12.rész

*Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm az öt féliratkozónak és a sok-sok kommentet! <3 Bocsi,hogy ennyit késtem,de nagyon sok tanulni valóm van és ihletem sem volt,de megérkeztem.
Ez a rész már újra Harry szemszögéből van.:))*

-Azt hittem már nem is jössz-vágtam Lou fejéhez,mikor belépett a szobámba.
-Hát te már fent vagy?-kérdezte.
-Ne tereld a témát.Hol voltál?Egész hétvégén egy szót sem beszéltünk.
-Tudod...buli,másnaposság,újabb buli...-sorolta.
-Hát persze!-motyogtam az orrom alatt.-És engem miért nem hívtál?
-Nem jöttél volna!
-Honnan tudod?
-Eddig akárhányszor hívtalak sosem jöttél.
-Most mentem volna!
-És honnan kellett volna tudnom?
-Mondjuk onnan,hogy megkérdezhetted volna!
-Te jó ég Harry!Hallod min veszekszünk?!-csapta rám az ajtót.Ch...még ő van megsértődve!
Miután Lou lelépett felkaptam a hátizsákom a vállamra,majd bementem egyedül a suliba.Matek volt az első órám,ami azt jelenti,hogy kora reggel találkozom Daisy-vel.Leültem a helyemre Aaron mellé,aki már jó ideje bent lehetett.
-Szia!-köszöntem neki,de nem válaszolt.Aludt.-Te is voltál bulizni Lou-val?-kérdeztem,mire egyből felkapta a fejét a buli hallatára.
-Nem!-válaszolta.-Lou volt bulizni nélkülem?-akadt ki.
-Engem sem hívott.
-Az már megszokott,de az,hogy nélkülem??!
-Kösz!-válaszoltam,de rám sem bagózott.Elfoglalta magát azzal,hogy feldolgozza ezt az új hírt,miszerint Lou nélküle ment el bulizni.
Pár másodperc múlva becsöngettek,de Daisy sehol sem volt.Nem szokott késni.Legalábbis eddig még sosem késett.
Az órából eltelt tíz perc és Daisy sehol sem volt.Rajtam kívül senkinek sem tűnt fel,hogy óra van és nincs tanár,majd végre kinyílt az ajtó,amin belépett Daisy,majd őt követően Lou.
-Jó reggelt!-köszönt Daisy.Néhányan visszaköszönt,míg a legtöbben a telefonjukat nyomkodták.
-Harry,kijönnél egy pillanatra-mondta Daisy,így felálltam,de közbe szólt.-A cuccoddal együtt.-Nem ígérkezett jónak.Tudtam,hogy miről lesz szó.Lassan lebaktattam mellé,majd megálltam vele szemben.
-Szóval...-vett egy mély levegőt,majd kifújta.-Arra a következtetésre jutottunk a többi tanárral,hogy átteszünk téged Lou csoportjába ,ő pedig átveszi a te helyed.
-Tessék?
-Harry,én  mondtam,hogy javíts.-szólt rám.
-És azon is vagyok,de még csak esélyt sem adsz rá!
-Ne beszél velem így!
-Ugye ez csak valami rossz vicc?-nevettem.
-Nem Harry,nem viccelek.Mától nem az én óráimra jársz.
Lou-ra néztem,aki egész végig ott állt mellettünk csöndben,majd rántottam egyet a táskámon és kimentem a teremből.Nem mentem át a másik csoportba,helyette inkább átmentem a fiúkhoz.
-Sziasztok!-köszöntem,majd lehajítottam az egyik sarokba a táskámat és kivettem egy szendvicset a hűtőből.Tényleg képes volt erre a 'következtetésre' jutni?Hogy tehette ezt velem?Nem ártottam neki semmit.Miért pont Lou-val kellet 'kicserélnie'
-Nem a suli padját kéne koptatnod?-köszönt Niall.
-De-válaszoltam.
-Akkor?-kérdezte.
-Nem érzem jól magam-fogtam a hasam.
-Hu,akkor nehogy megfertőzd a többieket,inkább minket jöttél megfertőzni a bacijaiddal.-gúnyolódott.
-Haha!-válaszoltam.-Hol vannak a többiek?
-Csak én vagyok itthon.Nem tudom hova mentek.-vont vállat.
-Oké-foglaltam helyett a kanapén,majd nyomkodni kezdtem a távirányítót.
-Inkább kapcsold ki!-szólt rám Niall,mivel csak nyomkodtam,de nem állapodtam meg egy csatornánál sem.
-Nézni akarom.
-Akkor nézd és ne kapcsolgasd!-mondta,majd hirtelen felé fordultam,amitől kissé ráhoztam a szívrohamot.
-Niall...-kezdtem.
-Igen?-nézett rám neheztelően.
-Te elmondanád nekem,ha tudnál valamit,ugye?
-Mire gondolsz?-értetlenkedett.
-Daisy...Lou...nem stimmel valami.
-Hogy érted?
-Hát Daisy ma közölte velem,hogy szar vagyok,ezért átrak a rossz csoportba,Lou-t pedig a jóba.
-Értem-bólogatott.
-Basszus Niall,most miért csinálod ezt velem?
-Honnan kéne tudnom?Te jársz vele egy egyetemre.
-Jó,de Lou nem szokott mesélni?
-Harry!
-Ahj már!Mondj valamit!Annyira érzem,hogy valami ne stimmel,de nem tudom megmondani,hogy mi...
-Ha majd akarják, elmondják.
-Mit?
-Amit akarnak...
-Bővebben??-erőszakoskodtam.
-Csak annyit mondok...minden rajtad áll-veregetett vállba,majd elsétált.
-Mi?Ezt hogy érted?-kiabáltam utána.-Niall!-hiába kiáltottam,nem válaszolt,majd kinyílt a bejárati ajtó.
-Te?-kérdezte Liam.
-Ja,szia!
-Mit csinálsz itt?
-Betegeskedek-vágtam szomorú fejet és a hasamat simogattam.
-Megtehetnéd ezt a koleszban is...
-Most kidobsz?
-Nem,bár megtenném.
-Kösz!
-Szívesen!
E csodás beszélgetésünknek a telefonom csörgése vetett véget.
Daisy hívott,de kinyomtam,amit meg is bántam,mert szerettem volna beszélni vele,de haragudtam rá.
Megvártam,hogy újra hívjon,majd ismét kinyomtam.Jó ,kis játéknak tűnt,de a harmadikra mégis csak felvettem.
-Miért nyomtad ki?-'köszönt'.
-Miért hívtál?-mondtam unottan,mintha olyan nagy fáradtság lenne vele beszélni.
-Miért nem mentél be órára?-kérdezte dühösen.
-Miért raktál át?-kérdeztem vissza.
-Miért nem voltál egész nap bent?-vágott vissza.
-Miért pont Lou-val kellett kicserélned?
-Miért nem emlékszel a dolgokra!-kiabált,majd lerakta.Mégis milyen dolgokra kéne emlékeznem?Miért nem válaszol már végre valaki?!