10.rész

*Elérkeztünk a következő részhez is,amiben Lou szemszögéből láthatjuk a dolgokat és fény derül pár dologra:))*

*Lou szemszöge*

-Nem meg mondtam,hogy ne gyere értem?-kérdezte mérgesen Daisy,de én láttam rajta,hogy örül neki.

-Tudom-húztam magamhoz a lányt,majd megcsókoltam.

-Hiába hízelegsz így.Akkor sem jöhetsz a szüleimhez-tolt el magától.-Tudod jól,hogy nem láthatnak meg titeket-emlékeztetett.

-Tudom-válaszoltam.-Csak elviszlek valameddig-szálltunk be az autóba.

-A többieknek mit mondtál?-kérdezte.

-Hogy elviszlek a szüleidhez.

-Tudod kire gondolok-pontosított egy kicsit.

-Nem kötöttem az orrá,hogy mit szándékozom ma tenni,ha Harry-re gondolsz-feleltem,mire csak bólintott egyet.-Miért nem mondod már el neki?

-Mégis mit?Hogy veled járok?Tudod jól,hogy az állásom múlhat ezen.

-Az állásod?Pont ezért jöttél oda.És tudod,hogy nem erre gondoltam...

-Majd rájön.

-Ha eddig nem jött rá...ezentúl sem fog.

-Már  mindenki tudja.Az első perctől fogva.Miért nem jön már rá ő is?

-Figyelj Daisy-néztem egy pillanatra a szemébe,majd vissza az útra,miközben megfogtam a kezét.-Nagy sokk volt neki az,ami történt.Te is tudod.És nem akarok emiatt veszekedni veled.

-Tudom.Sajnálom-nyomot egy puszit a kezemre.

-Tudom,hogy miatta jöttél vissza.

-Nem,én...mindannyian hiányoztatok-bár csak bólintottam egyet tudta,hogy igazam van.Harry az egyetlen oka,amiért Daisy újra itt van.Tisztában vagyok a dolgokkal,de remélem,hogy Daisy valóban szeret és azért van velem.

-Figyelj!-mosolygott rám Daisy,mintha csak egy jó ötlet ötlött volna a fejében.

-Igen?-pillantottam rá.

-Mi lenne,ha hamarabb eljönnék a szüleimtől.Nem aludnék ott.Tölthetnénk együtt az estét.

-Így sem kedvelnek-utasítottam el az ajánlatát,pedig legszívesebben egyből belementem volna.Kevés időt tudnunk együtt tölteni.Nehéz Harry előtt megjátszani azt,hogy én sem ismerem Daisy-t,pedig minden kis apró dolgot tudok róla.Talán nincs is olyan dolog,amit nem tudnék róla.Amikor csak meglátom odamennék hozzá és agyónra csókolgatnám,de nem lehet.Nem csak Harry miatt.Az egyetemen senki sem tud Daisy-ről.A kapcsolatunkról és nem is lenne jó,ha kitudódna,akármennyire is szeretném azt,hogy az egész világ megtudja,ő az enyém.

Mikor elkezdődött ez az év már előtte tudtam,hogy Daisy lesz Harry matek tanárja.Egyik nap még a szünet végén csak úgy beállított hozzánk.Harry pont nem volt ott.A srácokkal együtt leesett állal bámultuk és nem tudtunk mást tenni,amivel persze egyből zavarba hoztuk.Daisy elárulta a 'tervét' nekünk.

Persze nem egyből jöttünk össze.Mikor megláttam ismét feltámadtak a régi érzések.Izgatottan mesélte,hogy mennyire várja már,hogy találkozzon Harry-vel.Megint ugyan ott voltunk,mint akkor,régen.

De nem adhattam fel újra.Küzdöttem.Talán a legnagyobb megpróbáltatás saját magam voltam,miszerint ne adjam fel.

És amikor Daisy-vel összejöttem jöttek a feltételek.Senki sem tudhat rólunk kivéve a fiúkat.A suliban ugyanúgy kell viselkednem,mintha csak egy tanár lenne.Mind a ketten egy álruhát öltünk fel magunkra,mielőtt az egyetemre indulunk.Ő adja az erős és magabiztos,szigorú tanárnőt én meg megjátszom a hülyét.Nem tagadom valóban nem vagyok egy észlény.Szeretek hülye lenni,hiszen az sokkal szórakoztatóbb.Nehéz visszatartanom magam.

-Nem tudnák,hogy miattad megyek el-válaszolta Daisy.

-Köszi.

-Na már!Most komolyan!

-Jó.Nálad találkozunk,rendben?

-Rendben-egyezett bele,majd egy puszit lehelt az arcomra.

-Majd hívlak-csókolt meg,mikor megálltam az autóval pár éterre a szülei háza előtt.

-Szeretlek-köszöntem el,majd kiszállt az autóból.Néztem,ahogyan bemegy a házba és miután bement még mindig csak bámultam magam előtt,majd beindítottam a motort és a srácokhoz hajtottam.

-Azt hittük már nem is látunk ma-köszöntött Liam.

-Mondtam,hogy elviszem Daisy-t-emlékeztettem.

-Csendesen.Harry a szobában van-figyelmeztette.

-Mi szél fújt ide?-kérdezte Zayn.

-Csak unatkoztam otthon-nevettem,majd leültem Harry mellé.Nem mondom,hogy nem furdal a lelkiismeretem és biztos vagyok benne,hogy a többiek sem szívesen hazudnak Harry-nek,de nem mondhatom el neki,hogy Daisy a barátnőm...azt meg végkép nem,hogy mi miért ismerjük Daisy-t és ő 'nem'.Kiborulna.Daisy is.

-Lou,mondd már meg,miért van az,hogy én akárhova elhívom őt nemet mond,neked pedig igent?-kérdezte Harry.Remek.Témában vagyunk.
-Komolyan ez lesz?Akárhányszor ide jöttök még itt is csak Daisy-ről szól minden-előzött meg Niall a válasszal.Hálásan néztem rá,bár tudom hogy igazából komolyan gondolta,amit mondott.Szereti Daisy-t,de már ki van ettől az egésztől.Fél,hogy elveszít minket.Hiába mondjuk,hogy nem lesz,így ő akkor is fél a tudattól.
-Bocs-mondta Harry.

-Mindegy is.Próbáljunk,mert lassan mennem kell-tereltem a témát.
-Mégis hova?Még csak most jöttél-szállt vitába Harry.
-Ja,de már megbeszéltem egy haverommal,hogy ma megyünk bulizni.
-Jó.Megyek én is-mondta.
-De...nem jöhetsz-válaszoltam.
-Miért?-kérdezte.
-Mert meghívok kell.És neked nincs-improvizáltam.
-Majd belógok.
-De nem fogsz-vitatkoztunk.
-Fejezzétek már be!-kiabált ránk Niall.
-Bocs Niall-kértünk tőle bocsánatot.
-Nem.Nincs több bocsánat kérés.Húzzatok el innen-dobott ki minket Niall,majd ránk csukta az ajtót.
-Hát ez kész!-tette fel a kezét Harry.
-Igaza van...-mondtam.-Folyton csak veszekszünk.
-Ha nem akarsz vitázni akkor szállj le Daisy-ről és probléma megoldva.
-Na,én mentem-köszöntem el,majd beszálltam az autóba és elhajtottam.