15.rész

*Elsősorban.Elkészítettem életem első fejlécét szóval kérlek nézzétek el nekem,amiért béna lett.Másodszor.Mielőtt elolvasnád ezt a részt mindenképp olvasd el ezt a pár sort előtte.Szeretném felhívni a figyelmeteket arra,hogy nem vagyok Larry utáló,nem vagyok Elounor utáló és Taylor utáló sem,ami azt jelenti mind a hármat szeretem csak most ez illett ide.Nagyon sokat törtem a kis buksim,hogy mégis hogyan oldjam meg ezt a részt és ezt született meg belőle.

Még valami!Mivel imádom Niall-t ezért képtelen voltam kihagyni őt,így most egy kis Niall-ös rész is lesz^^.Jó olvasást és szavazzatok oldalt,hogy legyen második évad-e vagy sem.Tudom,hogy még kevés rész van,de lassan lezárul az első évad:))*

-Louis...kérnék tőled valamit-ültem fel az ágyra vele szemben és megfogtam a kezét.

-Mondd csak-mosolygott rám.

-De mielőtt elmondom ígérd meg,hogy nem mondasz nemet.

-Rendben...-válaszolta,majd azonnal meg is bánta.

-Hadd feküdjek le Harry-mondtam ki gyorsan,majd becsuktam a szemem.Talán percekbe tellett,mire Louis felfogta,amit mondtam és végre válaszolt.

-Ugye csak viccelsz?-nevetett kínosan,miközben kezével beletúrt a hajába.

-Louis...csak...

-Daisy!Ezt nem gondolhatod komolyan.Ilyenre kérsz meg?Hogy a barátnőm hadd feküdjön le a legjobb barátommal?-szaladt a szemöldöke a plafonig.

-Louis...megmagyarázom-fogtam meg a kezét,hátha azzal letudom nyugtatni.

-Eldobom az agyam!-lökte el a kezem.-AMióta csak együtt vagyunk azzal áltatom magam,hogy 'Lou!Daisy tényleg szeret és nem csak Harry miatt van veled'.

-És ez így is van.

-Francokat!Akkor mégis,hogyan kérhetsz tőlem ilyet?!

Én...úgy hiszem...hogy...ha...-nyögdécseltem,majd csúnyán félbeszakított

-Ha majd lefekszel vele minden a régi lesz.

-Nem.-ráztam meg a fejem hevesen.

-Miért Daisy?Miért akarod ezt?Mire jó neked?Mi értelme annak,hogy feltépd a sebeket?!Miért jöttél vissza?Akkor elmentél...miért?!-ordított,amitől sírásra késztetett.Megijedtem tőle.Még soha nem láttam őt,ilyen dühösnek.-Oh,istenem!-kapott a fejéhez,majd újra visszaült az ágyra velem szemben és magához ölelt.-Sajnálom-súgta a fülembe.-Hiba volt újra reménykednem kettőnkben-mondta,majd ezzel elengedett és felállt.

-Louis...

-Elmegyek Daisy.Tégy,amit jónak látsz.Én többet nem szólok bele-lehelt egy puszit a homlokomra és elment.Elvesztettem őt.

A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz ,majd átkaroltam és úgy sírtam.Én nem akartam megbántani őt.Soha nem akartam neki fájdalmat okozni.Soha.

A könnyeket gyorsan letöröltem az arcomról és a telefonhoz nyúltam.Második csörgésre már fel is vette.Féltem beleszólni.Attól tartottam,hogy Louis már mindenkinek elmondta,ami történt.

-Daisy?-kérdezte.

-Igen,itt vagyok-válaszoltam.-Át tudnál jönni?-kérdeztem.

-Tisztában vagy vele,hogy hajnali kettő?-Tudom és sajnálom,de muszáj beszélnem veled,kérlek.

-Rendben.Már úton vagyok-válaszolta,majd végett ért a beszélgetés.

Elmentem a fürdőbe arcot mosni és kissé rendbe szedni magam.Negyed óra múlva meg is szólalt a csengő.Kinyitottam az ajtót és beengedtem Niall-t.

-Köszönöm,hogy átjöttél.

-Tudod,hogy számíthatsz rám-simította meg a karom,mitől újra könny szökött a szemembe.

-Mi a baj Daisy?-kérdezte kedvesen.-Hol van Lou?-folytatta,miközben én levegő után kapkodtam a sírás miatt.-Daisy,ezzel nagyon megrémítesz.Összevesztettek?

-Még ha csak összevesztünk volna-szipogtam.

-Üljünk le-invitált a kanapéra,majd helyett fogaltunk mindketten.

-Csinálnál nekem egy kávét?-kérdetem meg.

-Kávét?Inkább egy teát,rendben?

-Rendben-bólogattam. Niall gyorsan készített egy teát,majd a kezembe nyomta és visszaült mellém.

-Szóval...mesélj,min kaptatok össze megint?-kérdezte és egy apróbb mosolyt véltem felfedezni az arcán.Azt hitte ez csak egy újabb kis vita,de nem.Ez most komolyabb volt  többinél.

-Ezt most nem olyan-fordultam el.

Elmondod,ha már áthívtál így az éjszaka közepén vagy hozzam a fogót és azzal húzzam ki belőled?-kérdezte,majd önkénytelenül is elmosolyodtam.

-Louis-t...szóval...hát...megkértem,hogy hadd feküdjek le Harry-vel-mormoltam el a végét,majd újra elfordultam.Nem szerettem volna a szemébe nézni.

Niall nem válaszolt.

-Nem válaszolsz semmit?-kérdeztem,de még mindig nem fordultam vissza hozzá.

-Mégis mit mondjak?-kérdezte.-Mondjam,amit hallani szeretnél vagy az igazat?
-Melyik a jobb?
-Egyik sem-nevette el magát.
-Akkor...mond azt,amit te látsz.
-Én?Hm...Úgy gondolom még mindig szereted Harry-t.-még csak egy mondatott mondott,de máris szúrni kezdett tőle  a szívem.-Fáj neked,hogy nem úgy törődik veled.Fáj,hogy nem emlékszik rád.Mert neked ő a mindened.Hiába mentél el akkor,azt hitegetve 'Így,majd könnyebb lesz',nem lett az.Azt hitted,hogy majd elfelejted,de helyette ő felejtett el,s azért mert nem voltál ott vele,mikor szüksége lett volna rád.Úgy látom csakis miatta jöttél vissza,mert bár te azt mondod már lezártad a történteket,nem igaz.Még mindig érzel iránta valamit és mindketten tudjuk jól ,hogy mit.Viszont!-emelte fel az ujját.-A tudat,hogy Lou akkor,régen mit tett érted és mennyire szeret az első pillanatól fogva,arra a döntésre késztette részben a szeretett hiányod miatt is,hogy összejöjj vele.Próbáltad szeretni őt és szereted is,de nem úgy,mint Harry-t.Hiszen mégis csak ő volt az első fiú az életedben.Ő volt az első szerelmed.
Emlékszem,úgy tervezted,hogy majd hozzáköltözöl vagy együtt megszöktök.Bármire képes lettél volna érte-mondta,majd egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon.Valóban,így terveztem.Terveztük.
-Ha akkor este nem történik az a baleset...talán még mindig együtt lennénk-szaladt ki a számon.

-Talán,de nem olyan biztos.Hadd folytassam-kért szót,mire bólintottam,így tovább mesélt.-Három napja tartott,te mégis olyan vadul beleszerettél,hogy akármit megtettél volna.A szüleid a rendőrökkel kerestettek,de te ki sem mozdultál Harry-ék házából egy pillanatra sem.Lou teljesen kétségbeesett.Ellenszegültél neki és nem hallgattál rá,pedig ő csak jót akart neked.
Késő este volt.Mindannyian ott voltunk,kivéve Lou-t és a kanapén ülve néztük a tévét,miközben hülyéskedtünk.
Harry telefonja megcsörrent,mire kényelmesen odabotorkált és felvette a kagylót.Mindenre számított csak arra az egyre nem,hogy a közeli kórház keresi őt azzal,hogy a szülei ott vannak és lehetséges,hogy nem élik meg a reggelt.Harry eszeveszetten rohant be a kórházba a tudomásunkra sem adva,hogy mi történt.
Ott hagyott téged,ahogyan engem,Liam-et és Zayn-t is.A mobilját nem vette fel,hiszen kit is érdekelne hogy ki hívja őt,olyankor,mikor a szülei haldokolnak-a szavai késként hatoltak belém.Minden egyes szava fájt,amit kiejtett a száján.A levegő vétel is fájdalmat okozott.-És mit tettünk ezek után?Vártunk.Csak vártunk és reméltünk.Bíztunk benne,hogy hamarosan visszajön vagy legalább valami hírt kapunk róla,de nem jött hír,ahogyan Harry sem.
Emlékszem egy ideig nálam húzódtál meg,majd Liam-nél és Zayn-nél is.De ő nem jött.Végül te-mutatott rám,hogy megerősítse mondani valóját.-Úgy döntöttél,hogy nincs több időd várni rá.Neked lépned kell,s léptél is.Összepakoltad a cuccodat,majd se szó,se beszéd és felszálltál egy vonatra.Még csak egy levelet sem hagyva magad után.
Elutaztál a nagynénédhez.Soha többet nem hallottunk rólad augusztus 26.-ig. Mikor is visszatértél és első utad idevezetett hozzánk.
És hogy Harry min ment keresztül?Fájdalom.Egy nagy fájdalom volt az egész élete.A szülei meghaltak,te eltűntél és mi még csak megmondani sem tudtuk,hogy hol vagy.Rád lett volna szüksége. Törődésre,vigasztalásra,szeretettre volt szüksége.Mi hiába voltunk ott,az mégsem volt ugyanaz.Keresett téged.Mindenhol keresett.Végül feladta.Nem talált meg.Lou nem bírta sokáig nézni,hogy Harry mennyire egy szar helyzetben van,így megbocsájtott neki.Szüksége volt a legjobb barátjára,de sajnos ez sem tudott rajta segíteni.
Igen,droghoz nyúlt,de szerencsére hamar közbeléptünk,így megakadályoztuk,hogy nagyobb kárt tegyen magában.Próbálta erősnek mutatni magát,de nem volt az.Teljesen összetört lelkileg és testileg is egyaránt.
Rábeszéltük,hogy vegyen részt egy kezelésen.Egy pszichológiai terápián.Beleegyezett,hiszen az sem érdekelte volna már,ha kitörik a harmadik világháború közben.
Az elején rettenetes volt.Úgy éreztük egyáltalán nem sikeres a terápia,de idővel mégis csak bevált.
Ahogy minden rosszat,téged is elfelejtett.Nem azért,mert te rossz emlék voltál,de akkor annak titulált a doki,miszerint ott hagytad egymagára.
Igen,végre meggyógyult.Újra hasonlított a régi énjére.Vidám volt. Mindig azon voltunk,hogy egy olyan szót sem ejtsünk ki a szánkon,amitől újra a padlóra kerülne,de sajnos ez nem csak rajtunk múlott.Csak aztán jött ez a Larry-s dolog.
-Igen,olvastam róla-szakítottam félbe,miközben a könnyeimet töröltem le az arcomról.-Az összes újságot,cikket elolvastam,ami rólatok szólt.Az összes zenéteket meghallgattam és a filmjeiteket is megnéztem.Azt hittem,majd segít és közelebb érzem magam hozzátok,de nem.Nem ti voltatok.Mások voltatok,mint valójában.-Niall bólintott és tovább mesélt.Lassan a végéhez közeledtünk.
-Az,hogy ez a Larry-s dolog elkezdődött Harry újra a padlóval találta magát szemben.A sok Larry shipper már annyira elhitette vele,hogy ő maga is hitt abban,hogy több van közte és Lou között.Persze ezt a menedzsment nem hagyta szó nélkül,így Harry-t és Taylor összeboronálták,ahogy Lou-t és Eleanor-t is.Harry sebei újra feltépődtek.Emlékezett minden rosszra,ahogyan rád is.Ismét pszichológushoz kellet járnia kezelésekre,aki újra talpra állította őt,mielőtt még nagyobb baj lett volna.
Sokáig bírtad Daisy-nézett a szemebe.-De még tovább kellett volna,míg el nem felejted.

-Hidd el próbáltam.
-Harry már nem a régi.Ő már nem az a tizenéves fiú,akibe régen beleszerettél és még mindig szereted.Te abba a fiúba vagy szerelmes még mindig.Ő viszont már nem a régi.Elfelejtette azt a lányt.Ő most Daisy-be szerelmes.Neked ez még sem elég.
Figyelj-fogta meg a kezem.-Nem akarok beleszólni az életedbe.Nem akarlak befolyásolni,de azért meséltem most el ezt neked,hogy tudd min is ment keresztül Harry és értsd meg a mi nézetünket is.Nekünk sem volt könnyű.Lou-nak sem volt egyszerű.Elvesztette a lányt,akit szeretett és részben a legjobb barátját is.Erre te újra felbukkantál reményt adva neki.Bízott benned.Bízott abban,hogy ez valódi és nem Harry miatt csinálod.Bízott abban,hogy tényleg szereted őt,hiszen ő mindig is csak erre vágyott.Átverted őt Daisy.Figyelj!-törölte le a könnyeimet az arcomról.-Én nem haragszom rád.Sosem haragudtam rád.Elfogadtam a döntésedet.Elfogadom a mostanit is akármi is lesz az.Nem ítélkezem feletted.De gondolj bele,hogy Harry mennyit küzdött,azért hogy elfelejtse a rosszat.Ha úgy érzed,hogy muszáj vagy tudni,amit tudni szeretnél-nézett rám rosszallóan.-Akkor tedd ,amit jónak látsz.-mondta,majd Louis jutott eszemben.Ő is ezt mondta.
-Daisy,te arra vagy kíváncsi,hogy az a régi fiú,aki a szíve mélyén lapozik vajon szeret-e még téged.Tudni akarod,mert neked nem a mostani énje kell.Akármennyire is szeret most.Hiába szeret Harry,Lou vagy én téged ez nem érdekel.Figyelmen kívül hagyod,mert neked a régi Harry kell csak is kizárólag ő-fejezte be,de a végét szinte már nem is hallottam.Megragadtam egy bizonyos résznél.
-Megismételnéd,kérlek?
-A régi Harry-t akarod-mondta.
-Igen,amit előtte mondtál.
-Téged más nem érdekel-nézett furán.
-Azelőtt-sürgettem.
-Nem érdekel,hogy szeret Lou vagy a mostani Harry-ismételte.
-Nem ezt mondtad.
-Igen,Tudom.Azt mondtam,hogy én is szeretlek és téged ez sem érdekel.Nem veszed észre,mert csakis Harry-t látod.
-Niall...
-Semmiség-legyintett.-én szinte mindenkit szeretek.
-De...mégis mióta?
-Azt hiszem,amióta Lou-val vagy-nevetett.Nem fedeztem fel rajta,hogy kipirulna,dadogna esetleg verejtékezne.Egyáltalán nem volt kínos számára.
-Voltam-javítottam ki.
-Ne aggódj-szorította meg lágyan a kezem-Nem foglak akadályozni.Téged amúgy is mindenki szeret,hiszen te voltál az első lány barátunk az életünkben.
-Oh,Niall...
-Na jól van.Azt hiszem elég volt ennyi mára-állt fel.
-Ne menj még el-kérleltem.
-Rendben-mosolygott rám.Bekísért a hálószobába és betakart,de mikor kifele indult volna a karja után kaptam.
-Kérlek ne hagy egyedül,míg elalszom-néztem rá kétségbeesetten. Arrébb csúsztam az ágyban,így ő leült mellém és simogatta a karom,míg el nem nyomott az álom.