére
-Baszki!Na ne már!
-Pedig kurva jó csaj!-vitatta meg a két jó madár én pedig magukra hagytam őket.A folyóson sétálgatva néztem a régi-új embereket,egy kettőnek oda köszöntem és azon filóztam mennyire jó érzés,hogy ők már nagyjából úgy bánnak velem,mintha én is egy átlagos ember lennék.Közben néha úgy érzem,mintha én lennék pókember vagy batman.Reggel suliba járok,mint minden normális velem egykorú,aztán délután megyünk próbákra,interjúkra,fellépésekre.
-Oh,a híres Harry Styles!-hallottam meg Daisy hangját.Annyira egyedi.Ezer közül is feltudnám ismerni.
-Igen-válaszoltam
-Örülök,hogy én taníthatlak.Megtisztelő!
-Én is csak egy átlagos diák vagyok.
-Ugyan már!
-Komolyan.Nem szeretném,ha kivételezés lenne.
-Attól nem kell tartanod-nyugtatott meg
-Értem.Öhm...nem kötekedés képen,de amit Aaron kérdezett...úgy értem akkor most magázzuk vagy tegezzük?
-A tanárod vagyok és nem a barátnőd.Ne zavarjon meg a korom-válaszolta és tovább állt.-Oh!És még valami.Remélem jó vagy matematikából!
-Hát persze Tanárnő!-szóltam utána,majd a következő percben Aaron tisztelt meg a jelenlétével
-Hát ez meg mi volt?-kíváncsiskodott
-Semmi-vontam vállat
-Aha.Akkor menjünk órára.
-Jó,de milyen óra jön?
-Magyar...?-válaszolta bár inkább úgy tűnt,mintha kérdezné
-Szuper!-beültünk magyar órára,amit már jobban kedvelek.Egy fekete-fehér filmet néztünk meg,majd érveket kellett róla írnunk.
Szünetben a szokásos helyünkön csövültünk,mi hárman;Aaron,Lou és én.
-Nem fogjátok el hinni mi történt!-ült le közünk Lou
-Na mi?-kérdeztem
-Hát ez a Daisy Tanárnő tényleg dögös.
-Mi?-lepődtem meg tüstént,amint kimondta a nevét.-Neked nem bioszod volt?
-De!És ő jött be helyettesíteni.
-Te jó ég!-fogtam a fejem.Valahol megnyugodtam,de annyira még sem.
-Én ráhajtok!-jelentette ki
-Sok sikert!-lökte oldalba Aaron
-Hogy mi?-akadtam.Még hogy ráhajt?!Daisy-re?Nem,azt biztosan nem.Nem teheti.
-Ugye nem bánod?
-De!Bánom.
-Úgysem fog neki sikerülni!-szólt közbe Aaron
-Csak nem neked is megtetszett?
-Lou!
-Aki kapja marja!
-Mivan?
-Na hát erre kíváncsi leszek!-mondta Aaron
-Te nem szállsz be?-kérdezte Lou
-Baszki,úgy beszéltek róla,mintha valami tárgy lenne,amit meg akartok szerezni-álltam fel,majd ott hagytam őket.Nem csinálhatja ezt Louis!

Prológus

*Helloka!Prológus!Elég rövid lett,de ide nem is akartam sokat írni.Majd ez után jönnek a dolgok.Remélem tetszik,majd egy-két emberkének és várják,majd a folytatást,ami nem sokára kész:))Jó olvasást és várom a komikat:P*

-Kelj fel te barom!-ébresztett kedvesen az én legjobb barátom.
-Még...öt perc-nyöszörögtem.
-Azonnal kelj fel!-ugrott rám,amitől percek alatt összeroppantotta a tüdőmet.
-Aú!-kiabáltam.
-Ha már elrángattál magaddal az egyetemre akkor kelj fel időben és ne későnk már az első nap!-ütött fejen egy párnával.
-Oké!De szállj le rólam!-ütöttem a hátára.Lou lekecmeregett rólam,majd felültem.-Még csak hat óra!-akadtam ki,mikor ránéztem az órára,ami mellesleg be volt állítva,hogy majd hétkor szól
-Aha-válaszolta Lou.
-Minek keltettél fel ilyen korán?Még tudnék aludni egy órát...és te mikor keltél,hogy ilyen friss vagy??
-Ne nyafogj már annyit!Öltözz.Várnak a csajok-kacsintott egyet.
-Te barom!-hajítottam hozzá egy párnát.
-Ne csinálj úgy,mintha te nem azért járnál oda...
-Azért járok oda,hogy végre lediplomázzak!-szóltam rá.
-Minek?Már így is híres vagy...
-Ja,de nekem kell a diploma.
-Nem értelek.A nők így is oda vannak érted!
-Inkább fogd be!-húztam fel a gatyámat,majd belebújtam egy pólóba-Induljunk!-léptünk ki a kolesz szoba ajtaján.
-Bedobunk valami kaját?-kérdezte Lou.
-Még szép hogy!-feleltem.Beültünk a szokásos helyünkre,ahol kértünk egy kávét és egy fánkot.Legalábbis én.Reggeli közben csak azt hallgattam,hogy idén mennyi csajt fog az ujja köré csavarni Lou.
-Aha,ez nagyszerű,de induljunk!-zártam le a témát,majd felálltam és felkaptam a táskámat,amiben még nem sok minden volt,így első nap.Csak pár üres füzet és tollak..
-De most komolyan!Nem jó ötlet?-fárasztott tovább.
-De,az.Remek!Még jó,hogy kevés ,olyan tantárgy van,amin együtt vagyunk.-forgattam meg szemeim.
-Hát...ha ennyire hiányzom simán átmehet párra.
-Nem,nem.Maradj csak ahol vagy!
-Most miért?Tök jó buli lenne!
-Lou!Nem is értem,hogy vehettek fel ide...
-Hát...én tudom!-húzta hatalmas mosolyra a száját
-Jaj.Inkább nem akarom tudni.-hagytam annyiban a dolgot.
-Elmeséljem a részleteket?
-Kímélj meg tőlük.
-Pedig elég jó.
-Nem akarok hallani.
-Na...csak egy kicsit....-nyaggatott tovább.
-Nem.
-Na már!
-Nem!
-Jó.Akkor kimaradsz belőle.-sértődött meg.
-Hála az égnek!-néztem a felhőkre.
-Egyébként...nézd csak ki áll ott!-bökött a suli kapuja felé.
-Oh atyám!Remélem nem rám vár!-fogtam a fejem.-Mi lenne,ha kihagynánk az első órát?-ajánlottam fel.
-Nem-nem-válaszolta Lou.
-Nem csinálhatod ezt velem!
-Csak beszélj vele.Nem lehet annyira szörnyű...
-Nem?Akkor próbálj te beszélni vele!-löktem előre
-Naaa,azért azt még sem akarhatod.
-Ch...
-Szia Katie!-köszönt Lou a lánynak,aki már tavaly óta oda van értem.Minden hova követ és mindent tud rólam.Szó szerint mindent.Még azt is,hogy mikor megyek a mosdóba!
-Sziasztok!-köszönt vissza.
-Szia-dünnyögtem.
-Hogy vagy Harry?Rég láttuk egymást.
-Nem túl rég-válaszoltam halkan.
-Hát...sok sikert!-búcsúzott el,majd karon ragadta a barátnőjét és besétáltak.
-Na,nem is volt annyira vészes-mondta Lou.
-Aha-válaszoltam.
-Akkor,majd ütközünk!-köszönt el Lou és az ellenkező irányba indult.Besétáltam a terembe ,ahol megláttam Aaron-t és leültem mellé.Mint mindig most is már kora reggel,első nap be volt állva és a padjára téve a fejét szunyókált,míg be nem csengettek és belépett a Tanárnő!