3.Rész

*Kukucs! :))
Sorry.Azt ígértem,hogy tegnap hozom a 3.részt,de akkor még nem tudtam befejezni:s
De most itt van,Jó olvasást!* 

-Már ti is?-nyitott ajtót Daisy,mire leesett állal bámultunk rá

-Üdv Tanárnő!Louis Tomlinson vagyok!-mutatkozott be Lou

-Igen,tudom.Mit kerestek itt ti is?

-Egy barátunktól hallottunk a buliról...

-Aha csak hogy ez az én szülinapi bulim és nem hívtam meg a fél társaságot!

-Tanárnő,ne tessék idegeskedni!Árt a szépségének!-mondta Lou nevetve

-Fogd be!-szólt rá Daisy,mire kidülledt szemekkel néztem akárcsak Lou-Nah jó!-masszírozta a halántékát-Fogd ezt meg!-adta Aaron kezébe a puncsos tálat

-Ha zavarunk akkor...elmegyünk-ajánlottam fel

-Először segítsetek kitaperolni őket innen!-mutatott a szobába,ami teles-tele volt emberekkel,de legfőképp három személyre mutatott,akik az asztalon táncoltak,lég gitároztak,kiabáltak és hasonlóak .Niall-ék voltak azok.

-Atyám!-fogtam a fejem

-Igen,a te haverjaid.-bólogatott Daisy

-Mindjárt jövők-indultam el a fiúk felé,akik mikor megláttak egyből be akartak vonni maguk közé-Indulás haza!-kiabáltam

-Hallod Harry!Daisy tényleg jól néz ki!-üvöltötte Niall pont ,amikor valaki kikapcsolta egy pillanatra a zenét.Daisy ránk nézett.A szemöldöke a plafonig futott,majd inkább csak megfogatta a szemeit és tovább csinálta azt,amit eddig.

-Nagyszerű!Örülök,hogy mindenkinek bejön,de most már ideje van,hogy húzzatok innen.Ez egy zárt körű buli.Kurvára nincs meghívótok.Még nekem sincs!-húztam ki a szobából a három jó madárt egyedül.Ugyanis annak ellenére,hogy nem kéne itt lennünk Lou és Aaron is elkezdett bulizni.

-Oké.Én most megkeresem Daisy-t,ti pedig menjetek haza.-forgolódtam össze-vissza,mert az imént még láttam,de aztán hirtelen eltűnt

-De még csak nem rég jöttünk-biggyesztette le a száját Niall

-Nem érdekel!-tártam szét a karom,majd ott hagytam őket.A szobában sehol sem volt.A konyhát is néztem,de ott sem volt.Felmentem az emeletre,ahol egy szoba zárva volt szóval oda nem tudtam bemenni,majd a fürdő,ahol éppen...na mindegy.Maradt egy szoba,aminek nyitva volt az ajtaja és bent találtam Daisy-t.A szoba egyik sarkában összekuporodva.

-Jól vagy?-ültem le vele szembe

-Én...csak nem bírom ezt...a sok embert.-válaszolta

-Sajnálom,hogy így alakult,pont a szülinapodon...

-Nincs is szülinapom...majd csak februárban lesz.

-Az még odébb van.

-Tudom.

-Hány szülinapi bulit rendezel egy évben?

-Hármat...?-tűnődött el

-Akkor úgy tűnik idősebb vagy,mint gondoltam.

-Ch...még csak 21 vagyok-mondta,majd hirtelen a szájához kapott

-21?És egyetemen tanítasz?Még neked is oda kéne járnod...

-Sokat küzdöttem,hogy eljussak idáig.

-Azt meghiszem!Fogadni mernék,mikor megszülettél már tudtad az összes matek képletet.-nevettem
-Az összeset nem.-mosolyodott el
-Az összeset nem...-ismételtem meg
-Na és te?Hogy állsz vele?
-Én?Remekül!Kitűnő vagyok!
-Aha,akkor most az igazat.
-Nem valami fényesen...-vallottam be
-Muszáj lesz javítanod.
-De nem értem...és ezektől az idiótáktól hiába kérnék segítséget...azt sem tudják mennyi 2+2.

-Keress fel egy tanárt,aki korrepetál.
-Jó,majd megpróbálok-válaszoltam.Miért nem ajánlja fel,hogy majd ő korrepetál?!
-Figyelj!Még mielőtt félre értenéd...köszönöm,hogy itt voltál velem és örülök,hogy beszéltünk,de nem lehetünk barátok.
-Sulin kívül sem?
-Nem.Az állásomat kockáztatnám.
-Persze,értem.Akkor én mentem is.-keltem fel a földről ,majd kisétáltam a szobából.A nappaliból összeszedtem a többieket,majd visszamentünk a koleszba.

Mesélj már mi volt?Beszéltél vele?Azért vagy most ilyen?-kérdezősködött Aaron
-Nincs semmi bajom!-tagadtam,de túlságosan is látszott rajtam.Talán egy dolog van,ami vigasztal.Mégpedig,hogy Lou sem fogja megszerezni.
-Aha és azért vagy most ilyen,mi?
-Jó.Beszéltünk és ennyi.
-Áh!Miről?-nyaggatott tovább
-Semmiről.
-Mond már el!
-Azt mondta,hogy semmiféleképpen sem lehetünk barátok.
-Hát...akkor ezt szívtátok.
-Na ne mond!-vertem fejbe a matek könyvemmel
-Áu!-fogta a fejét Aaron
-Én akkor is megszerzem-szállt be Lou a beszélgetésbe,aki eddig csak a telóját nyomkodta
-Nem érted?Azt mondta,hogy még sulin kívül sem haverkodik.
-Harry ne légy már ennyire naiv...ha közeledünk hozzá úgysem fog nemet mondani egy idő után,mert ő is fiatal...meg fogja unni,majd a többi tanárt.
-Mert szerinted nincsenek barátai?
-A bulin volt valaki?
-Nem tudom.Nem ismerhetek mindenkit.
-Hát nekem nem úgy tűnt...-lehet valami abban,amit Lou mond.Talán igaza van,talán nekem van igazam.Csak úgy tudhatjuk meg,ha kiderítjük.
-Lou...
-Hm?
-Semmi-legyintettem.Mégis hogyan mondjam el neki,hogy...hogy azt hiszem szeretem Daisy-t és ne merjen a közelébe menni?