6.rész

*Haliibogyók! :3 Megérkeztem a 6.résszel.A következő rész már egy kicsit izgalmasabb lesz *.* Puszii*

Niall-el viszonylag hamar kibékültünk és tisztáztuk a dolgokat.
Niall a tiszteletemre,miután szépen összevesztünk írt egy rövid kis dalt,amit megmutatott és csak nevettünk rajta.Hirtelen felindulásból összedobott munka.Néha azok a legjobbak,de ez nem az volt.
Most bepótoltam az időt,amit nem töltöttem velük,így hajnali,jobban mondva már reggel fél ötre értem vissza a koleszba.
-Harry...tudod először attól féltem,hogy majd az egyetem fog mindent megváltoztatni.Nem fogsz velünk annyi időt tölteni,mint azelőtt,de most félek,hogy Daisy...
-Mi van Daisy-vel?-szakítottam félbe.
-Én csak...semmi...-rázta meg a fejét.
-Mondd-szóltam rá.Most már felkeltette bennem a kíváncsiságot.
-Úgy gondolom jobb lenne,ha békén hagynád-fejezte be,amire leesett az állam.Miért hagynám békén?Miért mond egyáltalán ilyeneket?
-Mi?-kérdeztem.
-Fogadd el,hogy ő nem hajlandó kockáztatni a munkáját.Nem akar veled összejönni.
-Nem,ha most feladom akkor Lou megszerzi.
-Dehogy!Csak szórakozik.Nem kell neki Daisy.
-Figyelj Niall,Daisy nem egy tárgy,amiről így beszélhetsz.
-Látod...erről beszélek.
-Most megint össze akarsz veszni?
-Dehogy!
-Akkor meg?Hanyagoljuk most Daisy-t.
-Rendben-talán...de csak talán,lehet hogy igaza van Niall-nek.Tényleg nem lenne értelme küzdeni érte?
-Niall...holnap suli után jövök,de most megyek-búcsúzkodtam.
-Jó,szia!-köszönt el,majd a többiektől is elköszöntem.
Lou pedig már hat órára jött,hogy felébresszen.Hát mondhatom mennyire örültem neki.
-Kelj!Mennünk kell-rántotta le rólam a takarót.
-Nem-nyöszörögtem.
-Harry,komolyan minden egyes nap ezt fogod eljátszani?!
-Chh...-válaszoltam,majd Lou eltűnt pár percre,így újra álomba merültem.
A következő percben pedig egy hideg pohár vizel öntött le.
-Jó,jó,basszus fent vagyok!-kiabáltam.
-Én is így gondoltam-válaszolta nevetve.
Cseppet sem volt vicces.Már fent voltam-duzzogtam.
-De nem keltél ki az ágyból!
-Jó!-elmentem lezuhanyozni,majd felöltöztem és indulhattunk is tanulni.
-Tegnap eléggé kibuktak a srácok,hogy nem jöttél próbára-hoztam szóba a tegnapi dolgokat.
-Te voltál?
-Tanultam-mutattam fel a beadandót-De aztán este átmentem.
-Majd ma megyek.
-Lou-állítottam meg-Nem hazudhatsz nekik.Ők a barátaink.Niall tegnap teljesen kétségbeesett és,olyat vágott a fejemhez,hogy tudja,hogy ki fogunk lépni a bandából.
-Na és?Mi van,ha így lesz?
-Tessék?-akadtam ki.Most már ő is kezdni?Ezek teljesen megbolondultak.
-Semmi.Csak poénkodtam-nevetett-Na jól van,majd összefutunk szünetben-köszönt el.Beültem magyar órára,ahol már Aaron koptatta a padot.

-Kár,hogy nem jöttél tegnap velünk.Nagy buli volt-mesélte.
-Aha,és kész a matekod?
-A mi?-húzta össze a szemöldökét.
-Matek.Beadandó.Daisy kérte.Mára-böktem a homlokára,mire csak vállat vont.Hát persze.Én órákat küszködök ,ő meg csak vállat von és ennyi.El van intézve.
A tanár bejött,majd elkezdett órát tanítani,de Aaron-nal együtt elaludtunk.A csengő hangjára keltünk fel.Az a jó,hogy ezeken az órákon vagyunk vagy százan,így a tanár nem igazán szúrja ki,hogy valaki elaludta vagy nem is foglalkozik vele,hogy százból négy alszik az óráján.Nem úgy,mint Daisy,akivel a következő óránk volt.
Bezzeg nála csak tizenketten vagyunk,de lefogadnám,hogyha százan lennénk is észrevenné,ha valaki elbóbiskol az óráján.
A beadandót mindenki odaadta neki még az óra előtt,amit gondolom csak holnapra fog kijavítani.Aztán leültünk Aaron-nal a szokásos helyünkre és Daisy belekezdett magyarázkodásba.
Én nem akartam pont az ő óráján elaludni,de annyira finom hangja volt,hogy megtettem.
Persze nem örült neki.Arra ébredtem,hogy a naplóval vág fejbe.
-Aú-fogtam a fejem.
-Az én órámon nem alszik senki!Még te sem!-bökött felém,majd dühösen visszament az asztalához-Mellesleg Harry...ha így folytatod át kell,hogy tegyelek a kezdő csoportba.Borzalmas lett a beadandód-nézett bele és csak,így egy pillantásból megállapította,hogy mennyire pocsék lett.
Pedig annyi időm elment rá.A semmire.
Feltettem a kezem,hogy visszavághassak valamivel.
-Igen?-kérdezte.
-Aaron még csak meg sem írta-árultam be barátomat,aki rögvest rám nézett érhetetlen fejet vágva.
-Igen,de ő haladékot kért.Egyébként nem másra kell hivatkozni-zárta le a témát.Remek.Nekem is mondhatta volna,hogy lehet haladékot kérni.
-Kösz,hogy beköptél-mondta Aaron.
-Bocs,de tényleg kaptál haladékot?
-Aha.Csak kértem és kaptam-kacsintott.
-Harry,beszélhetnénk?-kérdezte Daisy csöngetés után.
-Persze-baktattam le mellé.
-Aaron megtennéd,hogy kint vársz?-nézett Daisy Aaron-ra,aki megállt mellettem.
-Ja-válaszolta és kiment.
-Figyelj...komolyan mondtam az előbbit.Ha nem szeded össze magad kénytelen leszek kicserélni valakivel,abból a csoportból.Nem értem miért nem megy...tegnap segítettem is.
-Tudom,de akkor sem megy.Egyedül nem.
-Mondtam már.Keres fel egy tanárt.
-Mi lenne,ha te segítenél?-kérdeztem.
-Csak egyszeri dolog volt.Nem érek rá folyton.
-Nem is kell.Csak néha.
-Nem Harry.Keress más tanárt-hagyott magamra az üres teremben.