4.Rész

*Helloka!Még nem igazán kaptam semmilyen visszajelzést a blogon,de azért még folytatom!Aki esetleg olvassa annak jó olvasást hozzá!:))*

Másnap semmi kedvem sem volt,ahhoz hogy bemenjek az egyetemre,de Lou szokásához híven már kora reggel jött és felébresztett.
-Gyerünk!Kelj már ki az ágyból!
-Nem!-mondtam makacsul és a fejemre húztam a takarót
-Ugye csak szórakozol?!-kérdezte,de nem válaszoltam-Miért mindig nekem kell kirángatni téged?-fogta meg a lábam,majd elkezdett húzni,de belekapaszkodtam az ágy oldalába,így nem tudott lehúzni-Harry!-szólt rám dühösen
-Nem akarok menni!-feleltem
-Akkor ma nem látod Daisy-t...
-Pont miatta nem akarok menni.
-Hát akkor barátom...búcsúzz el még csak a gondolattól is,hogy valaha a közelébe kerülsz egymagad.Én mentem!-csapta be az ajtót
-Ahj már!-ültem fel,majd a telómat a kezembe kaptam-Várj meg!-mondtam Lou-nak
-Tudtam én!-válaszolta nevetve.Gyorsan felöltöztem,a táskát a vállamra kaptam és Lou után siettem.
-Félsz,hogy lenyúlom Daisy-t?-kérdezte Lou
-Mi?Engem aztán nem érdekel.
-Akkor nyugodt szívvel fogom megcsókolni.
-Aha.Nincs is vele órád.
-Az még nem olyan biztos és nem mondtam,hogy pont itt.
-Miért pont mateknak kell lennie az első órámnak?-tettem fel a költő kérdést magamnak
-Nekem tesim van.Szóval mentem focizni-mutatott fel egy béke jelet,majd lelépett
-Csá!-köszönt Aaron
-Csá.
-Na mizu?
-Mi lenne?!
-Matek van.Láthatod Daisy-t.
-Inkább hagyj!-akasztottam le magamról,majd helyett foglaltam a szokásos helyemen ebben a teremben.Daisy,mint első nap most is csengetés előtt egy másodperccel lépett be a terembe.
Mintha egy pillanatra összenéztünk volna,majd tovább állt és folytatta a beszédet.

-Oké,akkor holnapra kérem a beadandókat.-eszméltem fel az utolsó mondatára-Aaron,milyen beadandó?-löktem meg Aaron-t
-Mi?-kérdezte
-Milyen beadandóról beszélt Daisy?
-Nemtom'-vont vállat.Hát ez remek.Most menjek utána és kérdezzem meg tőle vagy hagyjam annyiban?Egyik sem jobb a másiknál.Ha megkérdezem tőle azt hiszi,majd hogy nem figyeltem az órájára,ami részben igaz,de miatta nem tudtam oda figyelni.Ha nem kérdezem meg akkor nem fogom tudni megcsinálni és egyes lesz,amiért utáni fog.Bár...akkor legalább érez,majd irántam valamit...
-Köztünk vagy haver?-kérdezte Lou.
-Aha-eszméltem fel ismét-Miről volt szó?
-Csak arról,hogy hova megyünk ma-mondta Lou.
-De ma próbálnunk kell-emlékeztettem.
-Majd azt mondjuk,hogy túl sokat kellett tanulnunk.
-Igen,ami igaz is!Szóval ne bulizni menj.
-Baszki Harry,te mióta lettél úgy oda a tanulásért?-kérdezte Aaron.
-Bele kell húznom matekból és föciből.Bukásra állok.
-Ugyan!Csak Daisy miatt csinálod-mondta Aaron.
-Nem.Nem minden róla szól!Nem akarok megbukni semmiből.
-Ahogy érzed!-mondta Lou-Mentem órára.
-Na mi is lépjünk-karolt belém Aaron és bementünk a terembe.Kémia.Nagyjából jól állok ebből a tantárgyból.Egész órán csak kísérleteztünk.Aaron párja ként pedig nem volt unalmas az óra.
Össze-vissza öntött mindent,amiből különböző színek,füstök lettek.
-Te barom!Ez összetört-mutattam egy kémcsőre,amibe cukrot tett,majd felhevítette és beletette a hideg vízbe
-Bocs.

-Nem hiszitek el mekkora szerencsém van!-ült le közénk Lou
-Na mi van már?-kérdeztem
-Daisy volt bent tanítani!
-Mi?-lepődtem meg.Már megint?Miért?
-Hát...úgy néz ki ő fogja tanítani a fizikát-válaszolta Lou hatalmas vigyorral a fején.
-Miért?Mi van John-al?
-Lebetegedett.
-Tehát ez nem végleges...?Csak most helyettesít pár órát?
-Ja.
-Na és beszéltél vele?-kérdezte Aaron.
-Ja.
-Bővebben?
-Elhívtam randizni.
-És?
-Lepattintott-válaszolta nevetve és mi is elnevettük magunkat.
-Én mondtam.
-Miről van szó?-foglalt helyett mellettünk,az imént említett vagyis Daisy
-Rólad-válaszolta Lou
-Minek köszönhetjük a társaságod?-kérdeztem
-Hát...csak azért jöttem,hogy megkérdezzem,hogy nem felejtették el a matematika beadandót,ugye?
-Ami azt illeti...én nem tom' miről van szó-válaszoltam
-Mégis mit csináltál az órámon?

-Én figyeltem.Csak aztán...mégsem.
-Add meg a telefon számod.Átküldöm,majd.
-Jó,persze-mentem bele azonnal. Teló számot cserélünk. Whao! 
-Nekem is megadod?-kérdezte Lou
-Nem-válaszolta egyszerűen Daisy
-Miért?Én sem figyeltem matek órán.
-Az lehet,csakhogy nem velem vagy matekon.
-Nem sokáig-kacsintott Lou Daisy-re
-Oh atyám!-forgatta meg szemeit
-Mindegy!Harry,majd megmondja,ugye?-kérdezte Lou rán nézve,majd Daisy is rám nézett és Aaron is.Mindegyik engem nézett én pedig nem tudtam mit válaszoljak.
-Nem...?-mondtam végül
-Bízom benned Harry-súgta a fülembe Daisy,miközben felállt.-Sziasztok!-köszönt el és elment
-Baszki add meg a számát!-mondta Lou azonnal
-Nem-válaszoltam
-Oké most már nem kell ezt játszanod-nevetett Lou
-Én nem játszom.Nem adom meg a számát.
-Nekem sem?-kérdezte Aaron
-Nem-feleltem
-Nem lehetsz ilyen szemét...!
-Bocsi-nevettem el magam,majd ott hagytam őket.
Mikor hazaértem vagyis a koleszba ledőltem az ágyra,majd a mobilom pittyegni kezdett.
'-Szia!Na akkor ez lenne az: ...'-küldött át egy képet Daisy
'-Köszi!'
'-Örülnék,ha legközelebb odafigyelnél...és köszönöm,hogy nem adtad meg Louis-nak vagy bárki másnak a számom.'
'-Természetes!'
'-Jó ,most már húzz megcsinálni a beadandót!'
Ezek után kénytelen voltam neki állni a munkának.