13.rész

*Hello*.* Bocsi,de ez megint Lou szemszögéből van:)) Jó olvasást!*

-Lou már ezerszer elmondta,hogy ne gyere értem-ingatta a fejét mosolyogva Daisy.
-Sajnálom,de nem bírom ki nélküled.
-Mégis hogyan tudsz,ilyen korán felkelni?-kérdezte.
-A kérdés,hogy hogyan tudok nélküled aludni-cseleztem ki,majd egy csókkal hálálta meg hirtelen szeretettemet.
-Harry nagyon berágott rám-mondta,mitől egyből elment a kedvem.
-Miért kell mindig róla beszélni?
-Én csak...
-Akárhányszor találkozunk mindig róla van szó.Te is tudod,hogy mennyire önfejű.Inkább csak mondd el neki és kész.Zárjuk le.
-Louis...
-Ne haragudj!-öleltem meg,majd egy puszit nyomtam a fejére.-Sajnálom csak...úgy érzem,mintha még mindig őt szeretnéd-hunytam le a szemem.
-Csak...bosszantó,úgy a szemébe nézi,hogy tudja ki vagyok,de mégsem.Rossz,hogy veled vagyok mégsem árulatom el neki,sőt senkinek sem.Rossz érzés,hogy át kellett tennem őt a másik csoportba.Rossz,hogy semmiről sem tud.Bűntudatom van,de nem mondhatom el.Hiányzik a régi énje.
-Neki sem könnyű...
-Tudom...de úgy érzem,mintha minden nehézség csak ránk terhelődne.
-Gondolj bele...folyamatosan marja a kíváncsiság és senkitől sem kap rá választ,mert megígértük neked,hogy nem szólunk neki.
-Tudom.Inkább ne beszéljünk erről.
-Ahogy akarod...de egyszer muszáj lesz elmondanod neki,mert magától nem fog rájönni.Sok idő kellett neki,míg mindent elfelejtett.
-Ha elmondom talán csak feltépem a sebeket.
-Ezt már elrontottad...már nem tudnád kimagyarázni a dolgokat.
-Igen,tudom...de akkor potyára járt a pszichológushoz annyi ideig.
-Daisy...csak a kifogásokat keresed-simítottam meg az arcát.
-Nem...de neked hogyan sikerült túl lépned?
-Nehezen-vettem egy mély levegőt.-Olykor-olykor még nekem is eszembe jutnak a történtek...de ma már csak mosolygok rajtuk és úgy gondolok rájuk,mint egy régi szép emlékre.
-És...már...?-motyogott,de tudtam mire gondol.
-Már nem-nyugtattam meg.-És te?Milyen volt nevet változtatni A...
-Ne!-fogta be a számat.-Ne mond ki,kérlek.
-Rendben-vettem el a kezét a számtól.
-Még mindig emlékszel rá?-csillant meg a szeme.
-Még jó hogy!-nyomtam egy puszit a homlokára.-Daisy-kacagtam fel.
-Nem jó választás volt?-esett kétségbe.
-De,tetszik-mosolyogtam rá.
-Na azért!-lökött vállba.
-Induljunk-emlékeztettem,miszerint még be kell vinnem őt Harry előtt az egyetemre.
-Rendben.Szerinted ma bejön?-tértünk vissza ismét Harry-re.
-Fogalmam sincs.A srácok tuti kitaperolják maguktól,de max visszamegy a koleszba-vontam vállat.-Ne érezd magad hibásnak.
-Rendben-hajtogatta...kezdtem azt hinni,hogy már csak egy berögzött monoton hang beszél hozzám.Rendben,rendben,rendben.
Miközben az egyetem felé tartottunk felhívtam Harry-t.
-Kit hívsz?-kíváncsiskodott Daisy.
-Psszt!-szóltam,így csendben hallgatott.
-Harry?
-Mi az?-kérdezte,mintha csak most ébresztettem volna fel.-Ember,még csak fél öt van!
-Felébresztettelek?-nevettem magamban.
-Ja-válaszolta.
-Jössz ma?
-Nem-mondta azonnal.
-Hát jó!
-Ja.
-És meddig játszód ezt?-érdeklődtem.
-Amíg kedvem tartja.
-Oké.Akkor további kellemes napot!-köszöntem el,majd leraktam.
-Mit mondott?-kérdezte Daisy kíváncsian.
-Nem jön ma-válaszoltam és leparkoltam az egyetem előtt.Kiszálltam az autóból,majd Daisy is,mikor megpillantottuk a felén igyekező Aaron-t.
-Lou?Daisy?-kérdezte.
-Szia!-köszöntem neki.
-Aha...-bólogatott.-Ti...ketten??
-Ne is álmodj róla!-válaszolta Daisy.Igen,amint kiszálltunk a járműből mindketten felvettük az álarcunkat.
-Akkor mégis hogyan...?
-Csak lerobbant a kocsim.Louis elhozott reménykedve,hogy majd jobb jegyet adok neki.
-És igen?-kérdezte Aaron.
-Nem-felelte egyszerűen Daisy,majd besétált.
Igen,Aaron volt,olyan sötét,hogy mindent bevett,amit Daisy mondott neki.Nem firtatta tovább a témát.Lezárta és el is felejtette.
Elmentünk külön-külön az óráinkra,majd együtt beültünk Daisy órájára.Miután kicsengettek Daisy-nek az utolsó órája volt,így összepakolt és elindult haza.Még csak el sem köszönt,de vállaltam,hogy a suliban semmi gyanúsnak vélt pillanat nem történhet.
Daisy lelépett,mi pedig Aaron-al úgy döntöttünk nem megyünk be a következő órára,inkább kint leszünk az udvaron vagy csak valahol botorkálunk a suliban.

A folyóson befordulva Daisy-t és Katie-t pillantottuk meg.Katie Daisy kezét szorította,miközben magyarázott neki.Nem tudtam,mit kereshet itt Daisy vagy hogy mit csinál vele Katie,de nem hagyhattam tovább,Odamentem és megszorítottam Katie kezét,hogy engedje el Daisy-t.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Csak elbeszélgettünk a...Daisy-vel.
-Oké,végeztél?-néztem Katie-re.
-Mondjuk-válaszolta.
-Akkor húzz el innen.-tanácsolm neki,mire unottan rám pillantott,majd elengedte Daisy kezét ezáltal én is az övét,de mielőtt elsétált volna még visszafordult.
-Szia Harry!-köszönt Harry-nek,akit  nem messze tőlünk állt a folyosó közepén és minket bámult.Mindhárman Harry-re kaptuk a fejünket,majd elengedtem Daisy kezét,aki lefagyva állt mellettem.