19.rész

Hú,hát nehezen hoztam össze ezt a részt,bár fogalmam sincs miért,de egyszerűen megakadtam.
Niall*.* (imádom Niall-t:D)
Már csak egy záró rész van hátra és vége az első évadnak,de ne menjetek sehova,mert jön is a következő^^.

-Köszönöm Niall,hogy ilyen kedves voltál velem,megvigasztaltál,megvédtél Harry-vel szemben és elhoztál magadhoz,de...most elmegyek-tettem le az asztalra a csésze teát,majd felálltm.
-Mégis hova mennél?-kapta el a kezem.
-Igaza van Harry-nek...-tört ki belőlem a sírás.-Elmegyek.El kell mennem-erősködtem.
-Nem mész te sehova-húzott vissza a kanapára,így lehuppantam rá.
-Azt mondta menjek el.
-És miért kéne rá hallgatnod?Én meg azt mondom maradj!
-Niall...szemét egy alak vagyok.Igazat beszélt Harry.Adeline egy gyenge nő.
-Daisy erős és magabiztos!
-De én nem vagyok Daisy.
-Miért?Eddig ki voltál?
-Az csak...csak egy álarc volt,hogy ne ismerjen fel,hogy ne tudja meg ki vagyok.
-Rendben,és itt hagynád a munkád?
-Úgyis kirúgnak-vontam vállat.
-Francokat!Nekem mostantól csakis Daisy vagy.Ha rád nézek nem látom a régi és állításod szerinti Adeline-t!Daisy vagy és Daisy cseppet sem ilyen!Vedd vissza azt a maszkot.
-Niall...tudod,hogy nem vagyok képes rá.
-Eddig is sikerült-emlékeztetett.
-Jobb lenne,ha inkább elmennék.
-Daisy-nézett mélyen a szemembe.-Mint barátod kérlek,hogy ne menj el.Mindenki meg fog békélni idővel.
-Túl sok fájdalmat okoztam mindenkinek.
-Ha most elmész csak még többet okoznál,mintha itt maradnál.
-Kösz-nevettem kínosan.
-Kérlek Daisy-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Miért vagy ilyen jó hozzám?Mi lesz,ha megbánod,hogy maradok.Mi lesz,ha téged is megbántalak majd?-halmoztam el kérdéseimmel.
-Nem érdekel.Tudom,hogy nem fogom megbánni azt,hogy most marasztallak-mosolygott sejtelmesen.
-Nem tudok hazamenni a sok paparazzi miatt.
-Na,akkor meg mégis hova akartál volna menni?Üres a vendég szobám.Nyugodtan maradj csak holnapig vagy ameddig csak kedved tartja.
-Köszönöm-öleltem magamhoz.
-Sipirc átöltözni.Addig összedobok valami vacsit.
-Oké-siettem a szobába,majd visszafutottam Niall-höz.-Niall...kérhetek pizsamát?
-Van a vendégszobában.A szekrénybe találsz.
-Köszönöm-rohantam fel.Gyorsan elmentem lezuhanyozni.
Igazából egész este el tudtam volna lenni a zuhany alatt.Ahogy a forró víz folyt a csapból a testemre teljesen elfelejtette velem mi is történt a napokban.De mennem kellett,mert Niall már várt rám a vacsorával együtt.
-Megjöttem-kiáltottam fel,miközben Niall ép az ételből csipegetett.
-Végre!-sóhajtott fel.-Azt hittem már elnyelt a víz.Majd' éhen haltam-panaszkodott,majd leültem mellé az asztalhoz és nekiláttunk a vacsorának.
-Ez eszméletlen jó lett!-dicsértem meg.
-Köszönöm-köszönöm!-hajolt meg.
-Niall...beszélnem kéne Louis-al.
-Mi tart vissza?
-A félelem.
-Daisy!-szólt rám.
-Oké,tudom,tudom.
-Hívd fel őt!-nyomta a kezembe a mobilját.
-Nem-utasítottam vissza.Niall bepötyögte Louis számát,legalábbis a következő percben erre következtettem,majd a kezembe nyomta.
-Niall...-néztem rá aggódó tekintettel,majd visszadobtam hozzá.
-Gyerünk!-dobta vissza.-Már nincs vissza út!
-Nem ér-suttogtam,mert Louis már fel is vette.
-Niall!Mi az már?-kérdezte Louis.
-Válaszolj!-tátogta Niall,de csak a fejemet ráztam.Louis a telefonba kiabált,amiért nem válaszol neki Niall,én teljesen lefagytam,így inkább Niall visszavette a telefont mielőtt még Louis letette volna és beleszólt.
-Lou!Hello!
-Komolyan szórakozol?Miért nem válaszoltál?
-Hát..nem tudom...-vakarta meg a fejé Niall.
-Mindegy.Mit akarsz?
-Csak beszélgetni.
-Miről?-kérdezte Louis.Mindent hallottam,amit Louis mondott,mert  Niall kihangosította őt,így én csendben hallgattam őket és erősen koncentráltam arra,hogy meg ne szólaljak.
-Inkább kiről-javította ki Niall.
-Nincs kedven róla beszélni-nyomta meg hangosan a 'róla' szót.Niall már nyitotta is a száját és tudtam,hogy mit akar mondani neki,de még mielőtt megtehetett volna befogtam a száját és erősen ráztam,hogy ne tegye,majd Louis rám kérdezett.
-Nálad van?Én is láttam,amit  írtak...-fűzte hozzá.
-Nem,már nincs-válaszolta Niall,mire homlokon csaptam magam.Szerencsére nem volt hangos,így Louis nem hallotta meg.
-Ott volt?
-Aha.Elmondta Harry-nek...a dolgokat-gondolkodott Niall hogyan is fogalmazhatná ezt meg.
-Istenem!-suttogtam.
Tényleg?-kérdezte Louis kíváncsian.-És...hogyan?
-Ha arra vagy kíváncsi,hogy le e feküt vele én úgy tudom,hogy nem-nézett rám felhúzott szemöldökkel Niall,mintha csak arra várt volna,hogy megerősítsem igaza van,majd jól vállba vertem.
-Aú!-szisszent fel Niall.
-Mi van?-kérdezte Niall
-Semmi,csak beütöttem a lábam a székbe-magyarázkodott Niall.
-És...?-várta a további beszámolót Louis.
-Rosszul fogadta Harry.
-Miért?
-Mert..egy seggfej?-tette fel Niall a költői kérdést,mire kapott még egyet a vállába.
-Áú!-kiabált.
-Megint?
-Tudod milyen szerencsétlen vagyok-nézett rám furán Niall,amit nem tudtam mire vélni.Azt hiszem Louis sem értette.
-Mit tudsz még?
-Azt hittem nem akarsz róla beszélgetni.
-Nem is...csak..kíváncsi vagyok miről is maradtam le.
-Hát...A sajtó szerint én és Daisy egy pár vagyunk.Daisy elmondta Harry-nek,hogy ki is ő igazából vagyis Harry-nek esett le végre,majd összeveszett vele és elküldte őt a búsba.Elhoztam magamhoz és meggyőztem őt,hogy ne menjen el Harry miatt,mert ugye el akart menni ismét-nézett rám rosszallóan.-Nagyjából ennyi.-vett végre levegőt Niall.Egy szuszra elhadarta az egészet.Várjunk csak...ilyen pletykások a fiúk?
-Oké...és miért hívtál engem?Hogy elmond mind ezt?Niall...gondolom elmondta Daisy hogy mégis mit várt el tőlem.Komolyan nem értem őt.Tudja jól,hogy mióta szeretem őt...és tényleg szeretem,de ez nem azt jelenti,hogy bármit képes vagyok neki megengedni.Basszuskulcs!Én bíztam benne.Még soha senkit sem szerettem ennyire,mint őt.
-Louis...-szólaltam meg,majd hirtelen a számhoz kaptam és Niall-re néztem,aki kidülledt szemekkel bámult rám.Elszóltam magam.
-Nem azt mondtad,hogy nincs ott?-kérdezte Louis,de a hangjából ítélve cseppet sem volt dühös.
-De...-válaszolta Niall.
-Sajnálom Louis...én akartam,hogy felhívjon Niall,de nem mertem beleszólni a telefonba,mikor felvetted.Sajnálom,amit tettem.Tudom,hogy egy ostoba libának tartasz,mert az is vagyok,de tényleg sajnálom.Nem állt szándékomban megbántani téged,de annyira megszállottja lettem annak,hogy Harry-nek mindenképpen rá kell jönni arra,hogy ki vagyok,hogy végül túl messzire mentem el-hadartam el gyorsan,míg mielőtt letette volna a telefont.
-Tudod,hogy nem is tartalak hülye libának-válaszolt Louis.
-Ostobát mondtam.
-Daisy...!
-Megtudsz nekem bocsájtani?Én nem várom el tőled,mert nem érdemlem meg...és elfogadom,ha nemet mondasz.Elfogadom,ha te sem akarsz többe látni és nem akarsz beszélni velem-mondtam és mondtam megállás nélkül,mire Louis végre félbe tudott szakítani.
-Megbocsájtok!-szólt közbe,mire vettem egy mély levegőt.
-Köszönöm!-válaszoltam mosolyogva,mire feleszméltem Niall már eltűnt.Nem tudom mikor léphetett le,de én annyira beleéltem magam a szófosásomba,hogy észre sem vettem.
-Ugye nem haragszol,hogy Niall-nél vagyok?-jutott eszembe hirtelen.
-Nem-válaszolta.
-Biztosan?
-Biztosan.
-Louis...tudod...nem szeretném,ha most félre értenél engem,de azon gondolkodtam,hogy mi lenne,ha...-nyögdécseltem.-Nehogy azt hidd,hogy erre most csak,ezért következtettem,mert Harry-nél elcsesztem mindent,hanem mert miután elveszítettelek rájöttem,hogy mennyit is számítasz.
-Újra kezdhetjük.
-Komolyan?-lepődtem meg.
-Komolyan-erősítette meg.
-És...nem baj,hogy itt alszom ma Niall-nél?
-Hacsak nem csináltok semmit akkor nem-nevetett ki.
-Nem állt szándékomban-nevettem el magam.
-Na jól van!Menj aludni és holnap találkozunk.
-Jó éjszakát!-búcsúztam el.
-Jó éjt!-köszönt el,majd mosolyogva raktam le a telefont.Megkerestem Niall-t,hogy visszaszolgáltassam hozzá a mobilját.A nappaliban ült a téve előtt egy sörrel a kezében.Leültem mellé és visszaadtam neki a telefont.
-Kérsz?-kérdezte.
-Nem,köszi-utasítottam vissza.
-Na?Szent a béke köztetek?
-Igen-válaszoltam vidáman.
-Ugye,hogy megmondtam?
-Igen-helyeseltem.-Mindig igazad van.
-Sajnos mindig...-motyogta halkan.
-Lefekszem-közöltem.
-Menj csak.Én még tévézek egy kicsit-válaszolta.
-Mindent köszönök!-öleltem magamhoz.Viszonozta az ölelést,majd felmentem az emeletre a 'szobámba' és elszenderültem.