14.rész

*Nagyon boldog vagyok,hogy elértünk a 2000 megtekintéshez és hogy egyre többen fedezik fel a blogom^^Köszönöm. Jó olvasást!*

-Te meg mit keresel itt?-nyitott ajtót Daisy.

-Beszélnünk kell-válaszoltam,majd az engedélye nélkül beléptem a házába.

-Harry-fogta meg a karom.-Várj!Inkább beszéljünk kint.

-Nem,menjünk be-erősködtem.

-Nagyon nagy a rendetlenség odabent.

-Nem érdekel-mondtam,majd kirántottam a karom a fogásából és bementem a szobába,ahol körül néztem.

-Harry!-futott utánam.

-Hol van?-kérdeztem.

-Nem tudom miről beszélsz-ingatta a fejét.

-Itt vagyok-jött elő Lou egy szobából.

-Hát persze-nevettem kínosan,majd közelebb léptem Lou-hoz és az ökölbe szorított kezemet az arcához emeltem,de az utolsó pillanatban még sem ütöttem meg.

Daisy-re néztem,akinek a kezei a számán pihentek és könnyezett a szeme.

-Szép húzás volt!-mondtam Lou-nak,majd Daisy felé indultam.Megálltam előtte és a fülébe súgtam.

-Soha többé nem akarlak látni!-majd kimentem a házból.

-Harry!-futott utánam Daisy.-Harry!Beszéljük meg!Elmondok mindent csak kérlek hallgass meg!

-Nem-álltam meg.-Nem érdekel.Csak...csak hagyj békén-ráztam a fejem.

-Harry!Ne menj el!Kérlek.Hallgass meg!-kiabálta,de már tényleg nem érdekelt.Becsaptak.Hazudtak mind a ketten.

Beszálltam az autóba és elhajtottam.Igen,a következő állomáshoz ahol megcsinálhatom a balhét.Lemerném fogadni,hogy mindannyian tudtak...tudtak arról...hogy Lou és Daisy...

-Szia Harry,mi hozott ide ijen későn?-kérdezte Zayn.

-Az autóm-válaszoltam.-Hol vannak a többiek?

-Odabent-mutatta.

-Remek.Te is gyere-intettem a fejemmel és beljebb mentem.

-Harry?-kérdezte Niall.

-Mind benne voltatok,ugye?-kezdtem a közepén.

-Mégis miben?-kérdezte Zayn.

-Daisy és Lou...mindannyian tudtátok,hogy együtt vannak és nem szóltatok,igaz?!-ordítottam.

-Harry nyugodj le-mondta Liam.

-Nem basszus.Nem nyugszok le.Tudtátok,hogy mennyit jelent nekem Daisy...tudtatok erről az egész dologról...és nem szóltatok!

-Ez nem a mi ügyünk volt-válaszolta Liam.

-A barátaim vagytok.El kellett volna mondanotok.

-Nem a mi dolgunk-hajtogatta Liam.

-Szólnotok kellett volna!

-Harry...értjük,hogy ez most rosszul esik,de nem mi tehetünk róla.-mondta Niall.

-Aha,értem.Akkor én sem szólok,majd hogy kilépek a bandából-mondtam végszóként,majd kimentem a házból és beszálltam a kocsiba.A fejemet a kormányba ütöttem.Már a sírás határán voltam.Én tényleg akartam őt.Mindennél jobban...miért pont Lou-t választotta?Tőlem akárkit csak ne Lou-t.

Lou egyáltalán nem érdemli meg őt.

Majd a nagy elmélkedésemet valaki megzavarta,aki a kocsi ablakon kopogott.Lehúztam,majd Daisy nézett be rajta.

-Harry...-fújta ki a levegőt.

-Nem megmondtam,hogy nem akarlak többé látni?-kérdeztem,bár igenis látni akartam,de akárhányszor ránéztem Lou jutott az eszembe.

-Sajnálom.
-Nem érdekel-húztam volna fel az ablakot,de lefogta.
-Én...én...csak...azt akarom,hogy magától jöjj rá.
-Mire?Hogy te és Lou együtt vagytok?Rájöttem.Nagyon remek.Most már békén hagynál?!
-Nem Harry...nem erre-sétált be a fiúk házába.Mégis miért ment most be oda?Miért jött ide?Tudom,hogy azt mondtam nem érdekel...de érdekel.Elegem van már ebből a titkolózásból.

*Daisy szemszöge*

-Mi történt?-kérdezte Niall,mikor helyett foglaltam mellettük a kanapén.

-Harry átjött és Lou-t kereste nálam,majd meg is találta.

-Daisy...mi kitartottunk eddig melletted,d ideje lenne elmondanod neki-mondta Niall.

-Tudom,de ha ettől ennyire kiakadt...akkor mi lesz,ha elmondom neki,hogy ki vagyok...?

-Azért akadt ki,mert nem tudja ki vagy-szólt Liam.

-Ha tudná...akkor is így vagy még rosszabban reagált volna-mondta Zayn.

-Nem...nem mondanátok el neki ti?-kérdeztem.

-Daisy...éppen most mondtuk el neki,hogy ez nem a mi dolgunk-válaszolta Niall.

-Rendben.Elmondom neki...a megfelelő pillanatban.

-Daisy,olyan sosem lesz-mondta Niall.

-Ne húzd tovább-mondta Liam.

-Az imént azt mondta,hogy kilép a bandából-említette Zayn.

-Tessék?-kérdeztem.

-Mielőtt elment ezt mondta...szerintem csak hirtelen felindulásból mondta,de tudod milyen makacs.Bármire képes-válaszolt Niall.

-Mikor jöttem akkor még az autója kint állt a ház előtt.

-Beszéltél vele?

-Mondjuk...csak még egy kis időt kérek és elmondom neki...rendben?-kérdeztem.
-Persze-válaszolták megértően.
-Nem lesz könnyű feladat-mondta Niall.
-Hmm...az biztos-egyezett bele Zayn is.
-Nem nektek kell megtenni-emlékeztettem őket.
-Tudjuk-nevettek ki.Liam és Zayn kimentek,hogy megnézzék Harry kint van-e még.Addig mi Niall-el tovább beszélgettünk.
-Lou mit reagált?
-Louis... ő rettentően haragszik most rám.
-Miért?-érdeklődött.
-Hát...én Harry után mentem...meg akartam neki magyarázni...
-Jaj Daisy...-ingatta a fejét.
-Most mi az?
-Még mindig szereted őt-válaszolta mosolyogva.
-Nem,én nem...csak...
-Dehogynem!Te is tudod.
-Nem.Tényleg nem.
-Ne csodálkozz,hogy Lou-nak ez rosszul esik.Ő tényleg szeret téged,amióta csak ismer.
-Azért nem teljesen.
-Jóóó...de akkor is érted.
-Értem.
-Ne játsz vele Daisy...és Harry-vel sem.Lehet,hogy nem tökéletesek,de senki sem az és senki sem érdemli meg,hogy játszanak vele.Nem érdemlik meg,hogy becsapd őket,te is jól tudod.
-Tudom,tudom...
-Akkor minél hamarabb tisztázd velük.Mond meg Lou-nak az igazat.Jobb,ha tudja,minthogy nem mondod meg neki,de akkor is tudja.És Harry-ről se felejtkezz meg!
-Veled mindig olyan jó volt lelkizni-mosolyogtam.
-Tudom.Most nézz meg!Kész főnyeremény vagyok és senki sem szeret-biggyesztette le a száját.
-Dehogynem!Én imádlak!-öleltem magamhoz nevetve.
-Gyerekek!-jött vissza Liam,aki nevetve nézett minket,majd mi is visszanevettünk.
-És én kimaradok?-kérdezte Zayn,majd beült közénk és átölt minket.