9.rész

*Megérkeztem a következő résszel és örömmel jelentem be,hogy elértük a 1000 megtekintést :3 Komizni és feliratkozni,ha kíváncsi vagy és nyomon szeretnéd követni a történetet:))*

-Kezdjük!-kiabáltam,mint csapat kapitány és elkezdődött a meccs.Még gyorsan körbe néztem a nézőtéren,ahol rengeteg ember volt,de Daisy nem volt köztük.

-Gyerünk Harry!A csapat számít rád!-mondtam magamnak és kicseleztem egy játékost,majd a kaput vettem célba,de ekkor nekem rohantak és elvették a labdát.

-Passzolj!-kiabálta Lou,de akkor is erősködtem.Én akartam gólt szerezni.

-Basszus Harry!Vesztésre állunk-mondta Lou,mikor egy kisebb szünetet tartottunk.

-Tudom-válaszoltam.

-Csere!-kiabálta az edzőnk.-Aaron,te állsz be Harry helyett,míg összekaparja magát-fújt a sípjába.

-Bocsi haver-mondta Aaron és felállt.Remek.Kispadra ültettek.Nem is az én hibám.Ha Daisy nem sokkol le a hírével,akkor biztosan nyerésre állnánk.

Míg én a történteken és a meccsen gondolkodtam valaki helyett foglalt mellettem.

-Mit keresel itt?-néztem oldalra és megláttam Daisy-t.

-Eljöttem a meccsedre.

-Hol hagytad a barátodat?-fordultam a pálya felé.

-Lemondtam.De te mégis mi a francért ücsörögsz itt?

-Vesztésre álltunk miattam.

-Azonnal húzz vissza a pályára és adj bele mindent!-utasított.-Küldje vissza őt a pályára!-kiabált az edzővel.

-Most nem tudom-válaszolta az edző neki.

-Vissza kell menni a pályára.

-Dehogy!Majdnem elvesztettük a meccset. 

-Küldje már vissza az isten szerelmére!Akkor fogják elveszteni,ha nem megy vissza Harry!-mondta és ez volt a végszó.Daisy meggyőzte az edzőt.

-Sok sikert!-súgta a fülembe,majd visszafutottam a pályára.És remekeltem.Sikerült gólt lőnöm.Bár még mindig zavart a tény,miszerint Daisy-nek barátja van,de megnyugtató volt,hogy mégis lemondta és helyette eljött a meccsemre.Ha nem jött volna el biztos vagyok benne,hogy vesztettünk volna és,ami a győzelem után történt rettentően megdöbbentő,elképesztő és jó érzés volt.Daisy a foci pályára futott és a nyakunkba ugrott.Erősen magához szorított engem,Lou-t és Aaron-t is.A szemeim kidülledtek a meglepettségtől és mosolyogva öleltem őt vissza,majd zavartan engedett el.
-Gratulálok!-mondta,majd megigazította a ruháját és visszasétált a nézőtérre.Pillanatok alatt sok minden lejátszod a fejemben.Végül a szívemre hallgattam az eszem helyett és Daisy-hez futottam.Hátra fordult,velem szemben és farkas szemet néztünk,végül magamhoz öleltem.
-Köszönöm!Ha nem lennél itt nem sikerült volna.Örülök,hogy mégis elfogadtad a meghívásomat-súgtam a fülébe.Legalábbis szerettem volna,hogy csak ő hallja,de a nagy hangzavar miatt muszáj volt kiabálnom.
-Én hívtam meg-szólalt meg egy harmadik hang mögülünk. 
-Nem-fordultam Lou felé a fejemet rázva.
-De igen-erősködött.
-Daisy?-néztem a lányra,akitől vártam,hogy majd igazságot tesz kettőnk között,de addigra már sehol sem volt.A hűlt helye maradt csak ott nekünk.
-Hova tűnt?-kérdeztem Lou-tól,de ő sem tudta.

A meccs után beültünk egy 
pub-ba,ahol megünnepeltük a győzelmünket.
-Aaron,te tudsz valamit?-fordultam az említetthez.
-Mi?-kérdezte.
-Daisy-vel kapcsolatban...
-Mégis mit tudnék?-kérdezte nevetve.
-Nem tudom-vontam meg a vállam.Igaz,még Lou sem olyan hülye,hogy Aaron-nal ossza meg a gondolatait.-Nem bántásként,de elég üres fejű és hamar elkotyog mindent.
-Lou nem mondott semmit?
-Nem-rázta meg a fejét.Ha mondott volna neki valamit, Aaron most biztos elmondaná.Míg én Aaron-t faggattam észre sem vettem,hogy Daisy is csatlakozott a társasághoz.
Ha nem lenne itt a többi tanár is akkor biztos vagyok benne,hogy ő sem jött volna el.Szerintem a pályáról is azért tűnt el olyan hirtelen.Nem sok mindenki figyelt fel ránk,de ha egy ember is elkezd pletykál dolgokat,sem rá,sem rám nem vetne jó fényt.
-Daisy,beszélhetnénk?-ültem le mellé.
-Mondd-válaszolta.
-Lou miatt vagy miattam jöttél el?
-Miért olyan fontos ez?
-Mintha nem tudnád!
-Tudod Haryy...itt te vagy az egyetlen,aki nincs tisztában a dolgokkal.
-Ezt hogy érted?-lepődtem meg.Mi az,hogy nem vagyok tisztában a dolgokkal?Mégis milyen dolgokkal kéne tisztában lennem?
-Rájössz idővel,csak ne legyen túl késő akkor már-mondta,majd felállt mellőlem és elsétált.Annyira elegem van már ebből.Miért nem lehet érthetően elmondani?Miért kell ennyire túl komplikálni?
-Figyeljetek,én haza megyek,majd találkozunk holnap!-köszöntem el a csapat táraimtól.
-Már mész is?-kérdezte Aaron.
-Ja.Elfáradtam.
-Megyek veled-mondta Lou.
-Nem kell.Maradj csak-utasítottam el az ajánlatát.
-Jó-egyezett bele,hiszen csak kedvességből ajánlotta fel.Már ,ha van nála olyan.
Igazából magam sem tudom,hogyan 'dolgozzam' fel a hallottakat.Daisy,aki szinte velem egy idős a matek tanárom,aki az elején eléggé elutasító volt,de azóta már volt a próbánkon és most a foci meccsen is.Persze én voltam az,aki meghívta őt elsőnek,legalábbis szerintem,de nekem mindig nemet mond,viszont Lou-nak egyre gyakrabban mond igent.Ha nem tudnám,azt hinném,hogy Lou és Dais összejöttek.
Ami teljesen képtelenség,hiszen Daisy-nek nem tetszik Lou.
És a munkáját sem akarja kockáztatni.