21.rész

*És meghoztam az új évad,új részét^^

Hát...szinte mindenki Harry-re voksolt,miszerint ő került kórházba,de nem :D Szóval bocsi.*

Annyira látszott rajta a zavarodottság,amint belépett a kórterembe Lou kezét fogva és meglátott engem.Mivel játszom a sértődőtett -részben tényleg az is vagyok- és,hogy mennyire nem érdekel mi is van vele még csak rá sem néztem.Legalábbis úgy,hogy ő észre vegye.De az igazság az,hogy igenis érdekel mi van vele és hogy van.Képtelenség lenne elmondani mennyire hiányzott ezalatt a több,mint egy hét alatt,amíg nem láttam.Bár az is az én hülyeségem  volt,mert csak be kellett volna mennem az egyetemre és láthattam volna,még ha nem is járok már az órájára a folyóson biztos összefutottunk volna,de túl makacs vagyok,mint ahogy Niall is mondta.Én inkább a kolesz szobában durcáskodtam egyedül,egymagamban vagy éppen elmentem gyúrni,hogy levezessem a feszültséget.Viszont,amikor elcsicseregték nekem a madarak,hogy mit szándékozik Lou tenni,muszáj voltam előrukkolni valamilyen tervvel,ha még vissza akarom valaha kapni Adeline-t és vissza akarom kapni.
Ez persze még csak a kezdett.Ma csak látni akartam végre őt és...hát egy kissé tönkre tenni a szünetüket már az első napon.
Lou bármelyik percben bejelentheti Adeline-nak a tervét,aki rögvest bele is menne,de nem hagyhatom.Akkor már tényleg semmi esélyem sem lenne.Csak egy nagy botrány keletkezne,amit nem engedhetek meg.
Szóval a tervem lényegében az,hogy Lou-t eltávolítom Adeline-tól csak pár percre ,hogy kettesben maradjunk és...elcsábítsam.Aljas vagyok,de még nem végeztünk.Nem adhatom át Lou-nak.Ő nem ezért jött vissza.

 Ráadásul Niall-ön sem tudok kiigazodni.Először segít nekem,majd Adeline-t védi és segít Lou-nak.Aztán kitalálta,hogy ő is jön az egyetemre,de persze csak azért,hogy segítsen nekem.Most is benne volt ebben a kis buliban szó nélkül.Felajánlotta,hogy majd ő előadja.

Nem tudom mi van vele.Fura,mint mindig.
A tervünk nem más volt,mint elhitetni Adeline-al és Lou-val,hogy Zayn kórházba került.
De persze kutya baja sincs.Csupán csak lefizettünk egy dokit a kórteremért és,hogy begipszeljék Zayn lábát,mintha eltört volna.Mondtam már,hogy aljas vagyok?
-úr isten!Jól vagy?-rohant Adeline Zayn-hez,így elengedve Lou kezét.
-Igen,ez a második nevem,de te nyugodtan hívhatsz Zayn-nek is-vigyorgott szemtelenül Zayn.
-Semmi baja!-mondta Adeline,majd magához ölelte.
-De!Nézd a lábam.Be van gipszelve.Eltört-mutatta szomorúan Zayn.Teljesen beleélte magát a szerepébe.
-Nem is kellett volna,így ide rohannotok.
-Niall úgy állította be,mintha élet-halál
 között lenné-vetett Lou egy szúrs pillantást Niall-re.
-Bocsi.Én sem tudtam akkor még  pontosan,hogy mi baja van-védte meg magát nIall.
-Mindegy.Jobb,hogy itt vagyok-mondta Adeline.
-Viszont-szólt közbe Lou.-Mennünk kéne-kocogtatta meg az órája tetejét.

-Még csak most jöttünk-A ház megvár.Remélhetőleg nem növeszt lábat és nem szalad el.
-Oké.Fél óra-utasította Lou,majd Adeline bólintott egyet és visszafordult Zayn.hez.Mióta lett ő ilyen?Csak,úgy hagyja,hogy Lou dirigáljon...
Mindegy is.Ezt későbbre helyezzük.Muszáj most beszélnem vele.Kettesben!
Niall-re pillantottam segítség kérőn,hogy találjon ki valamit.A szemeit fogatva kezdett el filozofálni.
-Mi lenne,ha lemennénk a büfébe?Megéheztem...
-És hozhatnánk valamit Zayn-nek is-mondta Liam.
-Persze,menjünk!-pattant fel Adeline.
-Ne,maradj csak-nyomta vissza Niall a vállánál fogva.-Majd Lou hoz neked.
-Mit kérsz?-kérdezte Lou Adeline-tól?
-Csak egy kávét,köszönöm-felelte.
-Zayn?-kérdezte Liam.
-Hmm...szeretnék valami nasit.Borzalmas volt az ebéd és üdítőt is és szenyát-sorolta.
-Niall nem eszik ennyit!-mondta Liam.
-Hé!-szólt Niall.
-Jobban járunk,ha hozzuk az egész büfét-mondta Liam,majd elindult.
Lou megcsókolta Adeline-t,majd az ajtó felé indult,de félúton megállt.Mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult.
-Te nem jössz?-kérdezte.Egész idő alatt próbáltam csendben lapulni az egyik sarokban és meg sem szólalni pedig sokszor közbe szóltam volna.Reménykedtem,hogy nem vesz észre vagy megfeledkezik rólam,de hogyan is tehetné?
-Zayn-el maradok,ha bármi történne,míg elmentek.
-Sietek-jegyezte meg és kilépett az ajtón,majd becsukta maga után.
Nem tétováztam tovább felálltam és leültem Adeline-al szemben Zayn másik oldalára.Néztem őt,majd gyorsan elkapta a tekintetét.
-Na!-lökött vállba Zayn.
-Khm-köhintettem,de nem figyelt rám Adeline.-Khm!-köhintettem még egyet,de továbbra sm nézett rám.
-Jól vagy haver?-kérdezte Zayn.

-Persze...csak kiszáradtam,te seggfej!-ütöttem fejen.
-Nem bántjuk a beteget!-szólt rám Adeline.
-Igen,ahogy mondja-helyeselt Zayn.
-Bocsánat...a múltkoriért is.-mondtam halkan,de érthetően.
-Az én hibám volt.Sajnálom,hogy ennyi gondot okoztam-válaszolta.
-Ugyan!Képtelen lennék rád haragudni.-fogtam meg a kezét,ami az ágyon pihent.Dermesztő hideg volt és puha,selymes,mint mindig annak idején is.Zayn felváltva nézett hol engem,hol Adeline-t.-Bocsáss meg nekem!Minden hülyeségemért Adeline-néztem mélyen a szemébe.
-Nem lehet-válaszolta,majd kinyílt az ajtó és gyorsan elkapta a kezét.
 -Tényleg nem sietted el-vettetem egy szúrós pillantást Lou-ra,aki csak fél mosolyra húzta a száját,majd átadta a kért kávét Adeline-nak.Liam Zayn ágyára dobálta a nasikat és a szenyákat,amit Zayn kért,Niall pedig teli kézzel ült le a sarokban lévő fotelba,majd neki látott a lakmározásnak.
-Adj nekem is-kaptam ki a kezéből egy fél szendvicset.
-Hé!Azt meg akartam enni!
-Ott van még vagy öt-mutattam az ölébe.
-De mindegyik más-panaszkodott.-És te elvetted a szalámisat.-válaszképpen csak beleharaptam a megrágott szendvicsbe.