1.Rész

*Helloka!Első résszel meg is érkeztem:)) Remélem lesz pár ember,akinek felkelti az érdeklődését.Szívesen várok  véleményeket,kommenteket és Boldog szülinapot Louis-nak,emellett még Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek!:)):))*

-Sziasztok!Daisy Hill vagyok-köszönt egy nő,aki éppen csengetés előtt egy másodperccel lépett be a terembe,majd lepakolt az asztalához.Mind egy emberként köszöntünk vissza.Némelyek álmos fejet vágva azt sem tudták hol vannak páran inkább a kora reggeli fű vagy alkohol miatt nem tudták.
-Senki sem vett észre semmi furcsaságot rajtam kívül?-tettem fel magamban e költői kérdést,majd körbe fordultam a teremben,ahol maximum tizenketten lehettünk.Mindenki szanaszét szóródva egymástól.Tényleg senki sem vett észre semmit.Csak én lennék magamnál?Vagy talán én is csak képzelődöm?
-Hé Aaron!-szóltam a mellettem ülő barátomnak
-Mivan?-kérdezte
-Neked nem tűnik túl fiatalnak az a tanár?-mutattam a tábla felé,ahol éppen felírta a táblára az említett a nevét 
-Whao!-válaszolta Aaron-Tanárnő!-jelentkezett
-Igen?-fordult meg,majd a lágy hangjával teljesen rabul ejtett
-Magázhatom?Olyan fiatalnak tűnik...és jók a mellei is.Hány éves?-kérdezgette Aaron.Baszki ez mekkora barom!Nem kellett volna neki szólnom.
-Khm...-köhögött egyet Daisy feldolgozva a hallottakat.-Szerintem semmi közöd sincs hozzá,másodszor pedig nem tűröm ezt a beszédet szóval,kérlek fáradj ki!-válaszolt erényesen.Félmosolyra húzva a számat néztem Aaron után,aki lebaktatott a lépcsőn,majd becsapta maga mögött az ajtót.
-Szeretne még valaki csatlakozni hozzá?-kérdezte körbe nézve a kis létszámú osztálytól.-Rendben!Akkor kezdhetjük is!-mondta,miután mindenki csak megingatta a fejét jobbra-balra-Daisy Tanárnő vagyok.Matematikát fogok tanítani.Valakinek valami ellenvetés esetleg?-kérdezte,de senki sem válaszolt.-Előre szólok,hogy az óráim kemények lesznek és nem szeretem azokat a diákokat,aki nem szeretik a matematikát!-jelentette ki,mire behúztam a nyakam.A matek nem az én tantárgyam.Nagyjából bukásra állok belőle.
Egész órán csak írt és írt a táblára megállás nélkül mindenféle képleteket,amit jó diák létemre én is mind leírtam a füzetembe hátha egyszer még jól jönnek,ugyanis most nem sokat értettek belőle.
Az órának vége lett,mire Daisy elköszönt és kisétált az ajtón.Gondolkoztam rajta,hogy utána futok,leszólítom,de nem volt bennem annyi bátorság.
Mire feleszméltem a bambáskodásból már egy teljesen másik csoport töltötte be a termet.Felkaptam a fél vállamra a táskám ,majd kimentem a teremből.A folyóson megláttam Aaron-t,amint éppen Lou-val beszél.Biztosan Daisy-ről.Lou-nak nem kellene róla tudni.Azonnal rámozdulna és pillanatok alatt lecsapná a kezemről.
-Sziasztok!-köszöntem,mikor odaértem hozzájuk
-Látnom kell Daisy-t!-mondta Lou.Jaj ne.Csak ettől féltem.
-Miért kellett beszólnod neki?-kérdeztem Aaron-t elengedve a fülem mellett ,amit Lou mondott
-Poén volt.
-Csak mulattál rajta.
-Most meg miért vagy ilyen?
-Amúgy Lou,nem hiszem,hogy összefutsz vele,mivel matekot tanít.-válaszoltam Lou-nak  az előbbi kijelentésére
-Baszki!Na ne már!
-Pedig kurva jó csaj!-vitatta meg a két jó madár én pedig magukra hagytam őket.A folyóson sétálgatva néztem a régi-új embereket,egy kettőnek oda köszöntem és azon filóztam mennyire jó érzés,hogy ők már nagyjából úgy bánnak velem,mintha én is egy átlagos ember lennék.Közben néha úgy érzem,mintha én lennék pókember vagy batman.Reggel suliba járok,mint minden normális velem egykorú,aztán délután megyünk próbákra,interjúkra,fellépésekre.
-Oh,a híres Harry Styles!-hallottam meg Daisy hangját.Annyira egyedi.Ezer közül is feltudnám ismerni.
-Igen-válaszoltam
-Örülök,hogy én taníthatlak.Megtisztelő!
-Én is csak egy átlagos diák vagyok.
-Ugyan már!
-Komolyan.Nem szeretném,ha kivételezés lenne.
-Attól nem kell tartanod-nyugtatott meg
-Értem.Öhm...nem kötekedés képen,de amit Aaron kérdezett...úgy értem akkor most magázzuk vagy tegezzük?
-A tanárod vagyok és nem a barátnőd.Ne zavarjon meg a korom-válaszolta és tovább állt.-Oh!És még valami.Remélem jó vagy matematikából!
-Hát persze Tanárnő!-szóltam utána,majd a következő percben Aaron tisztelt meg a jelenlétével
-Hát ez meg mi volt?-kíváncsiskodott
-Semmi-vontam vállat
-Aha.Akkor menjünk órára.
-Jó,de milyen óra jön?
-Magyar...?-válaszolta bár inkább úgy tűnt,mintha kérdezné
-Szuper!-beültünk magyar órára,amit már jobban kedvelek.Egy fekete-fehér filmet néztünk meg,majd érveket kellett róla írnunk.
Szünetben a szokásos helyünkön csövültünk,mi hárman;Aaron,Lou és én.
-Nem fogjátok el hinni mi történt!-ült le közünk Lou
-Na mi?-kérdeztem
-Hát ez a Daisy Tanárnő tényleg dögös.
-Mi?-lepődtem meg tüstént,amint kimondta a nevét.-Neked nem bioszod volt?
-De!És ő jött be helyettesíteni.
-Te jó ég!-fogtam a fejem.Valahol megnyugodtam,de annyira még sem.
-Én ráhajtok!-jelentette ki
-Sok sikert!-lökte oldalba Aaron
-Hogy mi?-akadtam.Még hogy ráhajt?!Daisy-re?Nem,azt biztosan nem.Nem teheti.
-Ugye nem bánod?
-De!Bánom.
-Úgysem fog neki sikerülni!-szólt közbe Aaron
-Csak nem neked is megtetszett?
-Lou!
-Aki kapja marja!
-Mivan?
-Na hát erre kíváncsi leszek!-mondta Aaron
-Te nem szállsz be?-kérdezte Lou
-Baszki,úgy beszéltek róla,mintha valami tárgy lenne,amit meg akartok szerezni-álltam fel,majd ott hagytam őket.Nem csinálhatja ezt Louis!