24.rész

*Halibogyok!^^Megerkeztem:)Ah!Vegre beindulnak a Niall-os reszek is˘˘*

Nem is tudom,hogyan lehettem ekkora idióta,hogy pont Zayn-t kérem meg erre a -mellesleg könnyű- feladatra.

Hogy felejthet el az ember egy ilyen egyszerű dolgot?

Végre már minden jól alakult,mígnem Zayn elcseszte az egészet.Remek!

El sem hiszem,hogy tényleg ezt tette.Még mindig képtelen vagyok felemészteni a dolgokat.Az agyam folyton a történteken kattog.Ez csak egy rossz álom,ugye?Nem is történt meg.
De sajnos hiába áltatom magam ezzel, igenis megtörtént.Tisztán 
emlékszem Adeline szavaira.A tekintetére,amikor meglátta Zayn-t.
Amikor felfedezte az szívbemarkoló igazságot.Rettenetes vagyok.Ismét magamnak köszönhetem az egészt.Nem Zayn volt a hibás,hanem én.Még,ha ő el is rontotta akkor is csak köszönettel tartozom neki amiért segített.Viszont most mindenkire ráharagítottam Adeline-t.Nem csak engem gyűlöl,hanem a többieket is.

Már minden egész jól alakult.Legalábbis úgy tűnt elég jó irányba tartok a tervem megvalósításával.
Miután olyan szenvedélyesen megcsókoltam Adeline-t,majd pofon vágott és elviharzott Niall szobájába Zayn-el átvitattuk a témát.Nem sokra rá úgy döntöttem utána megyek és megnézem hogy van.
Benyitottam Niall szobájába,ahol Adeline békésen szundított.
 Ráterítettem egy pokrócot és leültem a földre,onnan figyeltem őt.
Az arca olyan békés volt,nyugodt. Kisimítottam egy tincset az arcából,mire lágyan megszorította a kezemet.Egy pillanatra megijedtem,mert azt hittem felkelt,de nem.A kezét simogattam,amivel a ujjaimat szorította.Egy puszit leheltem a homlokára,majd mocorogni kezdet.Nem nyitotta még ki a szemét csak motyogott halkan.
-Tudom,tudom-motyogta magában.
-Adeline-simítottam meg a vállát.Abban a pillanatban felugrott és elengedte a kezemet.
-Mit keresel itt?Nem voltam elég világos az előbb?-kiabált.Felhúzott szemöldökkel félmosolyra húztam a számat.
-Mi olyan vicces?-kérdezte és hozzám vágott egy dísz párnát.Elkaptam a párnát és feltört belőlem a nevetés.
-Most meg mi az?-kérdezte és egy apró mosolyt véltem felfedezni az arcán.
-Jobban szeretlek mikor alszol-válaszoltam mosolyogva.-Akkor nyugodtabb vagy.
-Magamra hagynál?Nincs kedvem veled társalogni...-fordította el a fejét.
-Természetesen-válaszoltam,majd felálltam és kisétáltam a szobából.
A nappaliban ültem és a tv előtt bambultam.Tudtam,hogy akármelyik percben csatlakozhat hozzám.Ismerem őt.Tudom milyen.Elhiteti velem,hogy már nem érdeklem,pedig nagyon is.Most viszont a saját taktikájával vágok vissza.
Amint mondtam pár perc múlva megjelent és leült mellém a kanapéra.Nem néztem rá csak a tv-t bámultam.
-Szeretném,ha most meghallgatnál...-kezdte,de még mindig nem néztem rá.-Nézz rám!-követelte,így engedelmeskedtem neki.Már épp nyitotta volna a száját a következő mondathoz,mikor Zayn ordítva jött le a lépcsőről.
-Elment már?-kiáltotta,miközben leszáguldott a lépcsőn.
Mindketten odakaptuk a fejünket,majd Adeline kigubbasztott szemekkel figyelte Zayn-t.
-Basszus!-káromkodott Zayn.
-Ugye csak én látok rosszul...-mormogta Adeline,majd rám szegezte tekintetét.Szúrós szemekkel nézett rám.
-Várj!-kaptam a keze után.Ekkor persze megszólalt a csengő.Megérkeztek a többiek.Jobban mondva Lou berontott a házba,majd megtorpant.Elengedtem Adeline kezét,aki zavartan a háta mögé rejtette karját.

Zayn a lépcső utolsó fokán állt gipsz nélkül  alábán.Én a kanapén ültem Lou-t nézve.Nem sokra rá a többiek is bevonultak a nappaliba és feszült hangulat keletkezett.
-Köszönöm,hogy ennyire hülyének néztetek minket.Remélem élveztétek.Megbíztam bennetek és ti becsaptatok.Becsapott az az ember,akiben  a legjobban bíztam. Harry-fordult felém Adeline. Felnéztem rá és tudtam,hogy semmire jóra nem számíthatok már.-Most én mondom,hogy soha többé nem akarlak látni és úgy is gondolom.Egyikőtöket sem akarom többé látni.Nem vagyok játékszer!-csuklott el a hangja.-Gyűlölöm,hogy ezt kell csinálnom-suttogta.-Csak hagyj békén végre!-nézett mélyen a szemembe.
Elsétált.Levette a fogasról a kabátját és táskáját,majd hangosan becsapta maga mögött az ajtót.Lou egy szúrós pillantást vetett rám,majd szem forgatva néztem vissza rá.
-Soha többet meg ne lássam a közeledben.Ha csak egy ujjal is hozzá érsz...-de nem fejezte be a mondatot.Adeline után ment.
-Asszem ezt jól megcsináltok-veregetett hátba Liam.
-Ne haragudj-foglalt helyett mellettem Zayn.
-Hagyjuk.Inkább haza megyek!-válaszoltam és leléptem.
Talán mégis hagynom kéne.Az lenne  a legjobb.Senkinek sem jó ez így.

*Niall szemszöge*

-Daisy!-kopogtattam az ajtóján.-Tudom,hogy bent vagy...

-Menj el!-kiabálta ki.

-Most miért csinálod ezt?

-Menj el Niall!

-Ugyan már!

-Te is benne voltál ebbe a kis játékba.Tegyük még hülyébbé Adeline-t.Miért is ne?!-mondtam...leginkább magának.

-Nagyon sajnálom...hadd menjek be és elmagyarázom-könyörögtem.

-Nem.Állj csak ott kint-duzzogott.

-Na már!-noszogattam tovább.

-Nem beszélek veled.

-Akkor most mit csinálsz?-mosolyogtam magamban.

-Miért akarod megmagyarázni?-lépett tovább.

-Nem akarom,hogy haragudj rám.

Kinyílt az ajtó,ahol Daisy mosolygott rám.

-Rád haragszom a legjobban...-jegyeztem meg,miközben befele tartottunk a nappaliba.-Harry után.

-Én csak segíteni akartam.

-Tudom...de becsaptál.

-Elmagyarázhatom?-néztem rá kis kutyaszemekkel.

-Louis már mindent elmondott.Bent volt a kórházban és megkérdezte az orvost,aki elmesélte neki,hogy nem igaz az egész.Tudod...nem értelek téged Niall. Először segítesz abban,hogy Louis megbocsájtson...most meg Harry-nek akarsz segíteni.

-Én nem segítettem abban,hogy Lou megbocsájtson.

-Te hívtad fel.

-De te beszéltél vele.

-De...!

-Nincs de.Addig jó,míg kiszámíthatatlan vagyok-kacagtam fel.

-Miért jó az?-értetlenkedett.

-Csak-válaszoltam.

-Szóval akkor...?

-Bocsánatot kérek,amiért becsaptalak.

-Megbocsájtok-mosolygott rám,majd átölelt.-Nem lenne kivel beszélnem,ha haragudnék rád-nevetett fel.

-Kivel beszélgettél ,mikor még a mamádnál voltál?
-Vele-válaszolta lehajtott fejjel.
-Nem voltak barátaid?
-Hát nem.Inkább kerültem az embereket.Tudod,hogy milyen mama.Csak magoltam és magoltam egész életemben.
-Úgy tűnik sok mesélni valód lenne...
-Nem igazán.
-Dehogynem!Holnap érted jövök és elmegyünk valahova.
-Nem fog menni.Louis...
-Majd beszélek vele-mosolyogtam rá.
-Jó-bólintott.

23.rész

*Majdhogynem egy hét elteltével,de megérkezett az új rész^^

Sajnálom,hogy ennyi ideig nem hoztam,de hétvégén még csak gépközelben sem voltam...
Olvastátok már az Elakadó lélegzet c. könyvet? 

nagyszerű könyv...nagyon IMÁDOM^^*

Másnap már kora reggel visszamentünk Zayn-hez a kórházba és hazavittük.Mármint Niall,Liam és Én.Lou és Adeline csak akkor csatlakoztak mikor már otthon voltunk.
-Na jó...most vagy eljátszód gyorsan,hogy halálos beteg vagy és itt maradsz vagy Zayn-re bízod,aki sík hülye-suttogta Niall a konyhában,miközben egy szendvicset készített.Biztos vagyok benne,hogy Zayn tiltakozott volna ez ellen,de bent volt a szobában Lou-ékkal,így halvány fogalma sem volt arról,hogy Niall lehülyézte.
-És mégis mit csináljak?Ájuljak el?-kérdeztem.
-Mondjuk-válaszolta Liam.
-Túl feltűnő lesz-ingattam a fejem.
-Oké-válaszolta Niall.
-Ennyi?-kérdeztem.

-Figyelj,hazudtam miattad Daisy-nek...és Lou-nak is.Mindannyian hazudtunk a kedvedért,de nem kötelességem még az is ,hogy folyton előálljak neked egy frappáns tervvel.
-Igaza van-helyeselt Liam.
-Jó,tudom-forgattam a szemeim.-Itt marad vele Zayn.Legfeljebb megpróbálok hamarabb eljönni a stúdióból-legyintettem.
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát Niall.
-Mehetünk?-kiabált Lou.
-Goooo!-kiabált vissza Liam.
Lou érzékeny búcsút vett Adeline-tól,majd egy szúrós pillantást vetett rám és Zayn-re.A többiek kimentek a kocsihoz és beszálltak.Mielőtt én is kiléptem volna az ajtón még visszanéztem Adeline-ra és rákacsintottam.Ismét zavarba jött akárcsak tegnap.
Beszálltam az autóba,hátra Lou mellé és elindultunk.

*Adeline szemszöge*

-Szóval mit szeretnél,mit csináljunk?-kérdeztem Zayn-től.

-Kajás vagyok-válaszolta.

-Remek!-álltam fel a kanapéról.-Ki tudsz jönni a konyhába vagy segítsek?

-Hmm...-'gondolkodott'.-Itt megvárlak-válaszolta.

-Rendben...és mit csináljak?

-Inkább hagyjuk a kaját-kapta el a csuklómat.Hülyén néztem rá ezért folytatta.-Beszélgessünk.Hogy vagy?Milyen Lou-val lenni?Olyan más lettél...És mivan Harry-vel?Látom ám,hogy érzel még iránta valamit...ő is -hadarta el gyorsan,de a végét csak elsuttogta.

-Szerintem neked az agyaddal van baj és nem a lábaddal.
-Na,de most komolyan.Mesélj Daisy...semmit sem tudok rólad.
-Mindent tudsz-vontam vállat.
-Dehogy!-tiltakozott.-Miért lettél ilyen...szófogadó?-találta meg a helyesnek vélt szót.
-Nem értelek-ráztam a fejem.
-Úgy viselkedsz,mintha Lou terrorizálna...-nevetett. kínosan.
-Nem,dehogyis!-vágtam rá azonnal.Még a gondolattól is megrezzentem,hogy ilyet feltételezne róla.Sosem lenne képes bántani.
-Akkor?-kérdezte.
-Én csak...szóval...a lényeg,hogy Louis nem bánt.Soha nem bántott és soha nem is bántana.Se lelkileg, sem fizikailag.Én is tudom nagyon is jól,hogy mennyi bonyodalmat okoztam és ezért is akarom befejezni-sütöttem le a fejem.-Harry felnyitotta a szememet,hogy semmi értelme nem volt annak,amit tettem.Véget vetettem a kettőnk kapcsolatának már,ha volt egyáltalán olyan.Ne aggódj értem.Jól megvagyok Louis-al.-küldtem felé egy hihető mosolyt,amit el is hitt.
-Öhmmmmmm....rendben-bólogatott.Talán túl sok volt ez neki.
-Szóval csináljak valami kaját?-tereltem el a témáról.Nem hiszem,hogy ezt ő egymaga találta ki.Mármint a vallatásomat.Annyira biztos vagyok benne,hogy Harry volt.Csak tudnám miért csinálja...Hiszen ő mondta,hogy végeztünk.Ő nyitotta fel a szememet.Itt hagy kételyek közt.
-Hát persze!-csapta össze a tenyerét.-De,ha nem baj akkor itt maradnék-fűzte még hozzá,de most sokkal kedvesebb volt,mint az elején.Nem úgy értem,hogy akkor nem volt az,hanem akkor inkább nem érdekelte az egész dolog.
-Jó,persze-bólogattam.
Miközben a konyhában készítettem Zayn-nek egy szendvicset ugyanúgy Harry-n gondolkodtam.
-Nem,nekem nem szabadna róla gondolkodnom!-ütöttem magam fejbe.majd felszisszentem.-Aú!Ez fájt!-simogattam a fejem,ahol az imént ütöttem meg magam.
-Miért ütöd magad?-kérdezte egy hang.Ahogy hallottam elég szórakoztatott volt.Sikerült felvidítanom a szerencsétlenkedésemmel.
A hang irányába fordultam,hogy meggyőződjek róla valóban az a személy áll ott,akire számítottam.Igen.ő volt az.
-Miért vagy itt?-kérdeztem.Ő csak hanyagul vállat vont,miközben az ajtófélfának volt támaszkodva.
-A többiek?-folytattam a kérdezősködést.
-Ahol lenniük kell-válaszolta diplomatikusan.
-És te?-vallattam tovább,bár inkább beszélnem sem kellett volna vele.
-Azt hiszem elrontottam a hasam-fogta meg a hasát az egyik kezével,miközben próbált fájdalmas képet vágni,de én átláttam rajta.Összehúzott szemmel figyeltem minden apró kis mozzanatát.
Ellökte magát az ajtó félfától és közeledni kezdett felém.Már csak pár lépésre volt tőlem.
-Zayn?-kérdeztem zihálva.
-Már vagy fél órája lepihent a szobájában-fél mosolyra húzta a száját.
-Kamuzol-válaszoltam.
-Komolyan mondom.Negyed órája bámullak itt,amint magaddal veszekszel.
-Dehogy!Csak két perce,hogy itt vagyok-nevettem.
-Ahogy gondolod.
-Mit akarsz tenni?Megpróbálsz a bocsánatomért esedezni?-vágtam hozzá nyersen.
-Az már megvolt-mondta.-És úgy emlékszem nem is kellet érte esedeznem.
Semmit sem tudtam kivenni a tekintetéből.Mire készül?
-Akkor?Meggyőzöl,hogy ne legyek Louis-al?Esetleg bemagyarázod nekem,hogy nem is szeretem őt?Megbabonázol ezzel a semmit mondó tekintettél és apró kis mosollyal az arcodon?Azt hiszed beveszem ezt?-csak úgy hánytam a szavakat.Most semmi sem számított.Csak el akartam üldözni a közelemből.
-Ugyan Adeline...-ingatta jobbra-balra a fejét.Te is tudod-húzta még szélesebbre a száját.
Majd hirtelenjében megragadta a derekam és erősen magához húzott.A száját a számra tapasztotta.Ellenkezés képen a mellkasára  a támasztottam a két tenyerem,de hiába.Engedtem,hogy elrepítsen onnan engem egy másik világba.
Mire felocsúdtam a csókunk varázsából és ellöktem magamtól Zayn-t vettem észre az ajtóban állva,amint minket néz.Meddig csókolt?És mióta áll itt Zayn?
Észhez tértem és úgy hittem még menthető a dolog.Pofon csaptam Harry-t.De olyan igazából.Jó nagyot is csattant.A feje oldalra dőlt,a göndör fürtjei az arcát takarták.Az arcához kapta kezét és a tenyerem piros nyomát simogatta.
Felvettem a tálcát,amin a szendvics volt és Zayn felé sétáltam.Bár nem ő tehetett erről, vagyis részben igen...mindegy.Rá is dühös voltam,így hozzá vágtam a tálca szendvicset.Nem szó szoros értelmében.
Otthagytam őket és dühöngve berontottam Niall szobájába.
Egy apró kis szoba volt.Tele gitárral és a falra ragasztott kottákkal.Egy kis szófa és egy tévé volt benne.Se több se kevesebb,de nekem most pont megfelelt.
Mire volt jó ez neki?Teljesen hülyét akar belőlem csinálni?
Zayn vajon hallgatni fog?Mit fogok én tenni,ha visszaérnek a többiek és legfőképp Louis.A szemébe fogok tudni nézni?

22.rész

*Hát már pénteken hozni akartam ezt a részt,de nem jött össze...aztán 14.-én,de akkor sem tudtam még :D 
a lényeg,hogy most végre itt van ^^ *

Miután Lou-ék visszajöttek a büféből nem sok minden történt.Zayn egy szót sem szólt.Hallgatott,mint a sír. Adeline-al Zayn-el és Liam-el beszélgetett,míg Lou csak csendben várta,hogy teljen az idő és végre leléphessenek. Niall és én pedig szintén beszélgettünk.Egy újabb terv kellett.

-Figyelj...szerintem,amint hazaérnek...vagyis vissza arra a helyre Lou azonnal elmondja neki.

-Akkor tartsuk vissza őket!

-Mégis hogyan?Lou percenként néz az órájára-mondta Niall.

-Megvan!-mondtam halkan.

-Mi lenne az?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Holnap el kell mennünk a stúdióba felvenni pár dalt...és lesz egy-két interjúnk is...Szóval a stúdió!Mivel Zayn-nek el van törve a lába,így ő nem jöhet haza velünk...tehát valakinek muszáj lesz vele maradni,hogy kisegítse őt.

-Értelek-válaszolta Niall és közben a kezével mutatta,hogy folytassam csak.Nem,mégsem értette.

-Adeline maradna vele,te észlény!

-Oh!-esett le neki.-oké!

-Jó...tehát,Zayn most ráveszi,hogy maradjanak még,majd mi emlékeztetjük Lou-t a holnapiakról és arról,hogy Zayn nem tarthat velünk,sajnos....mire Adeline felajánlja vagy sem,hogy vele marad-ecseteltem a tervem.

-Rendben!-bólogatott Niall...már a 'jó'-nál elvesztette a fonalat...Zayn-nek intettem,de csak úgy,hogy ő vegye észre.Eltátogtam neki,hogy mit kell tennie.Pasis kommunikáció. Pár jelből megértjük egymást.

-Most már induljunk-szólalt meg Lou.-Adeline szedelőzködni kezdett,de Zayn elkapta a csuklóját.

-Ne hagyj itt,kérlek.A fiúk is mindjárt lelépnek és egyedül maradok.Halálra unom magam,ha itt hagysz.-Adeline Lou-ra nézett,aki a fejét rázta jobbra-balra bele nem egyezve,hogy továbbra is maradjanak.

-Sajnálom!-súgta oda Adeline Zayn-nek,aki kis kutyaszemekkel nézett rá.

-Lou...ugye emlékszel,hogy holnap mennünk kell a stúdióba?És az interjúkra,ami szintén holnap lesz?-kérdezte Liam.

-Tudom-válaszolta Lou,de látszott rajta,hogy megfeledkezett róla.

-Zayn úgysem jöhet velünk törött lábbal.Mi lenne,ha Adeline vigyázna rá?-ajánlotta fel Niall.

-Hát hogyne!-válaszolta Lou.-Beszéljünk odakint-mondta-Mind!-nézett rám.

-Én is?-kérdezte Zayn.

-Nem,te nem.Adeline itt marad veled.

Lou kisétált az ajtón elsőként a többiekkel a nyomában,míg én zártam a sor végét,de mielőtt kiléptem volna a kórteremből és becsuktam volna az ajtót visszafordultam és Adeline-ra kacsintottam.Zavartan és kipirult arccal fordult Zayn felé.

-Ezt ti találtátok ki?!-kérdezte dühösen Lou.

-Mégis mit Lou?-kérdezett vissza Niall.

-Te is tudod,hogy holnap muszáj mennünk a stúdióba.Már egy hete várnak ránk.

-Tudom!-kiabálta el magát.

-Akkor meg?Mi zavar ennyire?-szálltam be a beszélgetésbe.

-Szerintem ezt te is tudod-nézett rám szúrós szemekkel,mintha akármelyik percben megtudna ölni egy kis kanál vízben.Talán még kanál sem kellene hozzá.
-Fejezzétek be a szórakozást velem!Nem vagyok hülye!
-Senki sem szórakozik veled Lou-mondta Liam.
-Mondanám,hogy tégy ellen,ha nem tetszik,hogy Adeline végre az enyém...de...nem akarom,hogy tégy ellene bármit is-súgta a fülembe Lou.
-Majd meglátjuk!-kiáltottam utána,miután visszament a kórteremben.
-Mi történt?-kérdezte Adeline.
-Semmi különös.Megbeszéltünk mindent-válaszolta Lou.Nekem nem úgy rémlik mintha mindent megbeszéltünk volna.
-Tehát?-kérdezte Zayn.
-Tehát...-válaszolta Liam.
-Ha nem haragszotok ma akkor is együtt töltjük az éjszakát Adeline-al.Holnap pedig mi elmegyünk a stúdióba és Adeline ,majd vigyázz Zayn-re-ismertette Lou a 'megbeszélteket'.
-Rendben-bólintott Adeline.
-Szóval akkor indulunk-mondta Lou.
-Holnap találkozunk-ölelte meg Adeline Zayn-t.-Sziasztok!-köszönt el a többiektől.
-Na mit mondott?-vettük körül Zayn-t.
-Ki?Mi?Mit?-kérdezett vissza.
-Adeline te sötét!-vágtam fejen.
-Hé!Én beteg vagyok,jó?Ne ütögess!-szólt rám,amin csak nevetni tudtam.Még hogy beteg?
-Csak beszélgetettek,míg kint voltunk...-mondta Liam.
-Aha-válaszolta.
-És mit?-kérdezte higgadtan Niall.
-Hát...semmi érdekesről nem beszéltünk-vont vállat.
-Istenem Zayn,mondd már mit beszéltettek!-türelmetlenkedtem.
-Jó,jó.Azt mondta,hogy tudja miben mesterkedsz,de nem fog összejönni.
-Miért?-kérdeztem rögtön,még mielőtt befejezte volna a mondatot.
-Hát...nem tudom...nekem úgy tűnik Lou most nagyon befolyásolja.
-Na ne!Tényleg?!-forgattam meg a szemeim.
-Ja-biccentett.
-Egyébként...oké,hogy holnap egész nap Daisy-vel lesz Zayn,de...te is ugyanúgy ott leszel velünk a stúdióban-mondta Niall.
-Tudom-válaszoltam.-Zayn,rajtad múlik minden-néztem mélyen a szemébe,miközben mindenki helyeselt mellettem.
-Megijesztettek-húzta a fejére Zayn a takaróját.
-Zayn,figyelj rám!-húztam le a fejéről.-Faggasd ki Adeline-t-mondtam,mire Zayn csak bólogatott.
-És persze áradozz neki Harry-ről-mondta Liam.
-Minek?-kérdezte Zayn.
-Ne kérdezz csak csináld!-szólt rá Niall.
-Jó,jó-válaszolta.
-Most itt hagyunk téged.Holnap nehéz napunk lesz-köszöntem el.A többiek egyetértően bólintottak.
-Mi?Ne már!És én mit csináljak?-kérdezte kétségbeesetten Zayn.
-Pihenj,betegeskedj-legyintettem.
-Holnap jövünk érted-intett Liam.
Kitettek engem a kolesznál,majd hazamentek.Letusoltam,majd bebújtam az ágyba és a telefonomat nyomkodtam.Órákon keresztül csak forgolódtam,ki-be kapcsoltam a tv vagy a telefont nyomkodtam.
-Próba szerencse-suttogtam és rányomtam a hívás gombra.Második csöngésre már fel is vette.
-Nem kéne veled beszélnem-szólt bele.
-Akkor miért vetted fel?-kérdeztem fél mosolyra húzva a számat.
-Nem tudom -válaszolta.-Miért hívtál hajnali kettőkor?
-Kíváncsi voltam valamire...
-Mire?
-Valamire-feleltem titokzatosan.
-Mire?-ismételte meg.
-Hogy fel veszed-e.
-Felvettem.
-Tehát megbocsájtottál nekem...?
-Nem.
-Miért vetted fel?
-Mert hajnali kettőkor hívtál.Azt hittem,hogy...hogy történt valami.
-Meg kell hogy nyugtassalak.Jól vagyok.
-Nem pont rád gondoltam.Zayn-re.
-Oh,neki aztán semmi baja.
-Egyedül hagytátok a kórházban?
-Igen,de nem bánta.
-Gondolom...de most le kell tennem-válaszolta hirtelen és lerakta.Még csak el sem köszönt.Biztos vagyok benne,hogy Lou miatt rakta le.Csak tudnám mit csinált vele Lou,hogy ilyen lett...

21.rész

*És meghoztam az új évad,új részét^^

Hát...szinte mindenki Harry-re voksolt,miszerint ő került kórházba,de nem :D Szóval bocsi.*

Annyira látszott rajta a zavarodottság,amint belépett a kórterembe Lou kezét fogva és meglátott engem.Mivel játszom a sértődőtett -részben tényleg az is vagyok- és,hogy mennyire nem érdekel mi is van vele még csak rá sem néztem.Legalábbis úgy,hogy ő észre vegye.De az igazság az,hogy igenis érdekel mi van vele és hogy van.Képtelenség lenne elmondani mennyire hiányzott ezalatt a több,mint egy hét alatt,amíg nem láttam.Bár az is az én hülyeségem  volt,mert csak be kellett volna mennem az egyetemre és láthattam volna,még ha nem is járok már az órájára a folyóson biztos összefutottunk volna,de túl makacs vagyok,mint ahogy Niall is mondta.Én inkább a kolesz szobában durcáskodtam egyedül,egymagamban vagy éppen elmentem gyúrni,hogy levezessem a feszültséget.Viszont,amikor elcsicseregték nekem a madarak,hogy mit szándékozik Lou tenni,muszáj voltam előrukkolni valamilyen tervvel,ha még vissza akarom valaha kapni Adeline-t és vissza akarom kapni.
Ez persze még csak a kezdett.Ma csak látni akartam végre őt és...hát egy kissé tönkre tenni a szünetüket már az első napon.
Lou bármelyik percben bejelentheti Adeline-nak a tervét,aki rögvest bele is menne,de nem hagyhatom.Akkor már tényleg semmi esélyem sem lenne.Csak egy nagy botrány keletkezne,amit nem engedhetek meg.
Szóval a tervem lényegében az,hogy Lou-t eltávolítom Adeline-tól csak pár percre ,hogy kettesben maradjunk és...elcsábítsam.Aljas vagyok,de még nem végeztünk.Nem adhatom át Lou-nak.Ő nem ezért jött vissza.

 Ráadásul Niall-ön sem tudok kiigazodni.Először segít nekem,majd Adeline-t védi és segít Lou-nak.Aztán kitalálta,hogy ő is jön az egyetemre,de persze csak azért,hogy segítsen nekem.Most is benne volt ebben a kis buliban szó nélkül.Felajánlotta,hogy majd ő előadja.

Nem tudom mi van vele.Fura,mint mindig.
A tervünk nem más volt,mint elhitetni Adeline-al és Lou-val,hogy Zayn kórházba került.
De persze kutya baja sincs.Csupán csak lefizettünk egy dokit a kórteremért és,hogy begipszeljék Zayn lábát,mintha eltört volna.Mondtam már,hogy aljas vagyok?
-úr isten!Jól vagy?-rohant Adeline Zayn-hez,így elengedve Lou kezét.
-Igen,ez a második nevem,de te nyugodtan hívhatsz Zayn-nek is-vigyorgott szemtelenül Zayn.
-Semmi baja!-mondta Adeline,majd magához ölelte.
-De!Nézd a lábam.Be van gipszelve.Eltört-mutatta szomorúan Zayn.Teljesen beleélte magát a szerepébe.
-Nem is kellett volna,így ide rohannotok.
-Niall úgy állította be,mintha élet-halál
 között lenné-vetett Lou egy szúrs pillantást Niall-re.
-Bocsi.Én sem tudtam akkor még  pontosan,hogy mi baja van-védte meg magát nIall.
-Mindegy.Jobb,hogy itt vagyok-mondta Adeline.
-Viszont-szólt közbe Lou.-Mennünk kéne-kocogtatta meg az órája tetejét.

-Még csak most jöttünk-A ház megvár.Remélhetőleg nem növeszt lábat és nem szalad el.
-Oké.Fél óra-utasította Lou,majd Adeline bólintott egyet és visszafordult Zayn.hez.Mióta lett ő ilyen?Csak,úgy hagyja,hogy Lou dirigáljon...
Mindegy is.Ezt későbbre helyezzük.Muszáj most beszélnem vele.Kettesben!
Niall-re pillantottam segítség kérőn,hogy találjon ki valamit.A szemeit fogatva kezdett el filozofálni.
-Mi lenne,ha lemennénk a büfébe?Megéheztem...
-És hozhatnánk valamit Zayn-nek is-mondta Liam.
-Persze,menjünk!-pattant fel Adeline.
-Ne,maradj csak-nyomta vissza Niall a vállánál fogva.-Majd Lou hoz neked.
-Mit kérsz?-kérdezte Lou Adeline-tól?
-Csak egy kávét,köszönöm-felelte.
-Zayn?-kérdezte Liam.
-Hmm...szeretnék valami nasit.Borzalmas volt az ebéd és üdítőt is és szenyát-sorolta.
-Niall nem eszik ennyit!-mondta Liam.
-Hé!-szólt Niall.
-Jobban járunk,ha hozzuk az egész büfét-mondta Liam,majd elindult.
Lou megcsókolta Adeline-t,majd az ajtó felé indult,de félúton megállt.Mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult.
-Te nem jössz?-kérdezte.Egész idő alatt próbáltam csendben lapulni az egyik sarokban és meg sem szólalni pedig sokszor közbe szóltam volna.Reménykedtem,hogy nem vesz észre vagy megfeledkezik rólam,de hogyan is tehetné?
-Zayn-el maradok,ha bármi történne,míg elmentek.
-Sietek-jegyezte meg és kilépett az ajtón,majd becsukta maga után.
Nem tétováztam tovább felálltam és leültem Adeline-al szemben Zayn másik oldalára.Néztem őt,majd gyorsan elkapta a tekintetét.
-Na!-lökött vállba Zayn.
-Khm-köhintettem,de nem figyelt rám Adeline.-Khm!-köhintettem még egyet,de továbbra sm nézett rám.
-Jól vagy haver?-kérdezte Zayn.

-Persze...csak kiszáradtam,te seggfej!-ütöttem fejen.
-Nem bántjuk a beteget!-szólt rám Adeline.
-Igen,ahogy mondja-helyeselt Zayn.
-Bocsánat...a múltkoriért is.-mondtam halkan,de érthetően.
-Az én hibám volt.Sajnálom,hogy ennyi gondot okoztam-válaszolta.
-Ugyan!Képtelen lennék rád haragudni.-fogtam meg a kezét,ami az ágyon pihent.Dermesztő hideg volt és puha,selymes,mint mindig annak idején is.Zayn felváltva nézett hol engem,hol Adeline-t.-Bocsáss meg nekem!Minden hülyeségemért Adeline-néztem mélyen a szemébe.
-Nem lehet-válaszolta,majd kinyílt az ajtó és gyorsan elkapta a kezét.
 -Tényleg nem sietted el-vettetem egy szúrós pillantást Lou-ra,aki csak fél mosolyra húzta a száját,majd átadta a kért kávét Adeline-nak.Liam Zayn ágyára dobálta a nasikat és a szenyákat,amit Zayn kért,Niall pedig teli kézzel ült le a sarokban lévő fotelba,majd neki látott a lakmározásnak.
-Adj nekem is-kaptam ki a kezéből egy fél szendvicset.
-Hé!Azt meg akartam enni!
-Ott van még vagy öt-mutattam az ölébe.
-De mindegyik más-panaszkodott.-És te elvetted a szalámisat.-válaszképpen csak beleharaptam a megrágott szendvicsbe.

Közérdekű!

Helloka!^^

Nem,most nem egy újabb résszel jövök,de persze az is hamarosan eljön.

Viszont, van egy jó hírem.(Legalábbis szerintem jó hír) 

Elkezdtem egy új blogot,ami kicsit vagyis teljesen más,mint ez a blog.

Zayn és Niall a főszereplő benne.

Még nincs fent rész,de már dolgozom rajta^.^

Oldalt el lehet olvasni,hogy nagyjából miről szól,de persze nem írtam le mindent.

Szerintem izgalmas lesz...:D De ezt,majd eldöntöd te!

Na jó,nem húzom tovább...addig is kukkantsatok be és nézzetek körül.

És még valami! Ma felraktam ide az új fejlécet és oldalt megint lehet szavazni,hogy szerinted ki kerülhetett a kórházba.

Nem sokára hozom az új részeket!^^

Másik blog linkje: http://sotetsegazelmembentalanmeglehetekjo.blogspot.hu/

20.rész

*És elérkeztünk az évadzáróhoz...vagy mihez :D. Ezután a rész után lesz egy rövid kis szünet,ami maximum két hetet jelent,míg összekapom magam és rendezem a dolgokat a fejemben,hogy hogyan is szeretném alakítani ^^
Annyit elárulok,hogy ebben az évadban nagyobb szerepet kap majd Niall.(mily meglepő:D) De persze ugyanúgy benne lesz Harry,Lou és a többiek is.
Elég nagy kavaródás lesz,de én nem vagyok valami egyszerű ember és nem tudok nem komplikált dolgokat írni,szóval előre is bocsi^^ Nem is húzom tovább.
Itt is van az utolsó rész az első évadból és hamarosan jön a következő,addig is nézetek be az új blogomra,amiben szintén Harry és Niall a főszereplő :D...nem tudom,hogy valaki olvasott már ilyen fanfiction vagy ehhez hasonlót,de én még nem találkoztam ilyennel szóval elkezdtem.^^
Ha tetszik akkor iratkozz fel és kérem a véleményeteket,hogy érdemes-e folytatni vagy inkább bele se kezdjek :D .De persze erről a blogról se feledkezzetek meg!:))Még mindig ér a feliratkozás :3*

-Oké Louis..kérlek ne akadj ki,de te erről tudtál?-mutattam Louis-nak a telefonomat,miközben a kocsiban ültünk.Egy újabb cikk volt,ami Niall-ről szólt.
-Feltudnád olvasni?Nem igazán tudok most odafigyelni.
-Persze-válaszoltam és belekezdtem.-'A Stolms Hidden újabb taggal bővül,amint véget ér a szünet.. Mégpedig nem mással,mint Niall Horan-el a One Direction banda tagjával.Vajon Daisy Hill miatt döntött úgy,hogy ő is visszaül az iskola padba?Ki lesz a következő?Mire észbe kapunk már a One Direction össze tagja oda fog járni.Na de mi lesz a bandával?Vége?Feloszlanak a tanulás miatt?Képesek lennének emiatt cserben hagyni a rajongóikat?'
-Tessék?-kérdezte Louis.-Mégis mi a franc ez?
-Felhívjam Niall-t?-Louis csak bólintott,így már hívtam is.-Szia!-köszöntem.
-Szia!-hangosítottam ki.
-Szia!-köszönt Louis is.
-Gondolom miért hívtatok szóval igen,igaz,amit írnak.Mármint az a része,hogy megyek az egyetemre,de persze a szeretett rajongóimat nem hagyom cserben semmiképpen sem.
-Nekünk miért nem szóltál?-kérdeztem.
-Akartam-válaszolta.
-Csak?-kérdezte Louis.
-Nincs csak.
-És mégis miért következtettél erre a döntésre?
-Nem tudom.Gondoltam,ha már ti is ott vagytok.
-Niall...én úgy terveztem,hogy még idén eljövök és szerintem Harry sem fejezi be.
-Na az jó!Akkor ráveszem Zayn-t vagy Liam-et,hogy tartsanak velem.
-Kb két hónappal ezelőtt csak a gitárod és te voltál.Az istenért sem akartál volna jönni.
-Tudom-helyeselt.-De aztán mégis.
-Tudod,hogy nem fognak belemenni.
-Ki tudja?Én is rávettem magam.
-Tudod mit?Én is maradok-találkozott a tekintetünk Louis-éval.
-Jaa és még valami!-mondta Niall,mielőtt leraktam volna.
-Igen?-kérdeztem.

-Harry is marad.Esze ágában sincs elmenni-közölte,majd letette.
-Ugye csak viccelt?-kérdezte Louis,bár nem értettem ezt most melyik részére értette és miért pont tőlem kérdezte.
-Nem tudom-vontam vállat.Komolyan mondom ebből nem fogok jól kijönni.Egyáltalán most miért döntött,így Niall?És Harry?Mégis mi történt?Azt hittem nem akar többet látni...vagy azt hiszi,hogy én már nem leszek ott?Mert elvileg ott leszek.Louis mindent elrendezett.
Minden esetre is ezeket a gondolatokat most el kell hessegetnem,hiszen most boldog vagyok.Louis szeret és én is őt.Senki és semmi sem választhat el minket egymástól.Rájöttem,hogy nekem ő kell.Rá van szükségem és őt szeretem.Harry nélkül is boldogulok.
Most van két hét szünetem vagyis szünetünk pihenni.Ráérek,majd utána ezeken törni a fejem.
Most Louis-al ép egy kis városban tartunk,ahol van egy kis faháza.
Elvileg ott fogunk lenni a szünet végéig csak mi ketten,ha nem történik semmi olyan dolog,ami megakadályozhatná ezt.
De persze történt!Miért is ne történt volna??!
Végre mikor már nagyjából végeztünk a cuccok kipakolásával és lepihenhettünk volna Louis telefonja megszólalt.
-Nem úgy volt,hogy nincs több telefon?-emlékeztettem,hiszen pár perccel ezelőtt beszéltük meg,hogy mindketten kikapcsoljuk és semmi külvilág.
-Csak egy utolsó-nézett rám kiskutya szemekkel,így belementem.Louis nagy vidáman vette fel a mobilját,majd mikor egy perc múlva véget ért a beszélgetés cseppet sem volt már,olyan vidám.Sőt,zaklatott és ideges volt.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Niall-válaszolta-Mennünk kell!-fogta meg a kezem és kihúzott az autóhoz.
-Hova?
-A kórházba.
-Louis!Mi történt?Válaszolj már rendesen!-kiabáltam rá.
-Mindent elmondok,de most induljunk-szálltunk be a kocsiba,majd beindította a motort.

19.rész

Hú,hát nehezen hoztam össze ezt a részt,bár fogalmam sincs miért,de egyszerűen megakadtam.
Niall*.* (imádom Niall-t:D)
Már csak egy záró rész van hátra és vége az első évadnak,de ne menjetek sehova,mert jön is a következő^^.

-Köszönöm Niall,hogy ilyen kedves voltál velem,megvigasztaltál,megvédtél Harry-vel szemben és elhoztál magadhoz,de...most elmegyek-tettem le az asztalra a csésze teát,majd felálltm.
-Mégis hova mennél?-kapta el a kezem.
-Igaza van Harry-nek...-tört ki belőlem a sírás.-Elmegyek.El kell mennem-erősködtem.
-Nem mész te sehova-húzott vissza a kanapára,így lehuppantam rá.
-Azt mondta menjek el.
-És miért kéne rá hallgatnod?Én meg azt mondom maradj!
-Niall...szemét egy alak vagyok.Igazat beszélt Harry.Adeline egy gyenge nő.
-Daisy erős és magabiztos!
-De én nem vagyok Daisy.
-Miért?Eddig ki voltál?
-Az csak...csak egy álarc volt,hogy ne ismerjen fel,hogy ne tudja meg ki vagyok.
-Rendben,és itt hagynád a munkád?
-Úgyis kirúgnak-vontam vállat.
-Francokat!Nekem mostantól csakis Daisy vagy.Ha rád nézek nem látom a régi és állításod szerinti Adeline-t!Daisy vagy és Daisy cseppet sem ilyen!Vedd vissza azt a maszkot.
-Niall...tudod,hogy nem vagyok képes rá.
-Eddig is sikerült-emlékeztetett.
-Jobb lenne,ha inkább elmennék.
-Daisy-nézett mélyen a szemembe.-Mint barátod kérlek,hogy ne menj el.Mindenki meg fog békélni idővel.
-Túl sok fájdalmat okoztam mindenkinek.
-Ha most elmész csak még többet okoznál,mintha itt maradnál.
-Kösz-nevettem kínosan.
-Kérlek Daisy-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Miért vagy ilyen jó hozzám?Mi lesz,ha megbánod,hogy maradok.Mi lesz,ha téged is megbántalak majd?-halmoztam el kérdéseimmel.
-Nem érdekel.Tudom,hogy nem fogom megbánni azt,hogy most marasztallak-mosolygott sejtelmesen.
-Nem tudok hazamenni a sok paparazzi miatt.
-Na,akkor meg mégis hova akartál volna menni?Üres a vendég szobám.Nyugodtan maradj csak holnapig vagy ameddig csak kedved tartja.
-Köszönöm-öleltem magamhoz.
-Sipirc átöltözni.Addig összedobok valami vacsit.
-Oké-siettem a szobába,majd visszafutottam Niall-höz.-Niall...kérhetek pizsamát?
-Van a vendégszobában.A szekrénybe találsz.
-Köszönöm-rohantam fel.Gyorsan elmentem lezuhanyozni.
Igazából egész este el tudtam volna lenni a zuhany alatt.Ahogy a forró víz folyt a csapból a testemre teljesen elfelejtette velem mi is történt a napokban.De mennem kellett,mert Niall már várt rám a vacsorával együtt.
-Megjöttem-kiáltottam fel,miközben Niall ép az ételből csipegetett.
-Végre!-sóhajtott fel.-Azt hittem már elnyelt a víz.Majd' éhen haltam-panaszkodott,majd leültem mellé az asztalhoz és nekiláttunk a vacsorának.
-Ez eszméletlen jó lett!-dicsértem meg.
-Köszönöm-köszönöm!-hajolt meg.
-Niall...beszélnem kéne Louis-al.
-Mi tart vissza?
-A félelem.
-Daisy!-szólt rám.
-Oké,tudom,tudom.
-Hívd fel őt!-nyomta a kezembe a mobilját.
-Nem-utasítottam vissza.Niall bepötyögte Louis számát,legalábbis a következő percben erre következtettem,majd a kezembe nyomta.
-Niall...-néztem rá aggódó tekintettel,majd visszadobtam hozzá.
-Gyerünk!-dobta vissza.-Már nincs vissza út!
-Nem ér-suttogtam,mert Louis már fel is vette.
-Niall!Mi az már?-kérdezte Louis.
-Válaszolj!-tátogta Niall,de csak a fejemet ráztam.Louis a telefonba kiabált,amiért nem válaszol neki Niall,én teljesen lefagytam,így inkább Niall visszavette a telefont mielőtt még Louis letette volna és beleszólt.
-Lou!Hello!
-Komolyan szórakozol?Miért nem válaszoltál?
-Hát..nem tudom...-vakarta meg a fejé Niall.
-Mindegy.Mit akarsz?
-Csak beszélgetni.
-Miről?-kérdezte Louis.Mindent hallottam,amit Louis mondott,mert  Niall kihangosította őt,így én csendben hallgattam őket és erősen koncentráltam arra,hogy meg ne szólaljak.
-Inkább kiről-javította ki Niall.
-Nincs kedven róla beszélni-nyomta meg hangosan a 'róla' szót.Niall már nyitotta is a száját és tudtam,hogy mit akar mondani neki,de még mielőtt megtehetett volna befogtam a száját és erősen ráztam,hogy ne tegye,majd Louis rám kérdezett.
-Nálad van?Én is láttam,amit  írtak...-fűzte hozzá.
-Nem,már nincs-válaszolta Niall,mire homlokon csaptam magam.Szerencsére nem volt hangos,így Louis nem hallotta meg.
-Ott volt?
-Aha.Elmondta Harry-nek...a dolgokat-gondolkodott Niall hogyan is fogalmazhatná ezt meg.
-Istenem!-suttogtam.
Tényleg?-kérdezte Louis kíváncsian.-És...hogyan?
-Ha arra vagy kíváncsi,hogy le e feküt vele én úgy tudom,hogy nem-nézett rám felhúzott szemöldökkel Niall,mintha csak arra várt volna,hogy megerősítsem igaza van,majd jól vállba vertem.
-Aú!-szisszent fel Niall.
-Mi van?-kérdezte Niall
-Semmi,csak beütöttem a lábam a székbe-magyarázkodott Niall.
-És...?-várta a további beszámolót Louis.
-Rosszul fogadta Harry.
-Miért?
-Mert..egy seggfej?-tette fel Niall a költői kérdést,mire kapott még egyet a vállába.
-Áú!-kiabált.
-Megint?
-Tudod milyen szerencsétlen vagyok-nézett rám furán Niall,amit nem tudtam mire vélni.Azt hiszem Louis sem értette.
-Mit tudsz még?
-Azt hittem nem akarsz róla beszélgetni.
-Nem is...csak..kíváncsi vagyok miről is maradtam le.
-Hát...A sajtó szerint én és Daisy egy pár vagyunk.Daisy elmondta Harry-nek,hogy ki is ő igazából vagyis Harry-nek esett le végre,majd összeveszett vele és elküldte őt a búsba.Elhoztam magamhoz és meggyőztem őt,hogy ne menjen el Harry miatt,mert ugye el akart menni ismét-nézett rám rosszallóan.-Nagyjából ennyi.-vett végre levegőt Niall.Egy szuszra elhadarta az egészet.Várjunk csak...ilyen pletykások a fiúk?
-Oké...és miért hívtál engem?Hogy elmond mind ezt?Niall...gondolom elmondta Daisy hogy mégis mit várt el tőlem.Komolyan nem értem őt.Tudja jól,hogy mióta szeretem őt...és tényleg szeretem,de ez nem azt jelenti,hogy bármit képes vagyok neki megengedni.Basszuskulcs!Én bíztam benne.Még soha senkit sem szerettem ennyire,mint őt.
-Louis...-szólaltam meg,majd hirtelen a számhoz kaptam és Niall-re néztem,aki kidülledt szemekkel bámult rám.Elszóltam magam.
-Nem azt mondtad,hogy nincs ott?-kérdezte Louis,de a hangjából ítélve cseppet sem volt dühös.
-De...-válaszolta Niall.
-Sajnálom Louis...én akartam,hogy felhívjon Niall,de nem mertem beleszólni a telefonba,mikor felvetted.Sajnálom,amit tettem.Tudom,hogy egy ostoba libának tartasz,mert az is vagyok,de tényleg sajnálom.Nem állt szándékomban megbántani téged,de annyira megszállottja lettem annak,hogy Harry-nek mindenképpen rá kell jönni arra,hogy ki vagyok,hogy végül túl messzire mentem el-hadartam el gyorsan,míg mielőtt letette volna a telefont.
-Tudod,hogy nem is tartalak hülye libának-válaszolt Louis.
-Ostobát mondtam.
-Daisy...!
-Megtudsz nekem bocsájtani?Én nem várom el tőled,mert nem érdemlem meg...és elfogadom,ha nemet mondasz.Elfogadom,ha te sem akarsz többe látni és nem akarsz beszélni velem-mondtam és mondtam megállás nélkül,mire Louis végre félbe tudott szakítani.
-Megbocsájtok!-szólt közbe,mire vettem egy mély levegőt.
-Köszönöm!-válaszoltam mosolyogva,mire feleszméltem Niall már eltűnt.Nem tudom mikor léphetett le,de én annyira beleéltem magam a szófosásomba,hogy észre sem vettem.
-Ugye nem haragszol,hogy Niall-nél vagyok?-jutott eszembe hirtelen.
-Nem-válaszolta.
-Biztosan?
-Biztosan.
-Louis...tudod...nem szeretném,ha most félre értenél engem,de azon gondolkodtam,hogy mi lenne,ha...-nyögdécseltem.-Nehogy azt hidd,hogy erre most csak,ezért következtettem,mert Harry-nél elcsesztem mindent,hanem mert miután elveszítettelek rájöttem,hogy mennyit is számítasz.
-Újra kezdhetjük.
-Komolyan?-lepődtem meg.
-Komolyan-erősítette meg.
-És...nem baj,hogy itt alszom ma Niall-nél?
-Hacsak nem csináltok semmit akkor nem-nevetett ki.
-Nem állt szándékomban-nevettem el magam.
-Na jól van!Menj aludni és holnap találkozunk.
-Jó éjszakát!-búcsúztam el.
-Jó éjt!-köszönt el,majd mosolyogva raktam le a telefont.Megkerestem Niall-t,hogy visszaszolgáltassam hozzá a mobilját.A nappaliban ült a téve előtt egy sörrel a kezében.Leültem mellé és visszaadtam neki a telefont.
-Kérsz?-kérdezte.
-Nem,köszi-utasítottam vissza.
-Na?Szent a béke köztetek?
-Igen-válaszoltam vidáman.
-Ugye,hogy megmondtam?
-Igen-helyeseltem.-Mindig igazad van.
-Sajnos mindig...-motyogta halkan.
-Lefekszem-közöltem.
-Menj csak.Én még tévézek egy kicsit-válaszolta.
-Mindent köszönök!-öleltem magamhoz.Viszonozta az ölelést,majd felmentem az emeletre a 'szobámba' és elszenderültem.

18.rész

*Először is Nagyon Boldog Születésnapot Harry Styles! 

El sem tudom hinni,hogy máris 21 éves*.*

Másodszor pedig végre kiderül Daisy valódi neve >.< 

Jó olvasást!^^*

-Mond ki a nevem!
-Daisy-mondtam.
-Mond ki a nevem!-kiabálta.
-Daisy,nyugodj le-fogtam meg a karját.
-Miért?Miért nem emlékszel?Miért nem emlékszel rám?-lökött rajtam egyet,majd közelebb jött és a mellkasomat ütötte.
-Daisy...mi a bajod?-kérdeztem.
-Kérlek,emlékezz vissza!Nézz a szemembe és mond ki a nevem-nézett rám.
-Daisy...nem értem miről beszélsz....
-Mond már ki!-ütött egyet a mellkasomba.-Mond ki!Mond ki a nevem!Csak egyszer!-ütött tovább,miközben a szemeit már a könnyek mosták el.
-Én...én...
-Harry!-fogta meg az arcom.-Tudod ki vagyok!Tudod-hajtogatta.-Mond ki a nevem...!-ismételte egyfolytában.
-Adeline...-hunytam le szemeim,mire Daisy vagyis Adaline a földre zuhant és hangos zokogásban tört ki.Adeline...miért nem jöttem rá eddig?!
-Sajnálom...annyira sajnálom-zokogott.-Sajnálom!Bocsáss meg nekem-egyfolytában csak ezt hajtogatta.Le kellett ülnöm.Egyszerűen annyi érzés borított el.Lerogytam a földre közel hozzá és a fejemet fogtam.
Adeline...elhagyott engem.Cserben hagyott...nem számíthattam rá erre most felbukkan.A szüleim hallottak és ő nem volt ott velem.Fontosabb volt saját maga.Nem törődött senkivel csak magával.
Haragudnom kéne rá,de a jelenlegi helyzetben képtelen vagyok rá.Pedig lenne rá okom.Nem is egy!Elment szó nélkül és most újra itt van.Mégis mi a francért kellett neki összejönnie Lou-val?
-Sajnálom Harry,sajnálom-mondogatta még mindig,majd közelebb ültem hozzá és magamhoz húztam.Fejét az ölembe hajtotta és a haját simogattam.
-Semmi baj-mondtam.Hosszú perceken keresztül csak ültünk a  földön és csak simogattam a fejét,mintha semmi baj sem lenne.De volt!Hirtelen elengedtem őt,majd felálltam.-Jó volt?Milyen érzés töltött el,mikor láttad,hogy mennyit szenvedtem miattad?Mert nekem cseppet sem volt vicces!Miattam jöttél vissza?Szép kis kifogás!Akkor mégis hogyan kerültél Lou mellé?És mi ez a név váltás?Tudod mennyit kerestelek?Eltudod képzelni min mentem keresztül?Részben miattad is...Hagytad,hogy újra beléd esek.Nem,nem is te voltál az...Daisy és Adeline.Két teljesen különböző ember.Hagytad,hogy mindkettőbe beleszeressek...végig nézted és egy szót sem szóltál.Miért nem mondtad már el az elején,hogy ki is vagy te?!Mire volt jó?

Visszajöttél játszadozni velem?Élvezed,ha szenvedek?El sem hiszem,hogy ekkora idióta vagyok!
-Annyiszor próbáltam elmondani...annyiszor céloztam rá...-szipogott.
-Nem,nem célozni kellet volna,hanem elmondani!Mégis mi a franctól féltél?
-Ettől!Pont ettől!
-Ugyan Adeline...
-Nem csak te szenvedtél Harry...!
-Szemét vagy!-mondtam,majd közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.Szenvedélyesen és minden érzést beleadva,majd elengedtem.-Sajnálom.Nem megy...menj el kérlek.
-Harry...
-Nem,nem megy.Menj el.Nem akarlak látni.
-Ne,ne kérlek...mindent elmondok.Elmagyarázom-könyörgött.
-Nem érdekel.Átvertél bassza meg!Még csak nem is egyszer!
-Harry könyörgöm hallgass meg.

-Mi értelme lenne?Elmondanád mennyire sajnálod,hogy ott hagytál...csak rám tudtál gondolni egész idő alatt,majd végre észbe kaptál és eljöttél.Megkerestél...azt állítottad be,hogy te egy erős és független nő vagy,miközben teljesen az ellentéte vagy.Lehet,hogy Daisy,akit megismertem ő ilyen,de Adeline,te egyáltalán nem vagy olyan.Lou karjaiba borultál,mert ő volt ott.Csak szólok,hogy én is itt voltam.Minden percben,de te leszartál.Játszottál velem,Lou-val és mindenkivel!Csak magaddal tudsz foglalkozni.Azért jöttél vissza,mert neked rossz volt.Azért nem akartad elmondani,mert neked lett volna rossz.Téged cseppet sem érdekel,hogy mit érzek...és az sem,hogy Lou mit érez!Csak egyet kérek tőled Adeline.Egyetlen egy dolgot,de azt ígérd meg,hogy betartod...menj el és soha többé ne gyere vissza.Éld az életed nélkülem,nélkülünk.Érthető voltam vagy mondjam el még egyszer?-kérdeztem.Nem hatottak már meg a könnyei.Igaz volt,amit mondtam.Akármennyire is tagadja ez az igazság.Nem érdekel már.Számomra nem létezik már Adeline.A lány,akit régen megismertem már eltűnt.És én már semmit sem akarok Daisy-től.
-Niall...gyere át most-hagytam egy üzenet Niall hangpostáján,majd leültem az ágyra.Adeline még mindig a földön ült és a hallottakat dolgozta fel.Tudja,hogy igazam van.Semmit sem akarok már tőle.Ami régen történt már elmúlt.Nem tudom már szeretni őt.Képtelen vagyok rá ezek után.
Niall pár perc múlva megérkezett.
-Mi történt?-rohant egyből Adeline-hoz,majd a karjaiba vette.
-Vidd el kérlek-mondtam Niall-nek.
-Mit csináltál?-kérdezte dühösen.
-Én mit csináltam?Ő volt az aki folyton csak hazudott nekem...!
-Daisy...minden rendben?
-Daisy...komolyan?Adeline.
-Elmondta?-kérdezte.
-Hm...tudnom kellett volna,hogy ti már mind tudjátok...-majd Adeline-ra néztem.-Te tényleg mindenkinek elmondtad?Mindenki tudott róla csak én nem?Te pedig...istenem!Mi a francért kell ez az egész?-néztem Niall-re.
-Harry...miért nem érted meg őt?Nem így kellett volna reagálnod...
-Mégis hogyan?Egyből a karjaiba kellett volna ugranom...?Te teljesen meghülyültél.
-Elég lesz Harry!
-Csak vidd el innen.Soha többet nem akarom látni.Az lesz a legjobb,ha te is hagyod,hogy elmenjen.
-Harry ne beszélj róla úgy,mintha egy tárgy lenne.Fogd már fel,hogy neki is mennyire nehéz volt.
-Nem érdekel!
-Hívj,ha lenyugodtál!-csapta be az ajtót és elment.Nem hiszem el,hogy még ő is ellenem van.A barátom.Szólnia kellett volna.Mindannyian eltitkoltál előlem.Hülyét csináltak belőlem.

*Ne haragudjatok,hogy ennyire borzalmasan rövid lett,de ma nem igazán megy az írás...:( Nem jön az ihlet és teljesen kikészülök>.< *