26.rész

*Hát..izéé...sok különös mondani valóm nincs...:D Jó olvasást!^^*

Belökött a konténerbe,majd pár perc múlva ő is utánam ugrott.Hát...nem éppen a legkellemesebb érzés volt az biztos.
-Niall...izé...nyom...nyom a...-mekegtem.
-Oh,uh,bocsi,ne haragudj-szállt le rólam.
-Niall...te vetted le a lábamról a szandálom?-kérdeztem,ami kissé hülyén hangozhatott,de valóban valaki levette a lábamról.
-Én nem-tartotta fel a két kezét,majd egy harmadik ember ült fel a konténerben,mire mindketten kissé szívrohamot kaptunk.
-Mit kerestek itt?Ez az én házam.Azonnal tűnjetek innen!-kiabált velünk,miközben banánhéjjal és egyéb szemét darabbal dobált minket.Niall kiugrott a konténerből,majd engem is kiemelt és elfutottunk.Még ekkor is kiabált utánunk az emberke,akinek úgy tűnt betörtünk az otthonába.Különös.
-Hát ez remek!-fújtam ki a levegőt,mikor megálltunk pár sarokkal odébb.-Nincs meg a szandálom-lihegtem.
-Gyere a hátamra-mondta Niall,így hát felugrottam rá és hazáig így cipelt.Megérkeztünk a házamhoz és lerakott,majd velem szembe fordult.
-Na jó!-fújtam ki a levegőt.-Szerintem ezt nem kéne még egyszer megismételnünk.Ez volt életem legborzalmasabb randija.Az lenne a legjobb,ha elfe....-mondtam volna erősen artikulálva tovább és tovább a magamét,mikor Niall úgy döntött,hogy nem képes tovább hallgatni a rinyálásom és a száját a számra tapasztotta.
-Azt mondtad randi?-kérdezte pajkos mosollyal az arcán,miután elváltunk egymástól.
-Niall,tudod örültem volna,ha nem,így csattan el az első csókunk.Bűzlők a szemét miatt,amit neked köszönhetek ugya...-és ismét elhallgattatott.Nem is tudom mit éreztem vagy,hogy mi játszódott le a fejemben.Csupán csak követtem Niall elméletét,mégpedig ,hogy nem számít sem a múlt vagy a jövő, csak a most és most vele akartam lenni.Minden porcikám azt súgta nem engedhetem el őt.
-Első csókunk!Tökéletes volt!-húzott a csípőmnél fogva magához.A nyaka köré csavartam a kezeim,miközben újra megcsókolt.
-Jó,jó,befogom!-adtam meg magam és belemosolyogtam a csókunkba.
-Ideje lenne-nevetett Niall és közelebb húzott magához.
-Most egy hülye ribancnak tartasz,ugye?toltam el magamtól és hátráltam pár lépést.Mégsem sikerült sokáig Niall elméletével élnem.
-Nem.Csodálatos vagy!-simította meg az arcom,majd egy csókot nyomott a számra és visszahúzott magához.
-Én annak érzem magam-fektettem az arcom a mellkasára és a szívverését hallgatta.
-Mi?
-Borzalmas ember vagyok.
-Nem vagy az.-simogatta a fejem.
-De,igen.Louis-al járom és veled csókolózom.Szeretem őt!
-Mint barátot?-kérdezte.Teljesen beletrafált.Csak bólintottam eget.
-És ott van Harry.
-Mi van Harry-vel?-ráncolta össze a homlokát.Mélyen a szemébe néztem.
-Megcsókolt-vallottam be.-De azonnal lepofoztam.
-Nem érdekel Daisy.Nem izgat mi történt a múltban vagy,hogy mi fog a jövőben.Csak a most számít...és most itt vagy.Velem.-mondta ismét,amit ezen napon vagy ezredjére hallottam most éreztem igazán a mondani valóját.-Gyere ide!-fogta az arcomat a két tenyere köze és megcsókolt.-Ideje bemenned-húzódott el.
-Nem akarsz bejönni?-tettem fel hirtelen ezt a meggondolatlan kérdést.
-Nem tehetem-ingatta a fejét mosolyogva.-Akármennyire is szeretném.
-Miért?-húztam össze a szemöldököm.-Hiszen most mondtad,hogy csak a most számít-kulcsoltam össze a kezét az enyémmel.
-Mi lesz Lou-val?-húzta fel a szemöldökét.
-Louis nincs itt.Gondolom a többiekkel lóg vagy elment bulizni-vontam vállat.
-Na és Harry?-szívbemarkoló érzés volt,amint kiejtette a nevét a száján.Nem tudom miért,de fájt.
-Fogalmam sincs hol van,kivel van vagy,hogy éppen mit csinál és nem is érdekel-húztam fel magam a kelleténél kicsit jobban.
-Rendben,rendben.Bemegyek veled.Ne légy pipa-tette a kezét két vállamra,mire egyből ellazultam és leengedtem őket,majd magamhoz húztam Niall-t.Felugrottam a csípőjére és körbefontam a lábammal,miközben ő a combomnál fogva tartott és így közelítettük meg a házat.Kihúztam a táskámból a kulcsokat és kinyitottam az ajtót,majd becsaptam magunk mögött és ismét Niall karjaiba ugrottam.
Jó néhányszor a falnak csapódtam,mire betaláltunk a hálószobába.
Leterített az ágyra és fölém hajolt.A tarkómnál fogva felemelte a fejemet és lágyan megcsókolt.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte kétkedő hangon,mintha akármelyik percben meggondolnám magam,de akartam őt!
-Igen!-bólintottam hevesen és lehúztam a pólóját.Niall megcsókolt és lehúzta a hátamon lévő cipzárt,majd kibújtatott a ruhából.A kezeim a nadrágjához vándoroltak és a cipzárjával kezdtem el szórakozni.Végül inkább ő maga húzta le,majd vette a le a gatyáját.
-Azt...azt hiszem ez...nem helyes-lihegte Niall.
-Tudom-húztam vissza magamhoz.
-Daisy...
-Csak...fogd be!-szóltam rá.
-Igenis!-kacagott fel.

***

Másnap reggel furcsa álommal riadtam fel.Rögtön magam mellé néztem,hogy megbizonyosodjak róla valóban csak álom volt-e.Úgy tűnt csak az volt,míg nem kiértem a konyhába.A gőzölgő palacsinta mellett egy kis cetli volt.

"Köszön az éjszakát!Csodálatos volt!

N."

Ennyi állt a kis cetli.Se több,se kevesebb.Perceken keresztül csak bámultam a sárga kis papírt,majd összegyűrtem és a szemetesbe dobtam.Nem lehet,hogy megtettem.Kizárt!Biztosan nem tettem meg!

Nyugtáztam saját magam.Beszálltam a zuhanyzóba és hosszú-hosszú perceken keresztül engedtem magamra a hideg vizet,mire feleszméltem és észre vettem,hogy dermesztő hideg a víz.Kiszálltam és egy törülközőt csavartam magam köré,majd visszamentem a szobámba és felöltöztem.A hajamat fésültem és a tegnap estén járt az eszem,de semmi sem rémlett igazán.Muszáj felhívnom Niall-t!Beszélnem kell vele.Ezt senki sem tudhatja meg.Nem szabad,hogy kiderüljön.

 Mire újra a konyhába léptem Louis ült az asztalnál.

Mikor jöhetett meg?Észre sem vettem....

-Szia-köszöntem halkan.

-Szia!-állt fel ,majd magához vont.Zavartan visszaöleltem,miközben egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Mióta vagy itt?-kérdeztem.

-Nagyjából mióta kijöttél a fürdőből.Köszöntem neked,de észre sem vettél.Úgy döntöttem itt megvárlak.

-Oh,ne haragudj csak...még nagyon reggel van-kaptam a fejemhez.

-Palacsintát?-vonta fel a szemöldökét.Bólintottam és kivettem két tányért a szekrényből,majd letettem az egyiket Louis a másikat pedig magam elé és helyet foglaltam vele szemben.

-Finom lett-nyammogott rajta Louis.

-Igen-válaszoltam.

-Nem vagy éhes?-kérdezte.A tányéromra néztem és csak akkor vettem észre,még hozzá sem nyúltam.

-Nem-füllentettem egy mosoly kíséretében.Louis tovább folytatta a reggelit,miközben én csak bámultam,ahogyan bekapkodja az apró falatokat a szájába és jóízűen megrágja.

-Mi az?-kérdezte.

-Semmi-ráztam meg a fejem.-Csak...szeretlek!-válaszoltam mosolyogva.

-Én is szeretlek-válaszolta,majd felállt és a mosogatóban tette a két tányért,miután a maradékomat a kukába dobta.A székre meredtem,ahol még az előbb ült.Vajon ,így fogom elveszíteni?Ilyen hamar?Mint ahogyan még az egyik pillanatban velem szemben ül,majd feláll és elsétált.Nem akarom újra megbántani.Nem szeretném,hogy megsérüljön miattam.Azonnal beszélnem kell Niall-el!

Felálltam,majd belebújtam egy magassarkúba és felkaptam a táskám meg egy bőrdzsekit.

-Muszáj elintéznem valamit.Később hívlak!-nyomtam egy csókot Louis arcára és már el is tűntem.Autóba ültem és meg

sem álltam,míg el nem értem Niall házáig.

Leparkoltam és kopogás nélkül beléptem a házába,majd becsaptam magam mögött az ajtót.Figyelmeztetés ként,hogy jött valaki.A nappaliba mentem,ahol Niall a tv előtt ült és azt nézte.

-Már vártalak-mondta.Dühösen helyett foglaltam mellette.

-Beszélnünk kell-fújtattam.

-Gondoltam...-válaszolta,de a szemeit még mindig nem vette le a tv-ről.

-Le van némítva-néztem furcsán a tv-re,majd rá.

-Tudom-válaszolta.-Szóval?

Egy mély levegőt vettem,majd kifújtam.

-Ennyire megbántad?-kérdezte és csalódást véltem felfedezni a hangjába.

-Nem erről van szó....csak...nem kellett volna megtennünk.Mindketten elvoltunk ázva a piától és...meggondolatlanok voltunk.

-Tehát megbántad-szűrte le.

-Nem-ráztam a fejem.Rám néznél végre!-emeltem fel a hangom. Niall a szemembe nézett és várta mit mondok.-Inkább fordulj vissza,kérlek-dőltem a kanapénak.

-Sajnálom,ha megbántad...,de már nem tudjuk visszacsinálni.

-Tudom...és ne hajtogasd ezt folyton!

Niall mosolyra húzta a száját.

-Kérlek...csak...csak...ez maradjon kettőnk között.

-Arra számítottál,hogy majd megosztom valakivel?-vonta fel a szemöldökét.

-Hát...én nem is tudom-dörzsöltem a halántékom.

-Nyugodj meg-tette a kezét a térdemre.Nagyjából úgy pillantottam rá,mint a véres rongyra,így gyorsan elhúzta a kezét.

-Ne haragudj.Én...nem tudom miért húzom fel ennyire a dolgokat.

-Frusztrált vagy...-állapította meg.-Tudom mi oldana fel?-kérdezte pajkos mosollyal.

-Ne is álmodj róla-szűrtem ki fogaim közül.

-Nyugi...csak enni akartam-emelte fel a kezét védekező pózba.

-Jó,jó...mindegy is!Megyek!-álltam fel dühösen.

-Daisy...-kapta el a csuklóm.

-Niall...mennem kell.Louis....ó te jó ég!-kaptam a fejemhez.-Louis-t csak úgy ott hagytam.

Niall se perc alatt elengedett én pedig távoztam.